2015. március 8.
A Subscribe vitán felül hazánk egyik legsikeresebb modern metal zenekara. 15 éves fennállásuk alatt a fővárosi undergroundból feltörve országszerte széles és sokszínű tábort sikerült maguk mellé állítaniuk, akik között a minden bulin az első sorokban nyomuló hardcore rajongók (a szóösszetétel mindkét értelmében) és a szobagitárosok éppúgy megtalálhatóak, mint az olyan követők, akiknek egyébként vajmi kevés közük van a keményebb zenei irányzatokhoz. Mindez pedig azért különösen figyelemre méltó, mert a dalaik túlnyomó többsége angol nyelvű, és egyáltalán nem elsőre felfogható, hanem progresszívebb, szerteágazóbb darabok. A döntő fegyvertény valószínűleg Csongor Bálint frontember megállíthatatlan karaktere, na meg persze a rendkívül intenzív koncertek lehetnek. Ugyan a kezdeti zabolátlan kicsapongásaikhoz képest némelyest szelídült a zenekar az évek alatt, de tavalyi, This Moment Will Soon Be Gone című lemezük így is sokak szerint lett a legjobb kiadványuk, és az élő fellépéseken is rendszeresen szökik a hangulat ünnepélyes magasságokba. És éppen ezért érte az országot januárban derült égből villámcsapásként a hír, hogy a csapat a nyár végével határozatlan időre felfüggeszti tevékenységét. Persze a fesztiválszezont még tisztességgel végigpörgik, most tavaszra pedig egy rövid klubbúcsú-körutat is leszerveztek, amelyen természetesen nekünk is ott kellett lennünk. Múlt hétvégén háromszor is megnéztük a srácokat, de még erre a hétre is jutott egy buli, mégpedig a szegedi turnézárás. (Az alábbi kép még a múlt héten készült.)
A Subscribe hosszú ideig utolsó klubkoncertjét alapvetően két dolog határozta meg: hogy nem volt előzenekar, és hogy a buli egy pincehelyiségben került megrendezésre, a turné messze legkisebb színpadán, mindezeknek köszönhetően pedig a múlt hetiekhez képest egy jóval családiasabb bulinak lehettünk részesei. Persze ez nem jelenti azt, hogy a terem ne lett volna dugig: fél tízre olyan sűrűségű és halmazállapotú tömeg gyűlt össze, hogy amint a zenekar az intro után belekezdett az Every Skinbe, embert próbáló feladattá vált a puszta talpon maradás is, az első sorban a nyomással küzdő lányoknak meg aztán pláne nem lettem volna a helyében. A helyhiány miatt a circle pit, tömegszörf és hasonló mókák is csak mérsékelten működtek (bár a Blue Mescaline leültetése azért megvolt, sőt, a ráadásban az Obsessive-Compulsive utolsó nagy hajrájára sikerült összehozni egy elég impozáns wall of death-et is), inkább a klasszikus lökdösődés volt a jellemző, az viszont olyannyira, hogy az Álomtéglát például újra is kellett indítani emiatt, mert rögtön a dal éneklős elejére eldurvult a közönség. Persze a dal énekkiállása (ahogy az összes többié is) most is fület gyönyörködtetően zengett. Bálint a műsor alatt többször is kihangsúlyozta, hogy Szeged a zenekar egyik kedvenc városa, e kijelentéseit pedig szintén hangos üdvrivalgás fogadta, akárcsak a hírt, hogy a banda nyár végén még a SZIN-re is visszatér a városba. Igazából túl sok olyasmit nem tudok már elmondani, amit a múlt heti bulik kapcsán ne tettem volna, az életmű majd’ minden pontját lefedő dallista sem ért minket meglepetésként, mint ahogy a koncertet átható emelkedett hangulat sem. De persze ettől még itt is imádtuk az egészet.
Összességében tehát remekül telt a Subscribe tavaszi klubturnéja, és biztos vagyok benne, hogy a jelenlévők nagy része sokáig fogja még ezeket a bulikat szép emlékként emlegetni. Én biztosan. Ismét csak azt tudom mondani, hogy ez hazánk zenei életének egyik kiemelkedő csapata, mi több, jelensége, és reméljük, nem kell majd túl sokat várnunk a visszatérésükig. De előbb még aki csak tudja, mindenképp nézze meg őket a nyári fesztiválokon!
