A norvég Blood Command átnyergelt a trash popra

Tavaly nyáron azt írtam a norvég Blood Command friss anyagáról, hogy az újonnan igazolt ausztrál énekesnő, Nikki Brumen nemhogy nem rontott az addigi színvonalon, de iszonyat gyorsan rázódott bele a munkafolyamatokba és adott bele magából mindent a végeredménybe. Nos, tudjuk hogy szól a mondás: tévedni emberi dolog. Az önmagát csak „death pop”-ként aposztrofáló, tulajdonképpeni hardcore-bandából teljesen kiveszni látszik a „death” jelző, és helyét a trash pop veszi át.

Már a tavasszal kiadott két Belinda Carlisle-feldolgozás is érdekes manőver volt, azóta viszont kicsöppent még két új tétel, ahol szintén a ’80-as évek szintipopja és akusztikus gitáros megoldásai uralkodtak, de még mindig lehetett azt hinni, hogy ez csak egy kis horizonttágítás. A mostani albumbejelentéssel együtt viszont megérkezett a címadó World Domination is, és azt hiszem, ezzel el is dőlt az új irány. Nem az a baj az új tétellel (is), hogy popzene, hanem, hogy abból is a bénácska – kevés humorral, szar körítéssel. Mondjuk ez a fajta tendálás valahol mélyen érezhető volt, hiszen az alapító gitáros/billentyűs/dalszerző Yngve Andersen többször hangsúlyozta, hogy odavan az ilyesmi zenékért, és Nikkiben megtalálta a társat a frankensteini képzelőerejének szabadon engedéséhez és megvalósításához.

Szóval szeptember 29-én jön az ötödik Blood Command – alig másfél évvel elődje után -, és azt említettem már, hogy húsz dal lesz rajta? Igen, húsz.

  1. The Band With the Three Stripes
  2. Heaven’s Hate
  3. Valley of Hinnom
  4. Forever Soldiers of Esther
  5. Stay Awake
  6. Bare Witness
  7. The Plague on Both Your Houses
  8. …In the Shadow of Deaf
  9. Welcome to the Next Level Above Human
  10. It’s Not Us, It’s Them
  11. Hate Us Cause They Ain’t Us
  12. Keep My Seat Warm
  13. Burn Again
  14. Decades
  15. Reap What You Sow
  16. Blue North
  17. Holy Unblack
  18. World Domination
  19. Losing Faith
  20. Tetragram

Így ezen tények fényében lehet, hogy tényleg veszélybe került a fent említett minőség. Ennél a pontnál nehéz eldönteni, hogy összejön-e a világuralom a norvégoknak, vagy csúfos lebőgés lesz az egész. Legalább a rendkívül metal borító kurva jó!