2012. december 17.
Amikor elkezdtem hallgatni a hódmezővásárhelyi Scream Of The Temple bemutatkozó EP-jét, kis híján felhívtam Lovasi Andrást, „ezt hallanod kell, b*szod!” felkiáltással, a csongrád megyei metalcore banda nótái ugyanis arra szolgálnak bizonyítékul, hogy a magyar nyelven írt soroknak van egyfajta műfajtól független kispálosodási tendenciája, amihez egyébként a szövegeknél jobban hozzájárulnak Erdődi Zsolt tisztái. A hanganyagot ez teszi elsőre kicsit bizarrá, de szokhatóak a könnyedebb magyar gitárzenében, illetve punkban gyökerező refrének, a dalok pedig a szokásos sablonok mellett igen jó témákat is felvonultatnak, a mérsékelt káosz a Parkway Drive debütalbumát idézi, a hangzás pedig kiforratlanságában is nagyon életteli. A hangszeres szekció DIY bája csak ritkán fordul át kínos zajongásba, és általában az ének hamissága is inkább üdítően idézi meg az autotune túlhasználatát megelőző korszakot, előfordulnak viszont részek, ahol a disszonancia már zavaró, nem szándékoltnak hat, mint egy szabadon választható kilencvenes évekbeli/ezredfordulós ’core anyagon, hanem egyszerűen az odafigyelés megbicsaklása érhető tetten benne. Így hiába tetszetős a borító (a The Heartless Aisha énekes Nagy Lallie munkája), az utolsó dal refrénjével egyetértésben a srácok is túl nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor totál házilag próbáltak teljes értékű EP-t készíteni, viszont ha igényes demó anyagnak tekintem, akkor nagyszerű teljesítmény.
