2011. július 31.
Igazán nehéz idén nyáron úgy lebökni a naptárra, hogy ne találd el valamelyik magyar fesztivált. Szinte megállás nélkül, sőt gyakran egymást fedve zajlanak a nagyobbnál nagyobb költségvetéssel és hírveréssel operáló rendezvények, miközben van itt egy fesztivál, ami valószínűleg, de ha igazán őszinték akarunk lenni, azt mondjuk, szerencsére nem kap elég nyilvánosságot. Szerencsére azért, mert így meg tud maradni annak, ami, amiért szeretjük. De hogy nektek is megadjuk a lehetőséget, hogy csípjetek egy kicsit a jóból, Hornby ötös listájának harmadik szereplőjeként mesélünk a Fekete Zajról.
A Fekete Zaj egyáltalán nem próbál az aktuális nagy fesztiválokkal konkurálni. Nincsenek olyan volumenű húzónevek, akik aktualitásukból, vagy történelmükből fakadóan nagyon széles körben dobogtatnának meg nagyon nagy számmal (zenebuzi) szíveket. A célközönség jól és szűken behatárolt: kifejezetten a földalatti zenék hallgatóit várja a sástói kemping augusztus első hétvégéjére. Közülük is azokat, akik a sötét, de legalábbis a kényelmetlen oldallal is cimborálnak. Mert ugyan egy bizonyos mértékig azért ki van szélesítve a kínálat, hip-hopra és dubstepre, vagy Irie Maffiára és Till We Dropra senki se számítson. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fesztivál csak a legújabb kirgiz és türkmén hipster black metál gyöngyszemeket tartja műsoron, némi mr2 azért mindendhol jelen van, a sástói kemping erről az oldalról például a Grand Mexican Warlockot, az Isten Háta Mögöttet és a Turbot vonultatja fel.
A „fekete” és a „zaj” frigye nem meglepő módon leginkább a fesztivál metál felhozatalában tükröződik és jut érvényre. Az utóbbi néhány évben Kelet-Európa egyik, ha nem legfontosabb black metal zenekarává nőtte ki magát a romániai Negură Bunget (bármit is jelentsen ez), akik már visszajáró vendégnek számítanak itthon (és a fesztiválon is), és bár az utóbbi két évben eléggé megcibálta a zenekart a sors (vagy inkább saját tagsága), most szabad téren is megmutathatják, hogy mit, és hogyan tudtak megtartani a két, több mint egy évtizedig a zenekart meghatározó, 2009-ben kiszállt alaptag hagyatékából. Mellettük persze a hazai metál színtér alagsori élvonala is helyett kapott a fesztiválon, így például a végre újra két gitárral kiálló Watch My Dyingot is megnézhetjük, amint remélhetőleg térdeplő integrált áramkörökről és Sástó apropóján a hínárról is elhúznak egy-egy nótát. Rajtuk kívül ott lesz még többek közt a nemrég a norvég Smash Fabric Records-hoz igazoló nagymágocsi Angertea is, akiket a korai kezdés ellenére mindenképp illik megnézni. A már jól ismet Nadir, az okos halálmetálban utazó Megazetor és a brutális halálmetálban utazó, a legutóbbi Guns Are Too Quick buliról potenciálisan már ismerős Kill With Hate felelnek a csuklyás- és nyakizomzat kellő fárasztásáért, míg a Neurosis-vonalon mozgó Pangea és a post metal könnyebben emészthető sávján sugárzó Corrodal segíthetnek a pihentetésben (pontosabban segíthetnének, ha a Pangea nem korábban lenne). Az utóbbi két évhez képest kevesebb lesz idén a doom/stoner zenekar, de azért a szakállas sörhasak idén sem fognak unatkozni, erről a Shapat Terror, a VL45, és Barbears fog gondoskodni.
De a törpök élete nem csak blastbeat és hörgés! Hallottál már a gonoszról? A csúf, szakállas Kristoffer Ryggről? Szegény Kristoffer sosem fog mellé, de azért néha közben mérgesen morog. Hogy ez igaz-e, az kiderül pénteken az Ulver koncertjén, a fesztivál nagyszínpadán. Csak találgatni tudjuk, hogy egy szabadtéri Ulver koncert és az új lemez hogyan fog tudni (együtt)működni, de az biztos, hogy ezt az eseményt lehetetlen lesz kihagyni, azoknak is, akik tavaly a hajón ott voltak az Ulver koncertjén. Aki ott nem volt elégedett, az adhat még egy esélyt, hiszen elég valószínűtlen, hogy a zenekar gyakran venné nyakába Európát a közeljövőben, aki pedig elégedetten távozott az A38 fedélzetéről, indokolatlanul szalasztaná el ezt a ritka alkalmat arra, hogy újra megnézze őket. Előttük a fesztivált eleve kedvelő pozvakowski. fogja zajra és képre hangolni a füleket és szemeket, akiknek a koncertjei mindig élményszámba mennek (vagy mennének, ha egyszer tényleg igazán minden 100%-osan a helyén lenne). A Képzelt Város és a Choice With No Voice igyekszik majd segíteni az unalomba nyugalomba merülést a hazai vonalról nem túl sajátos poszt-rockjukkal, a halk (de legalábbis nyugodt) zenei oldal igazi húzónevei viszont a Danny Cavanagh nevével fémjelzett Leafblade és a Woven Hand lesz. Előbbi zenekar annyira lelkes, hogy a korai érkezésüknek köszönhetően két koncertet is adnak (csütörtökön és szombaton), míg az utóbbi borongós alternatív folk/countryja David Eugene Edwards tolmácsolásában egészen biztosan a legmegfelelőbb lezárása lesz a nagyszínpad programjának.
Ebben a fesztiválban az az igazán szép, hogy egyetlen fellépő zenekarnak sem kell attól tartania, hogy mi lesz, ha valami olyan kerül a repertoárba, ami nem szolgálja ki teljesen a közönséget. Aki ugyanis eljön ide, az nem az egyes zenekarok popslágereiért jön, és attól sem kell tartani, hogy a közönség számottevő hányada lesz olyan, aki a zenekart csak érintőlegesen ismeri. Ez a fesztivál a földalatti csúnyametálról, a földalatti borongásról és a földalatti zajról szól. Aki ott lesz, pontosan ezekért lesz ott. A fesztiválon a zenekarok minden további nélkül lehetnek annyira könnyelműek, hogy azt játszanak, ami csak jól esik nekik, akár ezer éves számokat, akár még ki nem forrott új ötleteket. Reméljük, hogy ezt a lehetőséget ki is használja minél több fellépő, és nem a már ezerszer hallott, jól bevált setlistekkel fogunk találkozni, hanem igazi élményértékű koncerteken vehetünk majd részt.
A Fekete Zaj megmaradt kis fesztiválnak. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy az ország egyik legbarátságosabb és legkarakteresebb helyszínén lehessen megrendezni: a Mátra tetején, a sástói kempingben, ahol tiszta a levegő, hajnalban tehetsz egy „kört” a tó körül, nappal felmehetsz a kilátóba és táthatod a szád Magyarország legmagasabb „hegyei”, vagy a visontai erőmű látványára. Másrészt mindössze néhány száz látogató szokott összejönni, ami pedig lehetővé teszi, hogy jó társaságban, közvetlenségben és családias hangulatban töltsd el a fesztivál három napját. Itt biztosan nem lesz probléma, ha elhagyod a fesztiválkártyádat, és attól sem kell tartanod, hogy a prosztó biztonságiak elküldenek a pultnál épp rejtvényt fejtő csajokkal „zárva” tartó cigis ponttól. Mert egyik sem lesz. Ahogyan olyan sem lesz, hogy valakinek szemet szúrnak a villába gyógyult ujjaid a bal és jobb kezeden. Ha mégis, legfeljebb megdicsérnek érte.
Jegyek: (most már) 5000/9500
