2016. május 3.
A sikeres szupergrupp receptje: a hozzávalók között kell hogy legyen minimum kettő, ismert vagy elismert zenész, a rájuk irányuló figyelem növekedése pedig egyenesen lesz arányos minden további hozzáadott muzsikus által, akik szintén már letettek egy s mást arra a bizonyos asztalra. Míg régebben élményszámba ment egy-egy ilyen kollaboráció, és borítékolható volt, hogy az esetek többségében a végeredmény zseniális lesz, addig mára szinte se szeri, se száma az ilyen jellegű összeborulásoknak. A legrosszabb esetben ráadásul még csak nem is saját szerzeményekkel, hanem konstans hakniszag mellett folyik az egész. Ha visszaásunk a jelenség gyökeréig, valószínűleg a lemezipar bukásánál lyukadnánk ki (bármennyire is furcsa egyeseknek még manapság is), a zenészeknek is számlákat kell fizetniük, megélhetést kell biztosítaniuk a családjaiknak, ami sokszor már megoldhatatlan önerőből. Természetesen nem minden projekt első számú prioritása a rajongók legombolása, az érem másik oldalán a művészi szabadság kinyilatkoztatása áll, ebből fakadóan mindkét szituáció tudott és tud a mai napig is értékes alkotásokkal szolgálni. Mivel az utóbbi időben szinte minden hétre jutott egy-egy ilyen, most megpróbáltuk nektek összeszedni, kik azok a bandák/projektek, akikre érdemes lesz figyelni, vagy mostanában jelentkeztek új hanganyaggal!
Ha listáznunk kellene, Dave Lombardo überdobos hány bandában segített ki és zenélt pályafutása során, azzal oldalakat lehetne megtölteni. A Slayer legendás egykori dobosa kétségkívül az egyik legjobb ütős a színtéren, fiatalokat megszégyenítő vehemenciával püföli a bőröket a mai napig. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint legújabb zenekara, a Dead Cross, melyben Locust- és Retox-zenészekkel aprít közösen, a stílus pedig egy olyan arcletépő elegy lett, ami ugyanúgy merít a klasszikus thrash dolgokból, mint a dühös hardcore punk vonalból. Legelső bemutatkozó daluk, a We’ll Sleep When They’re Dead több, mint biztató, az idén megjelenő anyag producere Ross Robinson volt, ha a többi tétel is ilyen színvonalon fog mozogni, a Dead Cross súlyos pusztítást fog maga után hagyni.
A Giraffe Tongue Orchestra olyan régóta ígérgeti bemutatkozó anyagát, hogy mi nyugodt szívvel a következő Tool-album megjelenésével egy napra datáltuk azt, köszönhetően annak, hogy listánkon talán ebben a formációban találni a legimponálóbb neveket: itt van Ben Weinman, a The Dillinger Esc Plan gitárosa, Brent Hinds a Mastodonból, Thomas Pridgen, a The Mars Volta ütőse, és Pete Griffin a Dethklok soraiból (vagy a Family Guyból, kinézzük belőlük). Ráadásul ha ez még mindig nem lett volna elég, olyan énekesekkel folytak a felvételek, mint Juliette Lewis színésznő/énekesnő, valamint az Alice in Chains jelenlegi énekese, William Duvall. Még csak dalrészletet sem tudunk mutatni, az évek során egyetlen hang sem hagyta el a stúdió falait. Elvileg idén már megjelenik az évek óta várt debütáló album, az első élő fellépések már be lettek jelentve.
…a másik Mastodon tag által vezetett Gone is Gone viszont nem tétlenkedik, bejelentésük után nem sokkal meg is érkezett bemutatkozó daluk a Violescent képében, ami nem is okozhatott csalódást, a tagok ízlésének tökéletes keresztmetszete lett a debütálás. A Troy Sanders bőgős/énekes mellett Troy Van Leeuween, a QOTSA gitárosa, Tony Hajjar dobos (At The Drive In), valamint Mike Zarin billentyűs alkotta zenekar bemutatkozó anyaga szintén idén érkezik. Troy úgy fest, bármikor készen áll egy kis örömzenélésre, előző projektje, ami a Killer Be Killed volt (a neveket nem igazán bonyolítják túl) szintén hasonló színvonalú zenészgárdából állt össze.
A Hesitation Wounds egy 2012-ben, teljesen spontán alakult arizonai hardcore-banda, amely olyan tagokat tud a soraiban többek között, mint a jelenlegi Slipknot-dobos Jay Weinberg, vagy a Touché Amoré énekese, Jeremy Bolm. Az Awake for Everything névre keresztelt albumuk május 23-án fog megjelenni a 6131 Records gondozásában, a producer a Converge agytrösztje, Kurt Ballou volt. A zenekar elmondása szerint ez csak tökös, szimpla hardcore, amitől olyan érzésed támadhat, hogy legszívesebben lezúznál valakit. Ezzel nem is nagyon vitatkoznánk.
Iggy Pop már önmagában is egy külön kategóriát képvisel, viszont Post Pop Depression című új anyagához elcsábított pár Queens of the Stone Age-zenészt is, köztük magát a górét, Josh Homme-t is. A Kyuss egykori gitárosa igencsak szép listát tud már magáénak, az évek alatt kötött kollaboráció szinte végeláthatatlanok, elég csak a Them Crooked Vultures-re, vagy a QOTSA pályafutása alatt megfordult zenészek tucatjaira gondolni. Az élő fellépések már csak azért is élményszámba mennek ezúttal, mivel Mr. Pop zavarba ejtően sokszor van olyan ruhaneműben, ami eltakarja felsőtestét.
A Mirrors for Psychic Warfare egy kétszemélyes projekt, ami nem kisebb neveket foglal magába, mint Scott Kelly-t, a Neurosis frontemberét, valamint Sanford Parkert a Buried at the Sea-ből. Nagyon kevés zenekar van, amelyik vetekedni tud a Neurosis súlyosságával, ez az album viszont könnyen pályázik erre a címre, Scotték egy hasonlóan borult/nyomasztó alkotást készítettek. A self-titled anyag fizikai formátumban április 22-én jelent meg a Neurot Recordings gondozásában, de ingyenesen végig is hallgatható.
Szinte még ki sem hűlt az új Deftones-lemez, a frontember, Chino Moreno máris egy új anyaggal jelentkezett. A Saudade névre keresztelt zenekarban olyan arcok működnek közre, mint Dr. Know, a legendás Bad Brains gitárosa, Chuck Doom basszer (aki Chino tettestársa a Crosses projektben is), Mackie Jayson, a Cro-Mags ütőse, valamint John Medeski billentyűs. Aki valami zúzós, ‘HC meets Deftones‘ jellegű zenét várna e felállástól, annak sajnos csalódást fognak okozni, mi nem is bocsátkozunk nagy megfejtésekbe, ezt inkább hallani kell!
A 2014-ben alakult SUMAC olyan underground körökben ismert és elismert arcokat foglal magába, mint az ex-ISIS gitáros/vokalista Aaron Turner, Nick Yacyshyn, a Baptist dobosa, valamint Brian Cook basszusgitáros a Russian Circles soraiból. Rigid Man című legutóbbi daluk, ami egy több mint tíz perces monstrum, egyben előzetes a banda június 10-én érkező nagylemezéről, a What One Becomes-ról. Az anyag felvételei, akárcsak a Hesitation Wounds esetében, szintén a Converge gitárzsenijének, Kurt Ballou-nak a stúdiójában folytak. Véssétek a dátumot a naptárba, ez bizony nem okozhat majd csalódást!
