Újra átélni kis punk korunk vbk-mámoros estéit - Így ünnepelte a Junkies a Tabu 25. évfordulóját

Tavaly lett 25 éves a Junkies kultikus albuma, a Tabu, ami a tagok szerint a leggyengébb lemezük, a közönségnél viszont elsöprő sikert aratott a kétezres évek elején, ami a mai napig láthatóan kitart. Ezt megünnepelve múlt pénteken elejétől a végéig eljátszották nekünk a negyed évszázados lemezt a Barba Negrában.

Az esti program rendkívül hosszúnak igérkezett az este hét órás koncertkezdéssel. A munkából épphogy beeső embereket feltüzelni elég hálátlan feladat, ami a Til the Endre hárult. A finn, görög és magyar tagokkal felálló melodikus death metal-banda - csakúgy, mint a másik előzenekar, a helybéli From the Sky - elég érdekes választásnak bizonyult, hiszen stílusilag aligha lehet őket bepréselni a punk rock keretei közé. Alapozáshoz, a régi ismerősökkel való fonalfelvételhez teljesen jó háttérzene volt mindkét formáció. A bátrabbak a Red Stage-en zajló Charlie-koncert átszűrődő slágereire is énekeltek, amíg várták a főzenekart.

Talán nincs is Magyarországon olyan zenekar, aki több tagcserével büszkélkedhet 31 éves fennállása alatt, mint a Junkies. Legutóbb basszusgitárosukat, Czakó Dánielt “léptették elő” dobossá, Kosovics István pedig visszakerült a bandába az üresen maradt helyre. Ezzel a nem megszokott színpadképpel találkozhatott mindenki, aki ellátogatott Csepelre újra átélni, milyen volt tizenévesnek lenni. 

Enyhe félelemmel a zsebben készültünk erre a bulira, kékszínpad-szüzességünk (dob)hártyáját a hangosítók kegyeire bízva, de nagyon kellemes csalódást okozott, amikor fél tízkor felcsendült A helyzet változatlan, aminek minden hangja úgy szólt, ahogy azt megszoktuk. Barbaró ugyanolyan töretlen energiával tépi a húrokat, mint húsz évvel ezelőtt, az egyetlen újdonság a hatalmas napszemüvege volt, amiben kísértetiesen hasonlított az átváltozott Jeff Goldblumra A légy című remekműből.

Kronológiai sorrendben az egész albumot elénekeltük Szekeres Bandival, és a közönségen végigpásztázva bizony látszott, hogy ide most mindenki azért jött, hogy újra átélje, milyen volt kis punk korában vbk-mámoros estéken teli tüdőből üvölteni ezeket a dalokat a haverokkal. Egyből visszarepültem tizenhárom éves korom számomra legszebb és legmeghatározóbb időszakába, amikor még a PeCsa sörkertjében minden kedden albumvégigjátszó koncerteket nyomtak a srácok. Felszínre tört egy keserédes emlék Riki Churchről is, aki sosem volt hajlandó eljátszani a Sziget című szerzeményt, és mindig azzal a felkiáltással robogott le a színpadról, a hangszerét átadva Hangyának, hogy

kibaszottul gyűlölöm a reggae-t!

Mindenki, aki lejött a Barbába és felszállt erre a robogó nosztalgiavonatra, ismerte a kötelező koreográfiát a Mese refrénje közben, jobbra-balra lengedeztek a kezek a magasban, és egy emberként dölöngéltünk a Könnyű dalra. A picit több mint egy órás lemez-újrabemutató után nem maradhattak el az örök kedvencek sem a Junkies talán legsikeresebb albumáról, a Nihilről - ami mára már aranylemezt is kapott -, és pár sláger az újhullámos időkből.

A helyszínen egyébként beszerezhető volt az újra felvett Tabu 25 különféle hordozókon, valamint az alkalomhoz gyártott limitált póló is, amiben Szekeres is büszkén feszített a színpadon. Összességében egy lélekmelengető buli volt, és őszintén remélem, hogy lesznek még ilyen és/vagy ehhez hasonló, jubiláló albumokat újra bemutató bulik, nemcsak fiatalságunk kopott emlékének simogatása miatt.

Fotók: Barba Negra