2012. július 13.
Ha azt mondom Tokaj, már nem csak a híres Tokaji Aszúra asszociálnak az emberek, vagy a festői szépségű, szőlőtőkékkel telitűzdelt hegyoldalak jutnak az eszébe, hanem valami fesztiválféle is derengeni kezd. Ez pedig korántsem véletlen. A tokaji Hegyalja fesztivál hosszú ideje szolgál kellemes meglepetésekkel és fellépőkkel a popot többnyire hírből sem ismerő egyének számára, elég csak a tavalyi felhozatalra visszaemlékezni (egy kis segítség itt és itt). Persze ez erős túlzás, hiszen megannyi más stílusú banda is képviselteti magát ezeken a rendezvényeken, így hallókörünk szélesítésére is remek lehetőség nyílik, amíg a két koncert közötti pihenőt tartjuk. Ez évben a pécsi Rockmaraton igen komoly vetélytárssá nőtte ki magát, ám a jó öreg Hegyalját sem érdemes félteni. De pontosan mi is várható ez alatt a négy nap alatt?
Kezdjük nyomban a hardcore-ral, a metalcore mára klasszikusává érett Hatebreed legénységével. Az örökmozgó Jamey Jasta és csapata már sokadik alkalommal látogat el szeretett hazánkba, de ez korántsem von le az idei fellépés értékéből. Az eddigi bulik alapján úgy gondolom, mindenki tisztában van azzal, hogy mire képesek a srácok – de ha nem, itt olvashat egy korábbi alkalomról-, az egészséges megőrülés és a pokol elszabadulása várható a tánctéren, miközben minőségi zene és hangulat ingerli az amúgy is felfokozott közönséget. Aki kint lesz annak kötelező, a csütörtöki napon várhatóan messze a legjobb szórakozást nyújtó program lesz. A pénteki nap pedig egyértelműen a másik élő legenda, a Biohazard estéje lesz: Evan Seinfeld ugyan elhagyta a banda kötelékét, de a helyére érkező Scott Roberts segítségével tovább folytatták a zenélést. És hogy milyen eredménnyel? Azt hiszem ennek kiderítésére a legjobb módszer az, ha ellátogatunk a Borsodi nagyszínpad elé, és saját magunk győződünk meg a végkifejletről. A 2012-ben megjelent új nagylemez dalai (amelyen egyébként még Evan hallható) feltehetőleg felcsendülnek majd, éppúgy, mint a régi gyöngyszemek. Valószínűleg nem véletlenül került az utolsó, szombati napra a Magyar Fogorvosi Kamara legkedvesebb zenekara, a Suicide Silence. Hiszen nincs is szebb érzés annál, amikor egy forró nyári nap alkonyodó fénye alatt szisztematikusan letördeljük egymás arcát, de szerencsénkre az alkalom adott egy önfeledt bulira, hiszen vasárnap már nyugodt körülmények között pihentethetjük fájó tagjainkat. Mitch Lucker és csapata tavaly már-már visszatérő vendégnek számított kis hazánkban, ráadásul a fellépéseikből sugárzó nyers erő és a bulik alatti hangulat minden alkalommal letaglózta az embert, elég csak visszaemlékezni az októberi vagy a júniusi fellépésükre. Bár az egy évvel ezelőtti, Black Crown album van továbbra is terítéken, vélhetően előkerülnek majd az igazi klasszikusok is. A Düreres klubkoncertek után most itt az idő, hogy egy teljesen más hangulatú szeletelést is átéljünk, így azoknak is érdemes lehet ellátogatni, akik a tavalyi évben már megjelentek valamelyik alkalommal, de a kipróbált rajongókat aligha kell tovább győzködni.
