Turnénapló: Follow The Water (3. rész)

Végül elérkeztünk a háromrészes beszámoló utolsó epizódjához, amelyben a Follow The Water osztrák és turnézáró csallóközi koncertjeiről olvashattok bővebben. Az alábbi epizódból pedig nemcsak az derül ki, hogy a fiatal zenekarok között milyen nagy összetartás alakulhat ki, hanem az is, hogy mennyire sztereotip lehet egy határátkelésen az, hogy melyik oldalról tartasz merre.

03.07.// Graz

Kicsit megkésve érkeztünk, a Szarajevóból a horvát határig annyiszor állítottak félre minket a rendőrök, ahányszor találkoztunk velük. Érdekelte őket az indexünk, hóláncunk, csomagtartónk, útlevelünk, 50 helyett miért 61-gyel megyünk, van fantáziájuk a dologhoz, meg kell hagyni. A határt átlépve fellélegezhettünk, egyenes úton, végig autópályán tartottunk Graz felé. A load int kicsit nehezítették a rend őrei, de mondhatni akadálymentesen jutottunk el a koncertig. Korlátozott mennyiségű, de ingyenes fogyasztás, finom pizza, amit el tudunk képzelni. A buli hátulütője a csütörtöki nap, mint tény és a helyi zenekar hiánya voltak, de így is jó hangulatú bulit csaptunk a Rising Sense csapatával. Merch-csere, haverkodás, pakolás következett, aztán rövid keresgélés után ráakadtunk szállásunkra a házigazda telefonos segítségével – el volt dugva az a ház rendesen – és a turnén második alkalommal is jutott mindenkinek ágy! A szállás egy hatalmas, ódivatú kétszintes ház volt, kilenc zenész lakja -ketten ottlétünk alatt is stúdióztak- akik egy meleg kandallós szobát ajánlottak fel nekünk a “palotából”. Eltúlzott méretek, minden fából, kőből, természetes anyagokból, az Addams Family vagy a Casper juthat róla eszünkbe, már ezért megérte eljönni Grazba!

03.08. // Bécs

A két város közti távolság ellenére korai kelésnek “örvendtünk”, sofőrünknek haza kellett ugrani egy tárgyalásra, így az egész napunkat Bécsben töltöttük és városnéztünk. Csodaszép város, viszont itt már nem sikerült a boszniai éttermes bravúrt elsütni. A ‘Nohanded újra csatlakozott hozzánk, és ahogy az várható volt, a három helyi és egyben minőségi zenekar, továbbá a pénteki nap jó bulit eredményezett. A termet kitöltötték az emberek, igazi befogadó félként tisztességesen meg is mozgatták magukat. Továbbá külön örömünkre szolgált, hogy elfogytak az utolsó pólóink. A szállás a Beneath The Haze dobosának, egyben a Forever The Failure frontemberének lakásán, még Bécsben, de 10 km-rel arrébb volt. Kis kocsikázás, zuhany után azzal a tudtatal feküdhettünk le, hogy bármeddig alhatunk holnap, és biztos jó buli vár ránk Dunaszerdahelyen.

03.09. // Dunaszerdahely

Az út gyorsan eltelt, még koncert előtt teletankoltuk a kocsit (pofátlan különbségek vannak az üzemanyagárakban) majd a kipakolás után már a Headstockkal érkező esztergomi/dorogi keménymag várt ránt a klubban.Maga Dunaszerdahely is jelentős magyar lakossággal bír, aki nem is magyar, megért minket anyanyelvünkön. Nagyon kevés a rosszindulatú ember, a Nohanded ide szinte már haza jár. Nem is volt meglepetés a jó hangulat, a zenekarok listája családias volt, a Headstock nyitott, Dáviddal és Kain Marcival, aki roadként kísért minket végig a héten, majd Nohanded Levivel, aztán az este és a turné folyamán utoljára Follow The Water. Ennél méltóbb lezárása nem lehetett volna a turnénak, a SoulHunterre jellemző jó hangosítás, befogadó, aktív közönség, kívánni sem kívánhattunk volna jobb befejezést! Gyors pakolás, zenekarok közt búcsúzkodás, majd ki Dorogra, ki Esztergomba, ki Győrbe, Ki Pestre indult sietve, hogy végre lássa az otthon maradtakat.

Boldogan és büszkén tekintünk vissza a magunk mögött hagyott közel 4500 km-re, imádtuk! Öt országban léptünk fel, kilenc városban, tizenhárom zenekarral! Bár fáradtan értünk haza, hatalmas lendületet, fontos tapasztalatokat adott a turné, rajt leszünk, hogy újra útra kelhessünk! Egy életre szóló élmény volt!