Egy buszon íródott, kiábrándult grunge/metal dallal debütált a Waydown

Az utóbbi időben nem sűrűn volt alkalmunk olyan hazai bandákat bemutatni, akik a ’90-es évek metaljából és a grunge-ból inspirálódnak, de ezen a hétvégén pont befutott egy ilyen, akár hiánypótlónak is nevezhető csapat. Ők a 2021-ben alakult budapesti Waydown, akikhez elmondásuk szerint a súlyos, lassú, doomos hangzás éppúgy közel áll, mint a gyorsabb, karcosabb dalok – konkrét nevekre lefordítva nagyjából az Alice in Chainstől a Panteráig terjed a hatások skálája.

Szövegeik őszintén reflektálnak az emberi létezés küzdelmeire, a debütáló klipes dalról, a Needle in the Eye-ról pedig Viczena József énekes ezt meséli:

Amikor megírtam ezt a szöveget, egy buszon utaztam. A köhögő emberek, részeg utasok és a szürke, koszos környezet adta az ihletet. Általában egyes szám első személyben fogalmazok, de ez a dal főleg külső képeket mutat. Minden kép más, mindegyik felhívja a figyelmet arra a mocsokra, amivel nap mint nap találkozom. A szagok, a fények, az emberek, a züllöttség, a nyomor. Annyira túl van feszítve a húr, hogy egy érzékeny embernek ezt nehéz átélnie. Éppen ezért a képekről átkerül a hangsúly azokra az érzetekre, érzelmekre, amiket ez a miliő vált ki belőlem. Néha kizárjuk magunkat ebből a világból, mert szeretnénk azt hinni, hogy ha így teszünk, akkor nem is létezik.

Ez a buszos háttérsztori amúgy már csak azért is tökre grunge, mert annak idején az Alice in Chains gitáros-énekese, Jerry Cantrell is egy buszon ülve, drogokat áruló utcakölyköket meglátva fogalmazta meg magában a zenekar debütáló single-jét, a We Die Youngot.

A Waydown jelenleg az első nagylemezén dolgozik, ami Tracks End Here címmel fog megjelenni, a debütáló koncertjük pedig májusban lesz a Robotban.