A Suicide Silence vélhetően kellőképpen megmozgatja majd a közönséget, de egy alig félórás áthangszerelés után az Enter Shikari legénységére is rá fog nehezedni a feladat, ám egy egészen más hangulatú bulira készülhetünk. Ugyan még egy hónap sem telt el a Volt fesztiválos fellépésük óta, de az ottaniak beszámolói alapján egy fergeteges mulatságot sikerült csapniuk, ráadásul úgy, hogy a közönség nagy része nem is igazán volt képben, még a zenekar nevét illetően sem – Tokajban pedig a gyanúsan metálorientáltabb közönséggel még könnyebb dolguk lesz. A legutóbbi album ugyan megosztotta a hallgatókat, de érdemes élőben is adni egy esélyt az új alkotásoknak, hiszen annyi energia és lazaság árad a srácokból egy-egy fellépés során, hogy még a dubstep betéteket is megbocsáthatjuk – ugyebár köztudott, hogy aki Skrillexre nem tud bulizni, az nem is ember. Ha pedig eddig kimaradtak volna az életünkből, tökéletes alkalom lesz az ismerkedésre, persze nem árt felkészülni – ehhez pedig itt egy kis segítség. De ha már a szombati napot így kiveséztük, nem feledkezhetünk meg arról az olasz bagázsról sem, akik tavaly úgy megszerethették a délutáni forróságot, hogy ismét ekkortájt lépnek majd színpadra. A Helia egy éve is kellemes koncertet adott a nem túl nagyszámú közönség ellenére, idén pedig vélhetően megpróbálnak rátenni egy lapáttal. A zenéjük könnyed hangulatú, sokszor ugyan tipikus sablonokból összerakott, elektronikus kiállásokkal tarkított egyveleg, de van annyi szusz és lelkesedés a csapatban, hogy évek óta élvezhető produkcióval járják Európa országait. Na meg persze, ha valaki Lady Gaga valamelyik klasszikusára szeretne tombolni, akkor itt a helye!
Ám ha igazán lazák akarunk lenni, nem hátrány Kaliforniából érkezni – a Set Your Goals pedig egyenesen onnan látogat el a szőlőfürtök birodalmába. A hőség adott, a hangulat megteremtése pedig aligha lesz nehéz feladat a srácok számára. A legutóbbi album ugyan koránt sem életművük legjobb darabja, de remélhetőleg kárpótolnak majd a korábbi szerzeményekkel, vagy a már jóval korrektebbre sikerült új dalok valamelyikével. Egy biztos, a szerdai napon érdemes nyolc órától a Malátabár színpada köré tömörülni, és egy könnyed hangulatú koncerttel ráhangolódni a fesztivál további fellépőire. A jóformán megfoghatatlan stílusú Skindred is tiszteletét teszi a Hegyen, nagyszerű alkalmat biztosítva a kellő felpörgéshez az utána következő Biohazard bulihoz. Már önmagában is megér egy misét a csapat, ugyanis olyan mértékben sikerült vegyíteniük a punkot és a metált, a raggáról nem is beszélve, hogy egy élvezetes egésszé áll össze a zenéjük, élőben pedig garantált a fergeteges hangulat. A tavalyi évben kétszer is ellátogattak hozzánk – úgy látszik a koncertszervezésnél ebben az évben ez egy kritérium lehetett – és mindkét alkalommal hozták a kötelezőt. Most pedig Hegyalja büszke népére hárul a feladat, hogy egy emlékezetes bulit varázsoljanak a Pepsi színpad elé.
Egy igazi thrash legenda is tiszteletét teszi az első napon, az amerikai Exodus legénysége fogja biztosítani a gyors, fejbólogatásra is alkalmas, reszelős taktusokat. Az 80-as évekig visszanyúló gyökerekkel rendelkező zenekar tíz albummal a háta mögött igencsak tapasztaltnak mondható. Sokan talán úgy ismerhetik, mint a banda, ahol Kirk Hammett gitározott a Metallica előtt, de ennél sokkalta többről van szó, így aki nem követte nyomon a régi idők nagyjait most bűnbocsánatot nyerhet. Igaz már koránt sem a klasszikus felállást csodálhatjuk meg, csaknem húsz tag vándorolt el az évek során. Jelenleg azonban egy hosszú idő óta összeszokott és biztos ötös turnézik, így minden tényező adott, hogy a tavalyi Slayer buli hangulata ismét megelevenedjen, remélhetőleg idén nem fogja úgy gondolni a természet sem, hogy itt a ritka alkalom az ég egy az egyben való lezúdulására – de azt hiszem a közönséget most sem kell majd félteni egy kis esőtől. Ha már a klasszikusoknál tartunk, nem feledkezhetünk meg az Arch Enemy ötöséről sem, akikről már Angela Gossow személye miatt is nehéz elfeledkezni. Bár a legutóbbi albummal – aki lemaradt volna, itt pótolhat – inkább biztosra mentek, mint valami újítóval próbálkoztak volna, most azonban minden esélyük megvan, hogy élőben bizonyítsák igazukat, és persze a régebbi slágerekkel viszonozzák a közönség töretlen szeretetét. A svédek mellett finn szomszédjaik, a Sonata Arctica köteléke is elhozza a messzi észak zenéjét. A jellegzetes szimfonikus power metál dalok kellő befogadásához ugyan szükséges egy szemlélet – és bár a Nuskull olvasói között igen elenyésző lehet az érdeklődő, de aki nem vevő a Skindred féle zenére, nyugodtan ellátogathat a Borsodi nagyszínpadon pontban ugyanakkor kezdődő koncertre, amin a nemrégiben megjelent új albumról is kellő ízelítőt kapnak majd. Aztán senki se lepődjön meg, ha úgy elkapja az epikus hangulat, hogy a fesztivál hátralévő részében vikingként éli le életét.
