2015. április 2.
2015. április 15. @ Budapest, Dürer Kert
Kapunyitás: 20:00 || Belépő: 3.300/3.900 HUF
A koncert facebook eseménye:
MONO (JAP), HELEN MONEY (USA)
Elővételes jegyek a TIXA rendszerben, kattints!
A Nuskull Magazin hasábjain 2015-től igyekszünk újra felgyorsítani a koncertajánlók elkészítéseit, így a különböző bulik promócióit már nem csak facebookon fogjuk megtenni, de egyben a booking csapatokat kisegítve, szakmai ráhangoló, illetve áttekintő cikkekkel próbáljuk rávenni a releváns közönséget arra, hogy az adott koncertet meglátogassa. Az erre tett kísérleteink során többek között az idei összes Emptiness Booking buliról írni fogunk, több esetben fényképes beszámolóval jelentkezünk, valamint hamarosan elindítjuk az NSK FESZTIVÁLKÖRKÉP nevű sorozatunkat, amelyben áttekintjük, hogy egy Nuskull Magazin olvasónak az egyes fesztiválokon mely koncertekre lesz érdemes benéznie. Elsőként viszont ráhangolunk titeket az év egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb) poszt-rock bulijára, hiszen a Dürer Kertbe érkezik A JAPÁN POSZT-ROCK zenekar, igen, így nagy betűkkel.
Az Emptiness Booking csapata idén igencsak kitesz az atmoszférikus zene rajongóinak, hiszen a japán poszt-rock csoda MONO a műfaj egyik legnagyobb húzóneve, diszkográfiájuk rengeteg csúcsponttal rendelkezik, ráadásuk a modern klasszika erős befolyásával is építgetik dalaikat. A zenekar Tokióban alakult, amikor Takaakira Goto és Yoda (azaz Hideki Suematsu) találkozott Tamaki Kunishivel és Yasunori Takadával 1999-ben, a baráti viszony pedig zenekarrá kovácsolta a társaságot. A legelső koncertjüket több mint 15 éve (!) 2000 januárjában adták a Club 251-ben Setagayában, azaz Tokió egyik legfontosabb körzetében. Az első lemezüket Under the Pipal Tree címmel adták ki 2001-ben, amely egy nagyon tudatos és egyben stabil debüt volt a poszt-rock pionír Mogwai és Godspeed You! Black Emperor farvizén, de valójában, ha poszt-rock szakmai szemmel tekintünk a hanganyagra, mindenképpen egy eklektikus házasságot fedezhetünk fel az Explosions in the Sky, valamint a This Will Destroy You megszólalása között (egy csípetni Mogwai ízvilággal). A zenekarnak ugyanakkor szinte ez a „leggyengébb” kiadványa (és nem amiatt, mert a legtöbb dalt egy nap alatt vették fel, lehetőleg élő megszólalással), azóta módszeresen tolták ki a határaikat. A lemez kiadását követően folyamatosan turnéztak. A 2002-es lemezükön már sötétebb tónusokra váltottak, egyre jobban kijött a halk-hangos kitörés-halk szerkesztési világuk; 2004-ben találkoztak Steve Albinivel, akivel felvették a Walking Cloud and Deep Red Sky, Flag Fluttered and the Sun Shined című anyagukat, amely erőteljes kritika sikert hozott a zenekarnak. Húrcentrikus építkezés, hangos gitármenetek, érzelmes kitörések és fájdalmas dramaturgia, a MONO valahol itt ért be igazán, és lett „dinamikus” poszt-rock zenekar. 2006-ban már mindenki „gerincbizsergető”, „állejtő” zenekarként beszélt a MONO-ról, egyszerűen poszt-rock szenzációvá nőtték ki magukat, a You Are There a műfaj egyik legnagyobb 2000-es évekbeli alapja, megkerülhetetlen. Elképesztő atmoszféra, szinte játszik a torkoddal, majd simogat, a MONO tényleg maximálisan ki próbálta hozni a „sötét és világos” hangulat játékából, amit csak ki tudott.
Az addigi legkomplexebb kiadványuk volt, kezdtek előjönni a modern klasszikai elemek, nagyzenekaros elemelrendezések. Ezt folytatták a Hymn to the Immortal című kiadványukon, amely 2009-ben úgy tudott a posz-rock élmezőnyében lenni, hogy debütált az If These Trees Could Talk és az And So I Watch You From Afar, kiadta talán legjobb lemezét a Blueneck, a Long Distance Calling és a Kauan, valamint 2009-ben a Russian Circles is új kiadvánnyal jelezte magát októberben. A csapat tényleg kitett magáért: 28 fős kamarazenekarral vették fel az anyagot. Azóta 3 lemezük jelent meg: 2012-ben a For My Parents, valamint tavaly egy dupla album, Rays of Darkness, valamint The Last Dawn címekkel.A zenekar élőben kifogástalan minőségben játszik, ráadásul a delay és reverb effektet fantasztikusan működnek a színpadon. A zenekar, mint írtuk több mint 15 éve adta az első koncertjét, Magyarországra már 5. alkalommal látogatnak, legutóbb 2013-ban jártak nálunk az A38-pn, akkor február 9-én a For My Parents című lemezüket mutatták be. Idén hasonlóan fantasztikus koncertet láthatnak azok, akik elmennek. Poszt-rock rajongóknak kötelező a megjelenés!
Helen Money, azaz Alison Chesley egy chicago-i csellista, aki leginkább arról is ismert három nagylemeze, valamint egy compilation kiadványa mellett, hogy egészen nagy neveknek a lemezein szokott besegíteni, többek között a fentebb tárgyalt MONO diszkográfia két lemezén, a 2004-es Walking Cloud and Deep Red Sky, Flag Fluttered and the Sun Shined-on és a 2006-os zseniális You Are There dalaiban tette hozzá a saját ötleteit, valamint csellóját, ha lehet így mondani. De szerepelt már az 55 éves hölgy a legendás poszt-hardcore Hüsker Dü énekes/gitáros Bob Mould egyik lemezén, de feltűnt a Russian Circles 2009-es nagylemezén, valamint az Anthrax eddigi legutolsó kiadványán is. Mint az a névsorból kitűnik a zeneszerző hölgy valami elképesztően kísérletezős, a nagylemezeiből pedig lesütnek az experimental, valamint a drone alapvető elemei, mindezek pedig a neo-klasszika, valamint nem meglepő módon (ugye, a cselló sokszor bevonzza az ilyesmit) az avantgárd köntösébe vannak belecsavarva. Aki utána néz a hölgy lemezeinek, akkor egyből lesüt neki, hogy mennyire ért ahhoz, hogy hogyan kell bánni a sötét tónusokkal, néhol már-már kifejezetten félelmetes atmoszférát tud teremteni az a zenei kompozíció, ami elénk (illetve a füleink elé) tárul. Hogy megéri-e megnézni koncerten is? Garantáltan!
