Bridge To Solace: vége

„Sziasztok!

A BRIDGE TO SOLACE idén ősszel befejezi ténykedését. Páran már esetleg hallhattátok ilyen-olyan módon az információt, többek között tőlünk is a május 15-i Gorezone bulin, de ezúttal tesszük hivatalossá. Okokat nem nagyon érdemes keresni, egy közel 10 éve létező zenekar esetében úgy gondoljuk egyértelmű, hogy minden kisebb-nagyobb problémával kell szembenéznünk és ezen problémákat mindenki a maga módján dolgozza fel, oldja meg. Mi úgy gondoltuk, hogy az a legjobb, ha a zenekart befejezzük méltó módon, hiszen az elmúlt év során sokkal inkább bukkantunk fel rendszertelenül itt-ott, mint igazán szervezett, aktív formában.

Mivel az élet maga is különböző utakra terel minket, így a lehető legjobb amit tehettünk, hogy feloszlatjuk a zenekart. Szeretnénk megköszönni a mérhetetlen támogatást és szeretet, amit kaptunk az elmúlt 8 év során, mert mindig is Ti, a közönségünk voltatok, akik átsegítettek minket a legnehezebb akadályokon és ezért sohasem lehetünk elég hálásak.

A zenekar látható lesz egy jó adag nyári fesztiválon és bulin (dátumok lejjebb), majd október 2-án búcsúzunk Budapesten, a Dürer Kertben egy nagyszabású koncert keretében, ahol egyrészt olyan zenekarokkal játszunk, akikkel baráti kapcsolatot alakítottunk ki az elmúlt években, másrészt pedig színpadra rángatjuk az összes Bridge To Solace tagot az alapítótagoktól kezdve egészen a turnékon kisegítő tagokig!

A zenekar tagjainak egyéb zenei terveiről minden bizonnyal hamarosan hallhattok, hiszen attól még, hogy életünk egy jelentős korszaka lezárul, nem vetünk véget egyéni zenei pályafutásunknak. Zárnánk is sorainkat, mindent elmondtunk, amit lehetett. Szeretnénk még egyszer megköszönni az elmúlt pár évet, Nélkületek sehol sem lettünk volna!

BRIDGE TO SOLACE
2010. május 25.

Búcsúkoncertek:
2010. május 28. Mosonmagyaróvár @ Gépház
2010. június 19. Salgótarján @ Éter Fesztivál
2010. július 8. Pécs @ Rockmaraton Fesztivál
2010. július 16. Tokaj @ Hegyalja Fesztivál
2010. augusztus 7. Miskolc @ Gyárfeszt
2010. augusztus 11. Budapest @ Sziget Fesztivál
2010. augusztus 18. Nyírbátor @ Azfeszt
2010. augusztus 23. Orfű @ Alterego Fesztivál
2010. október 1. Szeged @ TBA
2010. október 2. Budapest @ Dürer Kert (infók hamarosan)”

Ugyan az előbbiekhez már nem igazán lehet hozzátenni bármit is, én mégis megkísérelném, függetlenül attól, hogy közel kerülök a közhelyek pengeéléhez. Biztos többünknek is fontos volt, fontos marad a Bridge To Solace – én személy szerint lassan több, mint öt éve ismerkedtem meg a zenekarral, és a hazai színtérről egyetlen kortárs banda sem volt rám ekkora hatással. És igen, ennek szeretnék hangot adni. Annak, hogy a Newborn után elveszítettük a színtér másik legértékesebb alakját, amely mind zeneileg, mind tartalmilag képes volt gatyába rázni a hazai zenei élet egy bizonyos szubkultúráját, egyben irányt mutatni a zenei ízlésre vonatkozó önfejlesztésben, gondolkodásmódban, értékrendben. A mi generációnk épp ezért van élve eltemetve: mert túl sokan akarják befogni a szemünket, a szánkat, és mindazt, amivel képesek lehetnénk arra, hogy egyáltalán merjünk többek, jobbak, mások lenni, és kiemelkedni a többi bekorlátolt sorstársunk közül. Számomra erről szól a Bridge To Solace, és ha jól sejtem, ezt minden rajongó nevében ki is jelenthetem. És ha végignézzük a három sorlemezt, valamint az egy EP-t, egy következetes, természetes ívű életművet látunk, ami nemzetközi értelemben vett minőséget, színtiszta őszinteséget, valamint maximális emberséget közvetített mindig is, ahogy ez a jövőre vonatkozóan is így fog történni. Épp azért, mert az alábbi életmű az én szemszögemből időtlenül őrzi meg értékét – és ha hasonlóképp gondolkodsz Te is, továbbá magadénak érzed azt az üzenetet, amit a színtér, és a Bridge To Solace is közvetített, kérlek, tiszteld meg Zoliékat azzal, hogy a fenti dátumok közül legalább egyet kiszúrsz magadnak. Köszönöm, hogy szót kaptam; és a véleményemet persze nem kell elfogadni, de akkor is ki kellett írnom magamból mindazt, ami átfutott rajtam azóta, mikor Zoli először mondta nekem még titokban, hogy ez a történet véget ér. De stílszerűen úgy is búcsúzhatnék, hogy „I can never find words to express that how I feel. Fuck, I just can never say goodbye”. Találkozunk a koncerteken.