Nem mehetünk el szó nélkül az ígéretes hazai felhozatal mellett sem. A megkerülhetetlen The Southern Oracle a szombati nap utolsó fellépője lesz, mind nekik, mind a közönségnek kötelező lesz a fesztiválhoz méltó lezárást produkálni, és míg a srácok tapasztalatából adódóan úgy hiszem a részükről ez a dolog tökéletesen rendben lesz, már csak a közönségen fog múlni, hogy mekkora hangulatot generálnak. A déliek mellett ellátogat a Rockmaratont sajnálatos körülmények között kihagyni kényszerülő Till We Drop is, akik feltehetően egy igazi könnyed hangulatú, zúzós breakdownokkal megtűzdelt bulit csapnak, de talán a legújabb feldolgozásuk is felcsendül majd, hogy tovább fokozza a hangulatot. Az Insane legénysége is magával hozza a kellő őrületet, a legutóbbi albumjuk igencsak kellemes meglepetés volt, de az egészen megosztóra sikeredett Szívidomár lemez is felcsendül majd élőben, meglepő módon a Leander csapatától. Bár igen szerteágazó teóriák és vélemények születtek a bemutatkozó albumról, aki még nem tudja mire képesek élőben, most tökéletes alkalma nyílik ennek eldöntésére. De az érdeklődők megleshetik az Ektomorf csütörtöki fellépését is a Pepsi színpadon, vagy a már alapvetésnek számító Subscribe dallamaira is pöröghetnek az Enter Shikarit követően. Ezek ismeretében kétség sem férhet ahhoz, hogy a szombati felhozatala igencsak erős – minden szempontból talán a legjobban összerakott és telített nap a mi szempontunkból, ezért ha valaki nem is tud végig kint lenni a hegy árnyékában, a záró szombati napon akkor is érdemes lehet elgondolkodni.
Kizárólag a táj szépsége miatt – bármennyire is kellemes látvány – kötve hiszem, hogy bárki ellátogat a fesztiválra, de egy-egy izgalommentes délután, a zordabb lelkületűeknek akár délelőtt is érdemes lehet körbenézni a környéken, esetleg az Ökoteátrum programjaiból szemezgetni. Akinek egy este során netán kevés, vagy nem megfelelő mennyiségű alkohol kerülne be a szervezetébe ne csüggedjen, hiszen mindig van akciós cefre a közeli boltok valamelyikében, valamint minőségi borkóstolásra, pálinkakóstolásra is lesz lehetőség, minden nap. A férfi szemek legeltetésére is tökéletes alkalom nyílik, hiszen ilyenkor megannyi leányzó járja a fesztivál területét, de érdemes csak az Arch Enemy koncertjére gondolni, vagy hasonló okokból ellátogatni az Anna and The Barbies, Péterfy Bori vagy a Nemjuci fellépésére – a keményebb arcok ugyanezen felindulásból akár a Csík zenekart is megleshetik. Egy szó, mint száz: idén is érdemes kikapcsolódásunk négy napjává tenni a Hegyalja fesztivált, bár talán a tavalyi felhozatalt nem sikerült felülmúlni, de még mindig egy igencsak ígéretes és erős fellépő gárdát köszönthetünk a legfinomabb borok kóstolása közben. A felkészülni vágyóknak érdemes ellátogatni a fesztivál hivatalos oldalára, megannyi hasznos tudnivaló vár elolvasásra – és már régóta elérhető a jól ismert felépítésű programfüzet digitális változata is.
2012. július 18-22. Rakamaz-Tokaj
Jegyek a későn kelőknek
