2017. augusztus 10.
Az Avenged Sevenfold kétötöde, azaz a szólógitáros Synyster Gates és a basszer Johnny Christ a minap a Talk Is Jericho podcastben vendégeskedtek, ahol a tökéletes lemez keresése volt a téma. A Beatles, a Led Zeppelin, a Metallica és további zenei alapvetések mellett szóba kerültek az A7x saját lemezei is, és Syn elég kritikusan szólt a csapatnak 2005-ben a mainstream áttörést meghozó City of Evil albumról:
Szerintem kalandozás szempontjából elég jó munkát végeztünk azon a lemezen, de a refrének nagy részénél elbuktunk. Ha meghallgatod a Strength of the Wolrdöt, vagy valami hasonló dalt: a refrén nem annyira király, de tovább mész a bridge-re meg a többi részre, a fogós részekre, a jobb dallamokra, ezekre nagyon odafigyeltünk. Imádom a nagy lezárásokat, az őrült intrókat meg ilyesmiket. Szerintem mind így vagyunk ezzel, már csak amiatt is, amiket régen hallgattunk. Szóval mindig is nagyon igyekeztem király bridge dallamokat írni, amik természetesen illeszkednek a dalba, vagy valami őrült befejezést, mint mondjuk a Seize the Day vége. De a refrének egy kicsit… trék.
Ezen a ponton érzek egy kis késztetést arról áradozni, hogy márpedig ha van is a Sevenfoldnak tökéletes lemeze, az kizárólag a City of Evil lehet, de ebbe most inkább ne is menjünk bele. Syn egyébként ezután még megjegyzi, hogy szövegileg a Jimmy „The Rev” Sullivan dobos 2009-es halálát feldolgozni próbáló Nightmare albumot tartja a zenekar, illetve főleg M. Shadows énekes abszolút mesterművének, amiben azért valóban lehet némi igazság. Hogy mindent összevetve melyik anyagukat tartják a saját csúcsművüknek a srácok, az nem derül ki világosan.
A banda a múlt héten megint egy új feldolgozással jelentkezett, ami Del Shannon rock & roll/country-dalszerző 1961-es Runaway című slágeréből készült. Nem hangzik ismerősen? Hallgasd meg, az lesz. A dal különlegessége, hogy a ritmusgitáros Zacky Vengeance énekli, a gitárszólót pedig Warren Fitzgerald (The Vandals) követte el benne.
