A Static Dress új dalával megidézi a poszt-hardcore fénykorát

Ahhoz képest, hogy a Static Dress mennyire betalált a My Chem-es debütlemezével, a leedsi poszt-hardcore/emo-banda nem nagyon ült fel az őket övező hype-ra új zenék terén, és hiába töltik a tavaszt az 'Államokban a Soul Blind társaságában, mai léptékben számolva elég hosszú idő után vezetgetik fel a következő fejezetüket. Most viszont úgy tűnik, hogy megérkeztünk ehhez a ponthoz.

A fenti lemez remixekkel telepakolt újrakiadását követően a banda tavaly jelentkezett egy szinglivel (crying), amit most egy héttel ezelőtt egy jó ideje csak élőben hallható dal (death to the overground) stúdiós verziója követett. Ezt a sormintát felpörgetve futott most be a face (szigorúan maradva továbbra is a kisbetűs dalcímeknél), ami most már egészen biztosan egy nagyobb kiadványhoz fog vezetni az egyelőre be nem látható jövőben. Ez pedig elég jó hír annak tudatában, hogy a hasonló hangzású SeeYouSpaceCowboy nemrég atomjaira hullott.

A kétezres évek végének poszt-hardcore-ját mérnöki precizitással leképező dal klipjében egy, a rajongóknak eddig ismeretlen arc is feltűnik: ő az új gitáros/screamer, Vincent Weight, aki mostantól a zenekar egységét erősíti, de eddig is kivette már a részét valamelyest a dalírásból, illetve a színfalak mögötti dolgokból. A dalban a zenekar egy autóbalesetet használ metaforaként egy viharos párkapcsolat jellemzésére, illetve

feltárja a szerelem hajszolása során kibontakozó borzalmakat, valamint a gyakran pusztító következményeket, amikor fény derül az egészre.