A Rolling Stone magazin szerint a Limp Bizkité a világ legótvarabb albumborítója

A világ egyik legnagyobb popkulturális magazinja, a Rolling Stone megcsinálta azt, amit én - na jó, azért nem teljesen: míg én időközönként összeszedtem az elmúlt hónapok legfikább grafikáit a villanygitáros mezőnyből, addig ők nagyobbat merítettek és a történelem(!) 50(!!), szerintük legrosszabb albumborítóját gyűjtötték most össze. Ehhez három kritériumot állítottak:

• egy előadótól csak egy köpedelem szállhatott ringbe
• a tartalom attól még lehet jó, hogy a külcsín foghíjas
• és talán mind közül a legfajsúlyosabb: megpróbáltak nagyobb előadókat összegereblyézni, akik megengedhették volna maguknak, hogy felbéreljenek egy normális művészt - de nem tették, vagy csak túl edgyk voltak hozzá.

Nyilván azzal nem árulok el túl nagy zsákbamacskát, hogy ki lett az első (kellett a clickbait, na): igen, ezt a titulust a szarlétra tetején a Limp Bizkit harmadik lemeze, a 2000-ben megjelent Chocolate Starfish and the Hot Dog Flavored Water zsebelte be. Hogy pontosan mit is gondolnak a szerkesztők a nemrég újra felkarolt és minden korábbinál jobban hype-olt egykori fekete bárányok borítójáról? Ezt:

Öt Gollam kinézetű fickó, akik egy nitráttal dúsított húságyon heverésznek? Persze, ez a Limp Bizkit méltó ábrázolása. Az áttörést jelentő Significant Other után a nu metal-banda még inkább a visszataszítóságra hajtott - a „chocolate starfish” egy szlengkifejezés a seggfejre, amit Fred Durst énekes büszkén választott becenevéül -, a tényleges művészi filozófia helyettesítőjeként. Ez a borító (amelyet a zenekar gitárosa, Wes Borland készített) egyszerre ízléstelen és gusztustalan, de legalább figyelmeztető címkeként működik: azt kapod, amit látsz.

Ha engem kérdeztek, a Significanten kívül kb. az összes LB-borító felkerülhetett volna a listára, de talán tényleg a Chocolate Starfishé a legikonikusabb betyárkörte mind közül. Szerencsére kedvenc keményzenei műfajainkat nem csak Dursték képviselték a rémgyűjteményben: a futottak még kategóriába bekerült a Metallica Black Albuma, Ozzy Osbourne Down to Earth-je és az Anthrax Fistful of Metalja, sőt, a Creed is bezsebelt egy dobogós helyet a Weathereddel. Tessék az eredeti cikknél csemegézni, meg dagonyázni a szmötyiben - neked melyik az a zenei esztétikai métely, ami még az étvágyadat is napokra elveszi?