2023. szeptember 24.
Nem, nem tévedtél el, ez még mindig a NuSkull, és ha eddig nem ismerted Scene Queen, vagyis Hannah Collins munkásságát, akkor itt az idő, hogy átadd magad a „bimbocore” életérzésnek: a hölgy ugyanis zenéjében a kétezres évek eleji Barbie-s, Dr. Szöszi-s, „buta, szőke, plasztik csajos” imidzset keveri metal(core)-os breakdownokkal és esetenként zsigerből előtörő orbákolással.
Legújabb dala, a Pink Push Up Bra állítása szerint az eddigi legsúlyosabb darabja, és tényleg nehéz nem az Y2K-s nu metal érára gondolni a fülbemászó riffekre skandált „push up” csordamantrát hallva. A komolytalan külcsín mögött azonban ezúttal is szignifikáns mondanivaló lakozik, ugyanis a dal egy jókora rantelés a nőkkel szembeni igazságtalanságok miatt:
Szerettem volna egy dalt arról, hogy mindenki megérdemli az igazságot, ha már úgy vettem észre, hogy ez nem sok nőnek adatik meg. Épp egy nem túl jó napom volt, ami végül az egyik kedvenc új dalomban manifesztálódott.
Arról pedig, hogy milyen körülmények közt és mennyi idő alatt készült el a dühöngő, így beszélt a zenész:
A dal ötlete tulajdonképpen a zuhany alatt fogalmazódott meg bennem, miközben a stúdióba készültem, és úgy éreztem, nagyon triggerelve vagyok. Egy órát késtem is a stúdióból emiatt, de tudtam, hogy gyorsan megleszünk az írással. Az egész trekk az elejétől a végéig, dalszerzéssel és felvétellel együtt megvolt 2 és fél óra alatt.
Ha olyan csaj vagy, aki azonosulni tud a dal mondanivalójával, akkor azért, ha meg olyan csávó vagy, aki mondjuk már rojtosra pörgette a Pantera-diszkográfiát a kondiban, akkor azért fejelj a lejátszásra:
Scene Queen az eggyel ezelőtti dalában pedig a (főleg) rock/metal színtéren jellemző „ragadozó” viselkedésnek (tehát hogy zenészek esetenként akár kiskorúakat is behálóznak a hírnevükkel) ment neki. Annak is érdemes adni egy pörgetést:
