2013. június 1.
A hangos, nagy visszatérések árnyékában néha hajlamosak megbújni az olyan kisebb nevek, mint az angol earthtone9, ami azért is szomorú, mert az 1998-ban megalakult zenekar valószínűleg sokkal több rajongót tudna magának találni, ha a nemzetközi metalsajtó, vagy valamelyik kiadó felismerné végre a bennük lévő potenciált. Ugyan első körben csak öt éven át volt aktív a csapat, de ennyi idő alatt is sikerült kiadniuk három nagylemezt és két EP-t, azonban az áttörés hiánya végül feloszlatta őket 2002-ben. Ezután a rendkívül tehetséges énekes, Karl Middleton a The Blueprint nevű poszt-hardcore zenekara révén ismét szerves része lett a brit undergroundnak, és közben Twin Zero nevű progresszívebb projektje is elindult. Nyolc évnyi szünet után azonban 2010-ben az earthtone9 ismét összeállt, és előbb egy EP-t (For Cause and Consequence), majd egy nagylemezt is finanszírozni tudtak rajongói segítséggel (ami elég szép ahhoz képest, hogy ez a zenekar sosem tört ki az undergroundból, és nyolc évig hallani sem lehetett felőlük). Ez a bizonyos album az idén áprilisban megjelent IV, ami ha nem is olyan nyers, mint elődei, de hozza ugyanazt a minőséget, ráadásul jóval slágeresebb, ami jót jelenthet a banda jövőjével kapcsolatban (meg amúgy is ebbe az irányba kacsintgattak az utolsó kiadványaikon anno). A maguk idejében szinte mindenki a Helmet, a Deftones és a Tool rajongóinak ajánlotta a bandát, ami ma is megállja a helyét, más kérdés, hogy ezekre a bandákra hasonlítani már nem fér bele a mai korhangzásba. A kérdés a lemez jövője szempontjából az, hogy az emészthetőbb dalok és a slágerek képesek-e a nagyközönséggel feledtetni azt, hogy ez az irány már réges rég kiment a divatból, de van azért, amin ez nem változtat: lehet, hogy megkésett a lemez, de ettől még tele van kiváló dalokkal, amelyek biztosan megmozgatnak valamit azokban, akik az említett bandákról nem tegnapelőtt hallottak először. BANDCAMP
És egy régi dal:
