Taste My Pain, Self-Destruction, Septicmen Koncert

Nos, ez egy össze-vissza beszámoló lesz, alapjait megírta killerrabit kolléga, én pedig csak kiegészítettem a képekkel s pár saját benyomással. Kapásból egy nem túl pozitív hírrel kezdem, a lentebb említett Septicmen interjút sem az mp3lejátszón, sem a gépemen nem találom, már kerestem eleget, hogy azt gondoljam, nem is lesz meg, még a nyár folyamán valamilyen módon és fórmában pótlom, itt kérek elnézést a zenekartól, rajongóktól és az egyszerű érdeklődőktől is.
Továbbiakban annyit erről a beszámolóról, hogy szakítva az eddigi hagyománnyal, két nézőpontból is megismerheti a történteket a nagyérdemű.

killerrabit: Kellemes időtöltésnek ígérkezett július 28.-án eltölteni egy estét három zúzós muzsikára szakosodott banda társaságában Nagykanizsán, a Nagyrácz utcában. Annál is inkább, mivel az említett helyszín (egy iskolai ebédlő) nosztalgikus gyerekkori emlékeket idézett fel bennem mindenféle farsangi mulatságokról, melyeken kalóznak öltözve rohangáltam ugyanezen épület falai közt. De félre a múltba révedéssel, ez úgysem érdekel senkit, szorítkozzunk a Ka-Rock alapítvány által szervezett est fellépőire.

haragSICK: Itt szeretném közhírré tenni, azt a nem mindennapi mentalitást, amit a Ka-Rock képvisel Nagykanizsán, és más településen is követendő példa lehetne… további információ a weboldalukon, de nem tudom kihagyni a mottójúkat: Nem kell a világnak közös nyelv, mert van már neki. Úgy hívják, hogy „ZENE”.

killerabit: A helyi fiatalokból álló Taste My Pain zenekarról sikerült lecsúsznom, a haragSICK kollégával együtt lebonyolított Septicmen interjú miatt, de a kiszűrődő hangok, nézői vélemények alapján egy egyelőre kiforratlan, de bíztató, Sepu-hatású zúzdát toló csapat képe alakult ki bennem, mely kiegészül még némi puritán HC felhanggal. Bővebbet nem tudok nyilatkozni a demó felvétel előtt álló csapatról, majd legközelebb pótlom hiányosságaimat.

haragSICK: rabit kolléga már vázolta korrekten, miről is szólt a dolog, amennyit hallottam belőle, jó témákat pedzegettek, de kiforratlanok, fiatalok, nem tartom lehetetlennek, hogy kemény és megfeszített melóval, pár év múlva még hallunk róluk ezt-azt…

killerrabit: A várpalotai Septicmen kezdésére lassan besötétedett, s kellemesen lelassult állapotban leshettem meg az előadásukat, jó 40-50 érdeklődővel egyetemben. Gyula énekét kicsit halkra keverték érzésem szerint, de a sulykolást ez nem akadályozhatta meg, sorjáztak egymás után a kvartett szerzeményei, lendületesen, izomból, melyektől tempóilag, valamint muzikálisan sem állt messze a program közepe táján beszúrt SlayerBloodline feldolgozás sem. A nézők közül elég sokan vetemedtek mozgásra, volt beindulás, a banda, pedig meghálálta a bizalmat, hengerelt rendesen. A buli végén két doboznyit elosztogattak az Origo albumból, abszolút szimpatikus módon, s meggyőző bulit adtak (a másodgitáros srác nagyon jól szólózott), így azt hiszem a közelgő új albumra érdemes lesz odafigyelni!


haragSICK: Az utolsó dal is egy feldolgozás volt, KreatorGolden Age, mely nem éppen a legjobb választás volt, de zárásnak mégis csak kellemes lehúzás. Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy sok zenekar CD-je otthon hallgatva lapos, sok hibát talál és keres is benne az ember, így voltam ezzel a SepticmenOrigo lemezével is (amiről ITT olvashatsz), ám koncerten meggyőzően hatottak a dalok, a régiek és az újak egyaránt, daráltak, gyalultak. Gyula hangja valóban kicsit halk volt, de még így is átsütött a nyers és recés energia belőle, és az angol kiejtése is sokat fejlődött, persze van még hova, de mindenképpen egy minőségi zúzdát láthattunk, mely az első perctől az utolsóig darálta a közönséget és véres mészárszékként, haraggal fűtve hagyta el a színpadot. Élőben totálisan korrekt arcok, ezért is sajnálom az interjút, mert rengeteg dologról esett szó nem csak zenei téren; család, munka, kiadók, élet, szervezés, etc., majd pótlom valahogy! Eszes Imi új arc a bandában, így látni lehetett, hogy figyeli a kottát, s az alapján püföli a dobot, ennek ellenére ebből semmit sem lehetett hallani, pár hónap és a srác matekos, tört ritmusa, új egyéniséget ad a Septicéknek…

killerrabit: A záró felvonást az idén hat éves, szintén kanizsai illetőségű Self-Destruction hivatott prezentálni, s sikerült megfelelniük eme feladatnak. Ők sem árultak zsákbamacskát, két Sepultura feldolgozást is kaptunk tőlük, s a bemutatkozó Ember c. lemezről is hallhattunk asszem minden dalt. Az énekes Ramón nagy átéléssel, mozgással tolmácsolta a mondanivalóját, míg a zenészek kevésbé aktiválták magukat mozgás terén. A zene is okot ad a bizalomra, egyelőre még vannak itt-ott gyengébb részek, de jó lesz ez, csak gyakorolni kell a dalírást. Ők is osztogattak CD-t, valamint a műsor végén egy szülinapi tortát is szétosztottak a talpon maradtaknak. Összességében, hogy ne húzzam túl hosszúra, jó kis este volt, kellemesen megdolgozta a nagyérdeműt mindhárom fellépő.

haragSICK: A koncert energikus volt, ám mindössze három számot tudok kiemelni, egy saját szerzeményüket, a Késő bánatot, mely élőben nagyon energikusan és durván hatott illetve nagy örömömre, két Sepultura nótát is eljátszottak, számomra legkedvesebb és egyik legmeghatározóbb albumukról, a Chaos A.D.-ről, a Refuse/Resist-et, és a The Hunt-ot, ami eredetileg New Model Army dal. A többi dalt, nem igazán tudtam élvezni, fáradt voltam már nagyon, jól szóltak, de a Septicmen jobban együtt volt, ennek ellenére a hangulatot így is megteremtették, és a végére jött a torta… régen voltam ennyire családias koncerten, ahol 300 HUF az a sör, ami a boltba 270-280, és 70 FT egy vastag és nagy zsírosdeszka. Annyit még, hogy köszönöm a remek bulit, a jó szervezést, a létrejött és elkevert interjút és lehetőséget, a három zenekarnak a remek talpalávalót, a Ka-Rock-nak úgy az egészet, ahogy van/ volt és a Self-Desrtruction-nek a CD-t, amiről ITT olvashattok kritikát.