2013. január 26.
Ahogy egyre mélyebbre ás az ember az underground rétegei közt, úgy bizonyosodik be egyre inkább, hogy milyen erős is a brit zenei színtér – miközben az egyik szakmai szervezetük képes egy évi 30 koncertet adó fiúzenekart megválasztani a legkeményebben dolgozó csapatnak, addig folyamatosan egyre sikeresebbek lettek a metalcore csapataik (Bring Me the Horizon, Architects, Enter Shikari, While She Sleeps), a rádiórockjuk lepipálja Amerikát (Deaf Havana, Young Guns, Lower Than Atlantis, We Are the Ocean, stb.), a hardcore színterükről pedig havi jelleggel érkeznek az új kedvencek (Gallows, Departures, Polar., Landscapes, Napoleon, Heart In Hand, Heights, Vales, stb.). Ha bőven akad is alkalom támadni a sablonosodó hangzásokat, illetve a klisék és a divatzenekarok sűrűségét, azért a szórakoztató produkciók száma ezek mellett is impresszívnak számít. A friss rock/hardcore közeg persze nem a semmiből alakult ki, hiszen a 2000-es évek első felében olyan csapatok építették tovább a helyi undergroundot, mint a Funeral For A Friend, a Million Dead, a Hell Is For Heroes, vagy a Raging Speedhorn. A 2008-ban, egy évvel a Bridge to Solace-szel közös EU-turné után feloszlott Raging Speedhorn dobosa, Gordon Morison pedig nemrég érdekelt lett egy A Thousand Arrows nevű zenekarban, ami a kézenfekvő utak helyett inkább a Hell Is For Heroes, Reuben, Hundred Reasons és Fightstar zenekarok által járt, rockos poszt-hardcore ösvényen indult el, amivel ha nem is olyan ismert, de legalább olyan különleges gyöngyszeme lett a kortárs brit rockzenének, mint pl. a Pulled Apart By Horses. A hazánkban is megfordult, új Bridge Nine-igazolás Goodtime Boys basszusgitárosával (ill. annak a Panelnek az énekes-gitárosával, amelyik anno „megnyerte” a 11. Emo Diaries válogatást) felálló csapat először 2011 nyarán jelentkezett egy splittel, tavaly júniusban pedig a Circuit Scene gondozásában megjelent debütáló nagylemezük, a Défaillance. Sajnos a lemez még annyi vizet sem zavart, mint a szintén a ’90-es évek (NYC-sulis) poszt-hardcore-jához visszanyúló I Hate Our Freedom album(ok): amerikai kollégáikhoz hasonlóan ők is kiváló, svunggal, lélekkel, tökkel és múltidéző hangulattal teli rocklemezt írtak (náluk némileg érezni a fent említett brit poszt-hardcore csapatok hatását is, cserébe kevesebb a Rival Schools), amit a kis kiadó, ill. a megváltozott ízlések és igények az underground legmélyebb rétegeibe száműzték. Itt van van azonban a lehetőség, hogy felfedezzétek a tavalyi év poszt-hardcore felhozatalának legeldugottabb gyöngyszemét: lentebb megtaláljátok a lemez streamjét, ha pedig tetszik, és megtehetitek, támogassátok a zenekart is.
