A Godsmack lemondta a latin-amerikai turnéját, mert a kutya sem volt kíváncsi rájuk

Az elszálló árak mellett sokadjára ütközik ki az, hogy 2023-ban majdhogynem lehetetlen külföldön megturnéztatni egy zenekart. Ennek legújabb „áldozata” az amerikai Godsmack, akik még csak nem is számítanak egy kifejezetten „kis” bandának (legalábbis hazájukban), mégis kénytelenek voltak lemondani áprilisra tervezett latin-amerikai turnéjukat, ugyanis állításuk szerint

nem fogyott elegendő jegy ahhoz, hogy ez megérje a zenekarnak.

Vagyis mondjuk ki egyszerűen: nem nagyon voltak kíváncsiak az emberek a nemrég új (és állítólag utolsó) lemezével jelentkező poszt grunge/hard rock-zenekarra. Rossz volt a promóció? Vagy bármi más logisztikai ütközés lehetett a háttérben? Nem tudni, mindenesetre a zenekar a közösségi felületein tudatta a rajongóival, hogy a fent említett okok miatt végül nem lesz déli körút.

A Godsmack egyébként nem kíván felhagyni a koncertezéssel, viszont nem fognak már új anyagot írni: a múlt héten kijött Lighting Up the Sky volt a zenekar nyolcadik, és előreláthatólag utolsó lemeze. Sully Erna énekes ki is fejtette, hogy jutottak erre az elhatározásra:

Amikor elmész megnézni a kedvenc bandáidat, a Metallicát vagy az Aerosmitht, akkor az új dalaikra vagy kíváncsi? Talán van egy-kettő, amit elhallgatsz, de ha mondjuk megnézed az Aerosmitht, akkor olyan dalokat akarsz hallani, mint a Walk This Way, a Same Old Song and Dance vagy a Train Kept A-Rollin’. Hogyne játszanák el ezeket a számokat? Ezek az emberek életének betétdalai.

Úgy gondolom, hogy 26 top tízes és 5 első helyig kúszott sláger után, és ha még az új lemezről is veszünk hármat-négyet – amit elég valószínűnek tartok -, akkor már 30 toplistás dalunk lesz. Ez azt jelenti, hogy ha egymás után két nap játszunk ugyanabban az arénában, akkor is el tudunk játszani naponta 15 slágert úgy, hogy nincs köztük átfedés – és akkor még a B-listás dalokról nem is beszéltünk. Egy ponton meg kell tisztelned a karrieredet azzal, hogy azt játszod el az embereknek, amit hallani akarnak. Ez nem a vég, csupán egy új fejezet az életünkben, amiben kiélvezzük a gondtalan slágerparádés éveket.

A masszív boomer-energia mellett a gondtalan évek sem indulnak feltétlenül gondtalanul – lehet, hogy a rajongóknak mégse nyerte el a tetszését az utolsó kiadvány, és nehéz lesz róla összekaparni azt a három-négy közönségénekeltetős darabot?