2012. augusztus 7.
Már több cikkben is igyekeztem hangot adni azon gondolatomnak, hogy a melodikus hardcore fogalma túl nagy változásokon esett át az elmúlt egy évtizedben ahhoz, hogy manapság könnyedén érdemelhesse ki ezt a meghatározást egy fiatal banda. Az érzelmi hígulás mellett ugyanis megjelent egy teljesen más közlésforma, ami szerkezetileg és hangulatilag is elég sokat merít a metalcore-ból. A kettő összemosódása pedig jóváhagyta azt is, hogy mindenféle metalcore-zenekarok hívhassák magukat hardcore-bandának csak azért, mert hátrafordított snapbackekben pózolnak, és néha ellőnek egy-egy akkordfutamot. Szerencsére nem ez a helyzet jellemző a brit Climatesre, akik egy demó után most érkeztek el oda, hogy megjelentessék bemutatkozó EP-jüket, amivel főleg az It Prevails, a Heart In Hand és a Counterparts rajongóinak fognak örömet okozni. A kortársnak szánt melléállítás azonban megköveteli annak a ténynek a kimondását is, hogy a srácok jócskán merítenek az előző évtized melodikus hardcore/punkjából is, miközben kitágították az ilyen szellemiségben írt pumpáló taktusok világát. Az ingyenesen letölthető What Means The Most ugyanis egy végtelenül pozitív és reménykeltő kiadvány mind dalszövegeit, mind dalait tekintve: a lendület végig megmarad, a dallamos gitártémáknál ha helyenként ki is lóg a lóláb, attól még működik, a tiszta énektémák egyes kitartásai pedig épp annyira erősítenek fel egy ki nem mondott post-hardcore kötődést, amennyire méltán bizonyítják, hogy különösebb hisztéria és patetikusság nélkül is lehet igazán őszinte, erőteljes, ám mégis érzelemközpontú zenét játszani. A srácok bemutatkozó EP-je persze nem tökéletes, azonban szerethető, átélhető, és ami még fontosabb, egy hiteles, saját hangzásra törekvő zenekart tükröz. Ezért is örömteli, hogy a formáció ősszel elcsíphető lesz az általunk igen szeretett Counterparts Európa-turnéján, amely bennünket sajnos elkerül, de október 29-én Bécsben még így is lehetőség nyílik arra, hogy az ember átélhesse mindazt, amit ez a kiadvány közvetíteni kíván.
