2015. február 23.
A zenekar facebook és bandcamp elérhetőségei.
Épp túl vagyunk egy adag klassz vegan gőzgombócon a varsói klubban, a helyi zenekar beáll, mi pedig a zenekari sörökkel előttünk elégedetten tekintünk vissza az elmúlt napokra, és még mindig nehezen fogjunk fel milyen rossz az olyan (hardcore/punk) zenekaroknak, akik munkaként tekintenek a zenélésre és nyűgként fog fel minden belefektetett percet ebbe az egészbe. Az egész úgy kezdődött, hogy még az októberi európai turnénk szervezésekor írtunk a Hightower dobosának, Petit Papának, hogy szervezzen már le minket Párizsba, amire hamar jött egy nemleges válasz, de pár héttel később –miután valószínűleg meg is hallgatták, amit küldtünk – kaptunk tőlük egy levelet, hogy ők is szerveznek egy európai turnét, miután megjelenik a lemezük (Sure.Fine.Whatever.) és klassz lenne együtt menni, tetszik nekik a zenénk, sőt még az októberi párizsi koncert is összejött. Beléjük hallgatva meglepően fasza ötletnek tűnt igent mondani, mindannyian bírjuk a Shook Ones/korai Title Fight vonalat, szóval nem gondolkoztunk sokat a dolgon. Pár héten belül kialakult a két hetes turné terve, viszonylag hamar sikerült is leszervezni, előző hét szombaton pedig találkoztunk pesten, hogy egy hazai közös bulival indítsuk az utunkat. Szószaporítás off, jöjjön a beszámoló!
Mivel délután a No Regret-es srácok néztek várost a zenekarral, mi csak este találkoztunk velük újra. Még nem ismertük egymást annyira, többükkel ekkor találkoztunk először. Ezen az estén sajnos hiányos felállásban, hárman játszottunk, ennek ellenére minden jól alakult, a Hightower is nagyon bejött a pesti közönségnek. Mi is itt láttuk először őket élőben, klassz volt belegondolni, hogy két hétig minden nap megnézhetjük őket. Kicsit be is szartunk, hogy olyanok leszünk mellettük, hogy azok a bicikliző majmok a Beatles után, de szerencsére nincs ilyen para eddig. Köszi a Makeshift Promise–nak és Hanoinak! és a No Regretnek a segítségért/supportért. Koncert után még verettünk velük pár falafelt a Móriczon, majd elmentek aludni a basszusgitárosunkhoz, Faterhoz, akit már itt tiszteltek annyira, hogy inkább mindannyian a buszban aludtak.
Másnap felkelés/babzabálás és lazulgatás után találkoztunk a próbatermünknél, szükséges dolgok beszerzése után indultunk Debrecenbe, ahol közben már Buda és a többiek csinálták a kaját az esti bulira. Debrecenben nem megszokott a hétköznapi vagy a vasárnapi koncert téma, ennek ellenére elég sokan eljöttek, ami a Dharma Klub kis pincéjében egy király tömeget eredményezett. Itt már mi is teljes létszámban játszottunk, ami azért faszább dolog, jól sikerült a koncert, a Hightower pedig megint hozta azt, amiért valszeg a jövőben európa egyik legjobb poppunk/hardcore bandájaként kezdik őket emlegetni. Koncertek után dobosunknál, Olivérnél aludtunk Hajdúszoboszlón, kivéve Budát, aki annyira csicska jóarc, hogy a csajával tartott itt még, mielőtt lelépnénk 2 hétre. Oliéknál egy klasszikus youtube-party és „kutyárarápörgés” kombó alakult ki, majd valamikor hajnalban kidőlt mindenki.
Hétfő reggetől mindenki full szabin volt, reggeli/tusolás után elindultunk Debrecenbe felszedni Budát, a fracia srácok még gurméztak egyet a Tesco parkolóban, majd elindultunk Kassára, ami a turné legrövidebb távja volt eddig.
A Collosseum egy nagyon klassz hely, egyetlen hátránya a baromi sok lépcső. Foglaltház jellegű rock klub, emeleten kisebb klubbal és még feljebb szállásokkal (kicsit talán a Dürerhez hasonlítható). Érkezés és pakolás után nekiestünk a random zenekari kajának, amit kibaszott jó vegan cupcake-kel és olcsó sörrel fojtottunk le. Hétfő estéhez képest elég sokan megjelentek, a fenti rész megtelt emberekkel. Ezen az estén csak mi ketten játszottunk. A Fake Shakes számára nem ez volt „a nagy nap”, kábeltörés és gitáraljzat-szakadás is közbejött koncert alatt, remélve, hogy ezzel ki is maxoltuk előre az összes ilyen szarságot egyben. Ennek ellenére –amikor épp játszottunk- az tetszett az embereknek, koncert után egy Blank Pages (a berlini) táskás csávó odajött dumálni, hogy majd ír, és meghív minket egy szeptemberi klubfesztre, amit ő szokott szervezni. Mi tagadás, azért az érezhető volt, hogy a Hightowert várják sokan, ennek megfelelően elég fasza hangulatú buli alakult ki rájuk. Koncertek után, a kötelező crew-shotok után végre elkezdődött igazán feloldódni a hangulat köztük és köztünk a tátra tea és az olcsó sör áldásos hatása és a valamiért ingyen működő zenegép következtében. Fent a szálláson a franciák dobosa és énekese egy helyi haverjukkal csináltattak turnétetoválást, ami alatt mi tovább mélyítettük a kapcsoltatot a Hightower egyéb tagjaival. Ismét hajnal körül dőltünk ki, ahogy (szpojler!) ez a legtöbbször előfordul, szóval lehet ezt majd nem írjuk le külön minden alkalommal.
Petit Papa aludt a kisbuszban, a jó arc kassai fakabátok ezért megbüntettek minket 60 euróra mert.. megtehetik. Szopják ki, undorítóak ezek a disznók. Tényleg semmi szabálysértőt nem csináltunk, na mindegy. Ne bízzatok abban, akin egyenruha van! Gyors tisztálkodás (már aki) és gitáraljzat szerelés után korán indultunk, először egy hangszerboltba pótolni az elromlott kábeleket, majd Pesten át Bécsbe. Putyin majdnem szabotálta ezt a tervünket, neki köszönhetően több mint 2 óra volt megkerülni Pestet. Ő is szopja ki!
Ennek ellenére azért még bőven időben értünk Bécsbe, ahol ezúttal nem az EKH-ban játszottunk. Az is klassz hely, de ott már többen többször léptünk fel a különböző zenekarainkkal, de az újdonság varázsa nagyban hozzájárul a jó turnéhangulathoz szerintem. Dom a Remedy-ből szervezte a bulit, nekik is nemrég jött ki az egyébként elég jó lemezük, érdemes csekkolni. A Das Bach egy kis klub, sok fasza banda lépett már fel itt (Iron Chic pl.) nagyon király hangosítással. Ezen a kedd estén nem volt nagy tömeg, de eljött pár magyar haverunk, meg az Astpai-ből pár tag, akikkel még régóta ismerjük egymást (az első rendes koncertünket is velük adtunk pesten, még Great Lakes néven).Klassz kaja, egy hűtő sör, és egy frankó helyi zenekar melegített be az estét. Ők voltak a Small Hours, akik –nekünk- kissé talán túl lötyögősek voltak, viszont azt elég jól csinálták. Mi jöttünk másodiknak, itt már sikerült elkerülni bármiféle bakit, és egy jó koncertet adni. Mivel a Bécs-Poznan táv elég meredek, rögtön a koncert után indultunk is tovább. Próbáltunk annyira ellazulni, hogy az út nagy részét végigaludjuk, de azért kissé megviselt minket az út, éjjel fél 1 körül indultunk, majd délután 5 körül értünk Poznanba.
Kissé fáradtan értünk tehát Poznan határába, nem beszélve a lengyel táj és szürke, barátságtalan idő elegyétől, azonban a városba beérve csak lestünk ki a kisbusz ablakából, mennyire király hely is ez. Feldobódás, lelkesedés, pár sör kibontása, megérkezés. A helyet keresve Buda épp ecsetelte milyen király lenne ezúttal valami tök meglepő, fura helyen játszani. Megtaláltuk a helyet, és hát bár utána a kívánt egymillió dollár nem jött be, az igen, hogy ez a klub nekünk egy új élmény volt. Nem is klub inkább egy művészeti galéria volt, ahol alapból ambient/elektronikus zene szólt és épphogy nem szolgáltak fel falatnyi kis szendvicseket. Bepakoltunk tehát a Vogue címlap és egyéb függő képek közé, majd megjött a szervező is, aki nem nagyon fárasztotta magát a főzéssel, inkább rendelt nekünk pizzát és falafelt, mi egyébként beleillett ebbe a fancy helyzetbe totálisan.
Ezen az estén is csak a Hightower is a Fake Shakes játszott. A közönség eléggé összetett volt, kikent wannabe manöken csajoktól és hipszterektől (akik valszeg máskor is ide járnak) a raszta-squatter punkig volt minden. A kis hely nagyjából meg is telt, a franciák alatt már pogó nyomai is felfedezhetőek voltak. A szervező srác ugyan kedves volt, de maradjunk annyiban, hogy valószínűleg szeret jól kijönni a bulikból, de végülis egy rossz szavunk nem lehet, a pizza nagyon finom volt. Szállásként a szervező srác egyik haverjának háza szolgált, akivel elég sok közös érdeklődési körünk akadt, így jól, bár elég furán telt az este, tekintve, hogy a lakótársai nem beszéltek angolul, ő pedig elég hallgatag volt.
Ma egy rövidebb (az eddigiekhez képest) utunk volt Varsóba, épp kezd az első zenekar, mi pedig befejezzük a második zenekari sörünket is.
