A The Punk Rock MBA YouTube-csatorna befejezi a működését

Nem egyszerű ömlesztőtégely a zeneipar: tök mindegy, hogy épp zenész vagy, háttérmunkás, vagy csak internetes megmondóember a témában, idővel a motiválatlanság, a pénztelenség, esetleg egy teljesen másik magánéleti tényező be fogja rajtad hajtani ennek az egésznek az árát. De nem akarom elvenni senki kedvét sem ettől, főleg hogy én is itt írom ezt a cikket teljesen ingyen. ¯\_(ツ)_/¯ Legalábbis úgy biztos nem akarom, mint ahogy azt Finn McKenty tette, a The Punk Rock MBA YouTube-csatorna tulajdonosa, aki pár hónap távollét után nemrég egy vele készített friss interjúban adta mindenki tudtára, hogy szépen, csöndben ott hagyta a platformot, mert egész egyszerűen nem érdekelte már annyira a zene, és az utóbbi időben csak az anyagi biztonság kedvéért gyártott videókat.

Finn a ’90-es évek eleje óta a washingtoni hardcore-színtér tagja volt, gyakran látogatott hardcore-, death metal- és grindcore-koncerteket, majd pár évre rá fanzine-eket kezdett gyártani, amivel kiváltképp az interjúi miatt vált szélesebb körben elismertté. Az egyetem után a 2010-es években a grafikusi és marketinges munkái mellett több online oldalra írt (MetalSucks, Decibel), ahol szatirikus módon leginkább pont az azokra a weboldalakra feljáró, főleg elitista metalos réteget parodizálta. Legsikeresebb saját vállalkozása, a 2017-ben indult The Punk Rock MBA YouTube-csatorna a cikk írásakor több mint 600 ezer feliratkozót számlál és videóinak összmegtekintése a 100 millióhoz közelít.

Finn a videóiban többször poénkodott azzal, hogy igazából ahhoz, hogy ezzel pénzt tudjon keresni, az igényeket kell kiszolgálnia, és nem arról kell tartalmat gyártania, amiről valóban szeretne; így valószínűleg csinál majd egy századik nu metallal foglalkozó videót is. A tartalomgyártó a videóiban lényegében továbbvitte a blogos hangvételét, tehát élesen bírálta a beszűkült látókörű elitistákat, erős véleményt fogalmazott meg az aktuális trendszetter történésekkel, egyénekkel (pl. Ronnie Radke) kapcsolatban, temette a rockzenét, és viccet csinált a számára nem annyira kedvelt műfajokból és stílusokból, mint a black metal, a power metal, vagy épp a butt rock. A csatorna nevével kapcsolatban is úgy fogalmazott, hogy a punknak mindig is inkább az ideológiájával, mintsem a zenéjével tudott közösséget vállalni, illetve az utolsó pár videója is érezhetően a hidak felégetésére szolgált: páros lábbal szállt bele ugyanis a punk, a hardcore és a metalcore-színterekbe és azok toxikus tényezőibe, szereplőibe.

McKenty a lenti interjúban elmondja, hogy volt egy anyagi célja a csatornával, amit elért, innentől pedig nincs vele további terve. Itt részletesebben elmagyarázza, hogy az ő felfogása szerint az időnk véges a bolygón, így nem kéne arra pazarolni, amit nem szeretsz, vagy nem akarsz csinálni. Ő pedig nem szeretne egy sokadik videót csinálni a System of a Downról – akikkel kapcsolatban szintén többször kifejtette, hogy mennyire nem érti a sikerüket, és hogy jutottak el ekkora szintekre. Mutatjuk is a Jesea Lee-vel folytatott beszélgetést, alatta pedig néhányat a videós legnépszerűbb tartalmaiból: