2016 legvártabb hazai lemezei – 3. rész

Múlt hónapban elkezdtünk egy cikksorozatot, amelyben megkíséreljük összefoglalni, melyek lesznek azok a hazai megjelenések, amelyeket a leginkább várunk 2016-ban, illetve amelyek előrejelzéseink alapján az év legjobb vagy legfontosabb lemezei lesznek. Az első részben a hardcore-színtérhez köthető bandák között néztünk szét, a másodikban a metal különböző alműfajait és azok hibridjeit képviselő zenekarok közül szedtünk össze egy csokorravalót, a harmadik, befejező részben pedig az előző két esernyő alól kilógó formációké a főszerep, legyen szó akár slágeres energiabombákról, akár nagyívű progresszív kalandorokról, vagy épp egyszálgitáros énekes-dalszerzői projektekről. Ahogy eddig, úgy ezúttal is csak olyan zenekarokat/lemezeket sorolunk fel, akikről biztosan tudjuk, hogy jelenleg is készülnek a próbateremben vagy a stúdióban a megjelenésre, valamint ezúttal sem rangsoroltunk, az összeállításban az ábécésorrend érvényesül. Íme:

ANGERTEA – SNAKES IN BLOSSOM

Az Angertea sosem tartozott a hazai élet legjobban járatott nevei közé, inkább amolyan igazi underground harcos imágót vívtak ki maguknak az évek során. A grunge-os progresszív metalban utazó szentesi banda utolsó nagylemeze, a Nr. 4: Songs Exhaled majd 4 éve jelent meg, szokásukhoz híven az sem volt tele könnyen fogyasztható dalokkal, márciusban pedig érkezik a folytatás, a Snakes in Blossom, és a lemezről eddig megjelent két dal fényében nagyon úgy fest, hogy ezúttal sem remélhetünk tőlük mást, mint a megszokott minőségi borultságot. Egy dologban viszont nagyon bízunk, hogy ezúttal végre sikerül megtalálniuk a tökéletes egyensúlyt a súlyosabb elszállások és a valóban kiemelkedő pillanatok között, amit őszintén bevallva kicsit mindig hiányoltunk belőlük. Az előzetesen bemutatott két dalból még nem szűrhetünk le egyértelmű következtetéseket, de ezek a tételek eddig több, mint biztatóak! (Tósaki)

APEY – FOXES

Áron Andris, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Apey, hazánk egyik legmegkapóbb hangú és egyben legsokoldalúbb énekes/dalszerzője. A budapesti srác számtalan műfajban mozog otthonosan a pokoljáró sludge-tól a grunge-osabb vagy progosabb hangzásokig; egyszerűen a saját művésznevén futó projektjében pedig többnyire lecsupaszított, egyszálgitáros stílusban játssza merengős dalait. Eddigi szólóanyagai, köztük a 2010-es Feathers, Black Flowers album és a ’11-es Orion EP főként afféle grunge-os megközelítésben íródtak, ám Apey ígérete szerint régóta készülő új lemeze, a Foxes inkább az észak-amerikai folk vonalon mozog majd. Egy biztos: az atmoszférát ezúttal is két kézzel lehet majd markolni. (Völgyesi)

BÁLNALOVAS

Az utóbbi időben nem sokat lehet hallani az egykori Polly Is Dead-es Polonkai Tamás vezette Bálnalovasról, akik az egyik legjobb honi alteros/grunge-os zenét nyomató csapat. A zenekar kezdeti, sok vendégénekeses koncepciója után Máris Viktor Nárcisz színre lépésével a 2011-es bemutatkozó Holdraforgó albumra sikerült stabilizálni a felállást, de emellett a korábban meghívott vendégek sem maradtak le a lemezről. A végeredmény önmagáért beszélt, az album stílusában kiemelkedő alkotás volt, ráadásul később még egy énekesnő is csatlakozott a csapathoz Bóta Nóri személyében. Tavaly aztán úgy alakult, hogy mindkét vokalista lelépett, de a hangszeres szekció ennek ellenére sem ült tétlenül a próbateremben, sőt, már majdnem kész is a második nagylemez anyaga, a zenekar csak a megfelelő énekest keresi – aki alkalmasnak érzi magát a posztra, lehet jelentkezni, hajrá! Reméljük, sikerül megtalálni az új embert, és idén megjelenhet a friss kiadvány. (Tósaki)

FISH! – IDŐ VAN

Erős a gyanúnk, hogy a Fish! a 2010-es évek legjobb magyar házibuli-zenekara, amiben Kovács Krisztián és barátai ellenállhatatlan színpadi jelenléte mellett komoly szerepet játszanak a rendre szinte hibátlanul összerakott lemezek is. Ezekből készül el épp ezekben a hetekben az ötödik (illetve magyar nyelven a negyedik), amelyre a mostanság feltűnően punkrockos korszakát élő zenekarba tavaly Hámori Dávid dobos (Sunset) csatlakozásával egy jó adag metalos húzás is érkezett, és mindezek tükrében – na meg a tavaly megmutatott új dalok ismeretében – egyáltalán nem lepődnénk meg, ha az Idő van végül a csapat eddigi legelsöprőbb lemezének bizonyulna. (Völgyesi)

GRAND MEXICAN WARLOCK – III

Kevés zenekar maradt itthon 2016-ra, amelyik olyan izgalmasan és olyan nagyban gondolkodna, mint a Grand Mexican Warlock. A rendszeresen leszupergrupozott budapesti hatosfogat viszont nem hogy tavaly sem tűnt el az underground út- és lélekvesztőiben, de még tovább is erősítették eme kvalitásukat az Óriásból ismerős Nagy Dávid dobos és Áron Andris, azaz a fentebb említett Apey csatlakozásával, emellett pedig az év végére szép csendben összerakták a harmadik nagylemezüket is (bár a gitáros zenészként nem szerepel majd rajta, de producerként azért ő is jelentős részt vállalt a munkálatokban). A III tavasszal esedékes megjelenése majdnem pontosan a legutóbbi Hell Sweet Hell album második születésnapjára esik majd, ami azon anyag eonoknak tűnő (bocs!) elkészültéhez képest tulajdonképpen egészen gyors szülésnek mondható, de összecsapottságtól vagy kigondolatlanságtól persze ezúttal sem kell tartanunk, ezt a már bemutatott két előzetes szám is ékesen bizonyítja. (Völgyesi)

KIES

Ha meg kellene jósolnunk, 2016 melyik zenekar éve lesz leginkább, a Kies alighanem az élmezőnyben végezne a jelöltek között. Az alig egy éve alakult kiskunsági banda Ez még csak a kezdet című, nyáron megjelent bemutatkozó kislemeze igazi csemege volt az egyszerre grunge-os hangzású, punkos hevületű és slágeres rockzenék szimpatizánsainak, amivel a csapat hamar alaposan körbe is járta az országot a Fish! oldalán. Azóta pedig már javában készül is a folytatás, amely az első Kies-nagylemez formájában látja majd meg a napvilágot, remélhetőleg nem is olyan sokára. Tényleg nagy dolgokat várunk a srácoktól. (Völgyesi)

ÓRIÁS

Egyedi Petiék számára szintén aránylag csendes év volt 2015, de nem ok nélkül, a sokféle alműfajból (az indie-től az alteron és alternatívon át a grunge-ig) merítő fővárosi rocktrió ugyanis főleg a negyedik Óriás-nagylemez összerakásával foglalatoskodott, amely a tervek szerint valamikor a tavasz folyamán meg is jelenhet. További infókkal egyelőre nemigen rendelkezünk a lemezről, előzetes dalokkal meg pláne, de a srácok által az évek alatt folyamatosan gond nélkül mutatott minőségből és egyedi hangvételből (ez most tényleg nem egy rossz szóvicc akart lenni, becsszó!) kiindulva szinte borítékolható, hogy idén is az év egyik kiemelkedő anyagát teszik majd le az asztalra, amivel egyaránt sikerrel pályázhatnak majd akár a Kispál’ és az Isten Háta Mögött híveinek figyelmére is. (Völgyesi)

THE DEVIL’S TRADE – THOSE SONGS WE SANG TOGETHER

Makó Dávid egyszemélyes projektje, a The Devil’s Trade két évvel ezelőtti bemutatkozó albuma nem kis meglepetést okozott egyszálgitáros, Appalache-folkban gyökerező zenéjével, mivel a Stereochrist és a Haw zenekarokból ismert énekest addig sokan csak felületesen a stoner címkével bélyegezték meg. A Those Miles We Walked Alone egy velejéig ösztönös, őszinte bemutatkozás volt, nem véletlenül alakult úgy, hogy szerkesztőségünk is 2014 legjobb hazai lemezének választotta. Idén tavasszal pedig érkezik a folytatás, egy korábban írt saját szerzeményeket és különböző feldolgozásokat felvonultató EP, amely digitálisan Those Songs We Sang Together címmel jelenik meg, míg fizikai formában a Miles’ dalaival együtt lesz elérhető bakeliten. (Tósaki)

TRILLION – DREAMING BLACK

És már megint Apey, és már megint a Grand Mexican Warlock. A Trillion ugyanis az a projekt, amibe az énekes-gitáros a Mohácsi Matyi-Szabó Laci párossal közösen kezdett bele még jó öt éve, de különböző okok miatt néhány kuriózumszámba menő koncerten túl egészen mostanáig nemigen sikerült beteljesíteniük a dolgot. Ám 2015-16 telére végre minden a helyére került, a „kis Grand” elérte a célegyenest: heteken belül megérkezik az első Trillion-album, a Dreaming Black, ami az eddig megmutatott számok alapján zeneileg egyszerre idézi majd meg a Grand’ kifonomultságát, a korai Apey & the Pea-kislemezek grunge-os karcosságát és a frontember szólódalainak merenegését is. És persze legalább olyan mélyre el is lehet majd benne merülni. (Völgyesi)