Az „internet szerint” a Sunbather az év lemeze!

A kritikusok igencsak megdolgoztak azért világszerte, hogy nagyobb tömegekhez is eljusson a Deafheaven általunk is igencsak kedvelt új albuma (igen, ezt hívják hype-nak), ha már a Deathwish mérete és ebből eredő gyengébb tárgyalási pozíciója, illetve a zene extrém jellege nem teszik lehetővé a tömegmédiumokban való gyakori megjelenést. Hogy konkrétumokba bocsátkozzunk: a Sunbather, amellett, hogy a hírhedten szigorú és gyakran igazságtalan Pitchforkon (ha minket sznobnak és véleménynácinak tartasz, akkor még valószínűleg nem olvastál Pitchfork kritikát) bekerült a top tízbe, a Metacritic felületén (ez a Rotten Tomatoes-hoz hasonló kritikaösszesítő oldal) az összesített év végi toplistákat nézve az első helyen végzett (átlagosan 92%-ot ért el), ráadásul a Deathwish duplán — úgymond — tarolt, mert a Touché Amoré új lemeze meg a hetedik helyen ért célba. Most abba ne menjünk bele, mennyit torzít az, hogy már tizenöt kapott kritikától fel lehetett kerülni a listára (azok közt, akiket a Deafheaven beelőzött, ott a Daft Punk és a My Bloody Valentine is, egyenként több, mint kétszer ennyi kritikával), ez akkor is szép teljesítmény, ráadásul csak fokozza a banda körüli felhajtást, valamint így a legkényesebb ízlésűek is minimum megpróbálkoznak majd a lemezzel.

(Amellett mondjuk képtelenek vagyunk szó nélkül elmenni, hogy a koncerteknek újabban azért megvan a maguk komikuma):

A kicsit álomszerű meglepetés-helyezéssel szemben a tizenötnél kevesebbszer, de hétnél többször kritizált lemezek között már csak egy elégedett bólintással nyugtázzuk a Russian Circles (negyedik hely) és a Letlive (tizedik hely) jelenlétét. A legrosszabbra értékelt albumok között pedig már nagyokat ásítva fedezhetjük fel a Black Flaget (akik pedig már szinte nem is a Black Flag), náluk csak a Megadeth végzett rosszabbul (Super Collider, 38%).

Rövidesen mi is érkezünk egy év végi listával, addig mondjátok el, nálatok hogy teljesített a Sunbather!