2015. október 3.
Kétség sem férhet hozzá, hogy nagyon kevés zenekarra illik jobban az „MTV metalcore” címke. de a walesi Bullet for My Valentine sikeresen abszolválta azt, hogy a szigetországból kiindulva egyetlen lemezzel letarolja a piacot, és valljuk be: 2005-ben mindenki a The Poison dalait pörgette a kocsiban, a buszon, a vonaton, otthon, sőt még a hálószobában is. A lemezből azóta több mint egymillió darabot adtak el, olyan játékokban szerepeltek a tételei, mint a Madden NFL, az NHL vagy a Need for Speed sorozatok, de még filmsoundtrackek is a gondozásukba vették, elég a Saw III-ra gondolni.
A Metallica, a Slayer, az Iron Maiden stb. által ihletett banda azóta háromszor is begyűjtötte a Kerrang! Awardson a legjobb brit zenekarnak járó díjat, amivel lehetne vitatkozni – de a Kerrang! olvasótáborát ismerve, nem érdemes. Persze ez után a lemez után erős minőségbeli – de nem is igazán népszerűségbeli – lejtmenet jött, és sajnos a 2013-ban a Volt fesztiválra is ellátogatott csapat két utolsó lemeze (Temper Temper, Venom) így különösen a „szóra sem érdemes” kategóriába esett. Ilyenkor viszont mindig jó nosztalgiázni, főleg, ha a nosztalgia tárgya bizony a 2000-es évek egyik messze legnagyobb slágerparádéja.
