2016. május 25.
A Whitechapel énekese, Phil Bozeman nemrégiben nyilatkozott a Metal Waninak a zenekar hamarosan érkező albuma, a Mark Of The Blade kapcsán, amely június 24-én fog megjelenni a Metal Blade gondozásában. A Metal Wanival készült interjúban szóba kerültek a lemezen érkező tiszta énektémák is (kettő dalon is fog Bozeman tisztákat énekelni), de emellett egy további érdekességről is beszélt, a metal jelenlegi helyzetéről.
„…ez csak két dal, de úgy érzem fogást fog találni az embereken. Nem biztos, hogy egyből le fogják tudni nyelni, amikor meghallgatják, de remélhetőleg idővel beérik náluk, és támogatni fognak bennünket továbbra is, attól függetlenül, hogy milyen irányba haladunk. Az, hogy metal zenekar vagyunk, az nem jelenti azt, hogy ez az egyetlen dolog, amit meghallgatok, mindenféle típusú zenéket szeretek. Állandóan énekelek a kocsiban vagy otthon is [itt tiszta énekre gondol Phil – a szerk.]. Még sosem csináltam ilyet professzionális stúdióban ezelőtt, és csak el akartam kezdeni, több dallamot akartam a zenénkbe ágyazni, az állandó keménység és durva vokálok helyett. Tovább akarom fejlődni előadóként, és nem csak egysíkúnak tűnni, nem akartam csak ordítani állandóan. Tudod, megmutatni az embereknek, hogy nem vagyok egysíkú, hogy erre is képes vagyok. Csak ki akartam próbálni, hogy hogy sikerül, és végül egész jó lett, jobb, mint vártam, szóval pont ezt akartuk elérni.” – nyilatkozta a Metal Waninak Bozeman, aztán egy érdekes téma is szóba került.
A Whitechapel-frontember ezenkívül beszélt az új nagylemezen érkező „Elitist Ones” című dalban tárgyalt „heavy metal kultúráról” is: „A fő oka a dal születésének, hogy metalbanda vagyunk. A metal pedig a leginkább kritizált műfaj, vagy a leginkább… nem is tudom. Az emberek nagyon ítélkezőek, a metal pedig egyik leginkább ítélkező műfaj, aminek csak része lehetsz. Mert ha nem vagy „ez a típusú metal”, akkor már nem vagy „true metal”. Nagyon sok alműfaja van a metalnak, és mostanra mintha az egész egy divatverseny lenne. Egy divatbemutató, érted? Hogy kinek vannak a legbrutálisabb, legkeményebb vokáljai. Vagy kinek vannak a legkeményebben megszólaló számai. Tudod, az emberek deathcore-nak hívnak bennünket, de mindegy is, hívjanak, aminek akarnak, nem lehet mit tenni. De mostanában, ha egy bandában akár egy üvöltést és breakdownt hallani, akkor már egyből deathcore-nak nevezik. Ezt sosem nevezték deathcore-nak. De igazából nem is számít, hogy hogyan hívják. És mégis ez az, amin leginkább összetűznek az emberek. A metal közösségben azon veszekednek az emberek, ami a legkevésbé fontos. Nagyon frusztráló ezt végignézni. Nem érdekel, hogy milyen egy zenekar, ha írnak egy dalt, ami tetszik, akkor tetszeni fog a dal attól független, hogy ki írta. Az emberek túl gyorsan mondanak ki olyanokat, hogy „oh, ez a dal király, ki ez?”, majd mikor meghallják, hogy Whitechapel, akkor rávágják, hogy „oh, azok a srácok szarok, nem fogom meghallgatni.” Ennek számomra egyszerűen nincsen értelme. Azért szeress egy dalt, ahogy az hangzik, ne azért, mert valakinek köze van hozzá. Ha tetszik egy dal, csak hallgasd meg. Erről szól valójában az a dal.” – mondta el Phil Bozeman. Nos, mit szóltok hozzá?
