2013. október 7.
Múlt héten (09.30.-10.06.) rengeteg új dal látott napvilágot, ami önmagában nem hírértékű, de volt köztük annyi újrahallgatásra érdemes, hogy okunk legyen ismételten áttekinteni, hogy melyek is voltak a hét „újzenei” csúcspontjai. Zenehallgatós hírszemle az elmúlt hét napból (természetesen a teljesség igénye nélkül, úgyhogy kommentben ránk lehet pirítani, hogy mi maradt ki):
A pálmát egyértelműen a Protest the Hero vitte, hiszen a Drumhead Trial című új daluk talán a legjobb, amit a Fortress óta kiadtak, és az egyértelmű, hogy ez az a szám, ami igazán az egekbe emelte a Volitionnel kapcsolatos elvárásokat. Talán kicsit elhamarkodott pár hallgatás után ilyet mondani, de mintha a Kezia dinamikája köszönt volna vissza ebben a dalban, márpedig az továbbra is a legjobb lemezük.
Ugyan szinte teljesen biztosra lehet mondani, hogy a Thursday-Thrice-Alexisonfire-Underoath feloszlási négyesből születő utódbandák egyike sem fogja megközelíteni az eredeti zenekarok szintjét, azonban ez a jó projektek lehetőségét még nem zárja ki: az Underoath második énekese, Spencer Chamberlain például öccsével, és a Decoderből és Oceanából ismert Jack Burnsszel alapított új projektet, a Sleepwave pedig a héten mutatkozott be. Egyébként a két Chamberlain tesó nem most zenél először együtt: pont idén tízéves a This Runs Through egy szem EP-je.
Ha már nagy nevek, akkor itt egy óriási: a Fall Out Boy is új dalt dobott ki a héten, méghozzá az egyiket a Ryan Adams stúdiójában felvett hardcore punk számok közül. Azt már egyszer leírtuk, hogy miért érdemes hinni a popsztároknak, amikor hardcore punkot ígérnek, és a Love, Sex, Death alapján nem is tréfáltak.
Ugyan az utolsó Devil Sold His Soul lemez kisebb csalódás volt, de egy énekescsere tökéletes lehetőség arra, hogy ezt feledtessék, és amikor kiderült, hogy az Arusha Accord frontembere került a bandába, lehetett is bizakodni. A Time egy elég erős poszt-rock sláger, ami igen szépen teljesít a libabőrök terén, ráadásul Paul Green is remekül bizonyította, hogy pótolni tudja Gibbset.
Miközben a Dance Gavin Dance rajongók nagy része azzal küzd, hogy megszeresse Tilian Pearson (Tides of Man) hangját, addig a Jonny Craig pótlására bizonyítottan alkalmas Kurt Travis (Five Minute Ride) új bandája is kiad lassan egy lemezt: az A Lot Like Birds korábban már két remek albumot is jegyzett, és ez a tendencia várhatóan nem fog változni idén sem. Íme a Kuroi Ledge:
A Taking Back Sunday és a Yellowcard után ugyanabból a mainstreambe törő underground színtérből egy újabb tízéves lemez akusztikus újrakiadása érkezik: ezúttal a Story of the Year döntött úgy, hogy miközben a folytatáson törik a fejüket, csúcslemezük, a Page Avenue kerek évfordulója megérdemel egy akusztikus újraértelmezésekkel teli lemezt. A Ten Years and Countingról szól most az And the Hero Will Drown, az Anthem of Our Dying Day, az Until The Day I Die és a Dive Right In áramszünetes változata:
A Cruel Hand is ezt a hetet választotta arra, hogy kicsit felpörgesse a dolgokat: egy ideig nagy csend volt a csapat körül, aztán idén befutott egy 7”, most pedig még egy jön, és ezúttal egy klip is érkezett, amely alapján meggyőződhetünk arról, hogy milyen tökéletesen illenének egy Rotting Out, Power Trip, This Is Hell turnéra.
A Rise Records a punk szíveket is szépen megcélozta az elmúlt években (Hot Water Music, Make Do and Mend, A Loss For Words, Polar Bear Club, Transit, stb.), Dave Hause szerződtetésével pedig még közelebb kerültek az új közönségükhöz: a The Loved Ones frontembere idén adja mi második szólóalbumát, és immár teljes egészében végighallgatható a Devour.
Nem ez a Rise egyetlen új streamje: a pop-punkban utazó A Loss For Words új lemezét is végig lehet hallgatni, és el lehet dönteni, hogy a nagyon ígéretes debütlemez, vagy a csalódást okozó második album folytatása érkezett-e meg. Az albumon amúgy több cameo is van, pl. a Polar Bear Club és a Wonder Years énekeseitől.
Nem ér véget a punkáradat: a Bridge Nine Records is bejelentkezett, hiszen náluk jelenik majd meg az Iron Chic új lemeze, a The Constant One, és meg is mutattak róla egy dalt, a Sounds Like A Pretty Brutal Murdert. Idén már jött tőlük egy EP, novemberben pedig immár az album is megjelenik. Talán nem kell mondani: a csapatot egy korábbi Latterman tag, Phil Douglas vezeti.
Novemberben is remek albumok jelennek majd meg (várhatóan), és ugyan a State Faults korábbi lemezével nem voltunk maradéktalanul elégedettek, de a No Sleepnél megjelenő folytatás, a Resonate/Desperate az idei, amúgy elég erős screamo mezőny egyik legjobbja lehet. Két dalt is közzétettek a héten róla:
Nekünk már volt szerencsénk hallani az új Red City Radio albumot, és az biztos, hogy az idei év egyik legjobb punk lemeze lett a Titles, amelyről a héten újabb dal került leleplezésre. Nem árulnak zsákbamacskát, erőteljes, reszelős, HWM-iskolás zenekar nagyon jó dalokkal:
Már idén novemberben megjelenik a Crosses első nagylemeze, aminek speciel nagyon örülünk: Chino Moreno második számú projektje (a Palms szerintünk csak harmadik, minőségben mindenképp) eddig két kiváló EP-jel lepett meg minket, és a The Epilogue alapján nem fogytak ki a remek dalokból.
A Daylight idén kiadott egy teljesen grunge albumot, de maradt még a tarsolyukban néhány dal, és bizonyára a legjobbat pakolták fel az underground egyik legjobb producerének, Will Yipnek a válogatáslemezére, amin csupa exkluzív tétel lesz majd hallható. A Siblings a Jar legjobbjaival is felveszi a versenyt (bizonyára azért, mert nagyon hasonlít a Nevermind legjobb dalára, a Drain You-ra):
