2021. október 18.
A budapesti nís zenekar két évvel self-titled bemutatkozó lemeze után új kiadvánnyal jelentkezett, ezúttal egy EP formájában. A foehn címre keresztelt anyag egy új, kiforrottabb úton indítja el a progos, grunge-os, pszichedelikus csapatot, mivel a témák nagy része már régebben megszületett, de teljes alakot csak az új felállással (Kleinheincz Zoltán – gitár, Máris Viktor – basszus, Zsíros Ádám – ének, Ferth Csaba – dob) öltöttek a dalok.
A három tételt felvonultató kiadványt az egerszalóki Standing Waves stúdióban rögzítette a csapat Sohajda Péter közreműködésével. A félelmetesen jól kinéző lemezborítót Mezei Bence (ex-Petofi) készítette, aki mondhatni teljesen szabad kezet kapott, ugyanis a srácok nem bombázták megszabott elképzelésekkel és ötletekkel, úgy voltak vele, hogy az ő fejében szülessen meg a kép a lemez hallgatása közben.
A fiúk a három dalról meg is osztottak pár gondolatot a Lángolóval:
Az első dal, az unturned arról a lassú, észrevétlen eltávolodásról szól, amit már csak akkor érzékelünk, amikor a másik csak a periférián látható. Ez egy gyakori betegség napjainkban, rengeteg oka lehet az elfojtott sérelmektől kezdve az idő egyszerű múlásáig. Egészen addig azt hisszük, hogy „látjuk” a másikat, amíg nagyon homályosan vagy egyáltalán nem látszik már a körvonala. Vélhetőleg mindenkinek van ilyen „nem látszó” ismerős a múltjában.
A passing sztorija mélyre nyúlik, mert egy személyes veszteség ihlette. A dal nagy energiafolyam részeként tekint az elmúlásra, nem pedig valami végeként. Van egy folyómotívum: egy forrásból eredünk és tartunk a nagy folyam felé, mint vándorok utazunk. De a víz szinonimája a gyásznak is, ami örvényként húz le, fojtogat, elveszi a levegőt. Ebben a kettősségben hullámzik a hangulat, mert emberként sokszor nehéz meghozni a döntést, hogy vándorként – aki mindig megy tovább – vagy szenvedő alanyként tekintünk-e magunkra.
A harmadik dal, a primogeniture egy rögtönzött témából született. Egészen sokáig úgy hittük, hogy két számot fogunk rögzíteni ezen az EP-n, de ennek a dalnak a megírása közben valami nagyon kreatív folyamat indult el mindannyiunkban, ami vérfrissítést és új löketet adott és két órányi folyamatos zenélés után úgy döntöttünk, hogy ennek mindenképpen rajta kell lennie a lemezen. A szöveg arról a helyzetről szól, amibe a generációnkat belekényszerítik és amivel gyakran a körülmények miatt megalkuszunk.
A csapat legközelebb október 22-én lép fel a Robotban, az Angertea és a Mudi társaságában.
