A 2000-es évek eleji VHS-korszakot idézi meg a Sonya új klipje

Még tavaly ősszel jelent meg a Sonya Angliában felvett kétszámos kislemeze, amiről akkor az első dal, a Vibes kapott egy kisfilmet, amihez a posztrock-zenekar pluszban hozzácsapott még egy doksit is a szigetországban eltöltött kalandjaikról. Most a második dal, a Cliffhanger nyerte el vizuális alakját, méghozzá nem is akármilyet: a bandától szokatlanul grunge-os hangvételű darabhoz Tóth Gábor (Harmed, The Devil’s Trade, Supersize Recording) készített egy, a 2000-es évek elejét, a VHS-korszak lezártát idéző klipet a zenekar frontembere, Korbucz Sonya segítségével.

A dalról, és magáról a werkfilmes, kötetlen videó jelentéstartalmáról az énekes-gitáros-dalszerző a Phenomnak mesélt:

A dal refrénje lényegében erről szól nagyon csúnyán lefordítva: „Tudni jól, hogy merre tarts, hátrahagyva az alaptalan félelmeket, oda tartani, ahol úgy érzed, minden kerek” – a verzék pedig az „ide vezető út”, a jelen, a valóság. A klipet is így igyekeztünk megszínezni. A vibráló, szürreális színű snittek a zenélős részek, amikor minden értelmet nyer, nem gondolkozol, csak passzióból mész, teszed, amit kell. A kanapés részek pedig a steril valóság. Nem kell letargikusnak lennie szükségszerűen, de ha megnézed, akkor ezekben a jelenetekben igazából nem történik semmi, csak „telik az idő”. A diszkógömb analógia pedig a dal végén megjelenő „My kind of sunshine is just a reflection” sorral hozható kapcsolatba, remélem, érthető valamennyire, hogy miért.

A négyest május 27-én, vagyis most szombaton lehet majd elcsípni az Instantban, ahol a Stubborn EP-bemutatóján vendégeskednek majd. Infók az eseménynél.