2015. szeptember 9.
A zenekar Facebook és Bandcamp elérhetőségei.
A zenekar ötlete valamikor 2012 környékére datálható, amikor Pedja (basszusgitár) és Tamás (gitár) egy Consecration koncert után elhatározta, hogy közös bandát alapítanak. Mivel volt alkalmuk lakótársakként feltérképezni egymás zenei ízlését, az irányvonal adott volt, egy derékból headbangelős, súlyos hangzású projekt alakja kezdett körvonalazódni. A további tagok felkutatása sem váratott sokat magára, a srácokhoz Ákos (dobok) valamint Karesz (gitár) csatlakozott, akikkel Pedja a Spark nevű hardcore-punk zenekarban játszott évekig. Mivel az egész spontán örömzenélésnek indult, nem is ugrottak neki a bandázásnak túlzott ambíciókkal, viszont az első pár közös próba után működött a közös kémia, ott volt a szikra, ami megadta a folytatáshoz a löketet. A tagok Szeged – Magyarkanizsa – Újvidék reláció között ingáznak, de Magyarkanizsa a közös pont.
Ákos régebben a Headlessben, jelenleg a szegedi Passivists-ben dobol, Karesz a Toleranciában és a New Frontban, majd a szegedi Argument Clinicben játszott, Tamás a Dögvészben és a Heritage-ben zenélt. Pedja is tag volt a Heritage-ben, a Problems-ben, egy debütálást előtt feloszló thrash/black/hardcore projectben, valamint jelenleg a szegedi Berkutban játszik. Ákos, Pedja és Karesz egy énekessel kiegészülve egy másik zenekart is jegyez, ez a már említett Spark, ami nyolc éve létezik. A kérdésre, hogy stílusilag hogyan lehetne legkönnyebben behatárolni a Szikes zenéjét, a basszer, Pedja válasza a legkielégítőbb:
Ez egy elég nehéz kérdés, mivel egy csomó zenekar hatással volt ránk. Ha kellene, azt mondanám, hogy ez egy instrumentális stoner rock zene. Többen is ránk akasztották a pszichedelikus jelzőt. Ami számunkra meglepő, mert nem volt szándékunkban ilyet belevenni a zenébe, de ezek szerint mégis sikerült. Mások azt mondták, hogy ez olyan zene, amilyenre egyszer csak koncert közepette megjelenik a Pokol Angyalai motoros klub, félmeztelenre vetkőznek és elkezdik locsolni a sörüket vagy kiharapnak egy darabot a sörösdobozukból. Az első néhány dal megírásakor leginkább egy kabrióban tudtam elképzelni egy illetőt, valahol Arizonában egy széles úton. Se előtte senki, se mögötte, és egyre inkább kezdenek beütni a drogok, amiket még reggel tolt a Motel szobában. Majd minden egyes mérfölddel az egész utazás olyanná alakul mintha David Lynch jegyzettömbjében találta volna magát, ahogy a nap lenyugszik a kaktuszok mögött és lilára festi az eget. Egyébként egy kiköpött ilyen érzést sugall a Queens of The Stone Age – Songs for the Deaf lemeze. Aztán ahogy jött a többi ötlet, és idő előtt megtaláltuk a borítónkat, körvonalazódott több másfajta irányzat is. Megmaradt ez az elbaszott blues témák által megalapozott nehéz döngölés, de helyenként kezdett egyre inkább obskurussá válni, mint ahogy az a lemez vége felé már érezhető is. Helyenként olyan mintha valakinek a hallucinációjába látna bele az ember. Pláne az új dalok, amiket még nem vettünk fel. Ott egy picit beleivódnak ilyen pogány ritmusok és másfajta érzelmek, ezért meglepően izgalmassá válik.
Ha fel kellene sorolni zenekarokat, akik hatással voltak rájuk, akkor a Kyuss-t tehetnénk első sorba, majd Neurosis, Concecration, Mastodon, Baroness, Entombed. Valamint az olyan undergroundabb bandák, mint a 1000 mods, a Radio Moscow, Stoner Kebab, From Beyond, Elder, Fuzz, Sedulus, The Machine, Meniscus, Maeth, stb…
A bemutatkozó Self Titled kiadványuk elérhető a Bandcamp oldalukról, egyelőre csak digitális formátumban, de nincs kizárva a fizikai megjelenés sem. Az anyag Mórahalmon került rögzítésre Borics Attilánál, aki a keverés mellett a felvételeket is felügyelte. A Szikes című 5 számos anyag ingyenesen letölthető valamint meghallgatható! A srácok jelenleg az új dalokat gyúrják és a jövőben gyakrabban szeretnének EP-ket megjelentetni, a kevesebb néha több jegyében. Koncertfronton is igyekeznek erősíteni, lehetőségeikhez mérten minél több helye élőben is bemutatni a debütáló anyagukat.
