2015. augusztus 28.
Az ausztrál Break Even Európát átszelő Young & Bright koncertútja hétfőn este a Dürer Kertben állomásozott. A szögre akasztott hangszerek újból a zenészek kezeibe kerültek, az annyira szeretett dalok több mint két év után újra felhangzottak, óriási élményt okozva nem csak az őket hiányoló hallgatóiknak, hanem szemmel láthatóan a zenekarnak is. A napokban véget érő turnén társaik az Endless Heights és az angol Landscapes, akik nálunk is kitettek magukért. Aki nem látta, bánhatja!
Nyolc óra húsz perc, a Dürer bejárata, karszalagjaink már fenn, több szájból feltörő kérdés: „Hol vannak az emberek?” Kis frissítő, pár perc ücsörgés a kertben, majd felhangzottak az első dallamok, így beszédelegtünk a kisterembe, egyenesen a zenekarral szembe. Nagy elvárásokkal és érdeklődéssel vártam/vártuk az első, szintén ausztrál bandát. A kezdésnek választott Haunt Me tételt az odafelé tartó vonatúton jó párszor meghallgattam, már akkor nagyon tetszett, de így élőben bebiztosították magukat a srácok; nagyon szépen szóltak a legújabb anyag dalai az őket megelőző alkotásokkal együtt. A banda alázatosan, lelkesen mutatta be a közönségnek a tudásukat, dalaikat. Aki bírja a Citizen lemezeit, annak biztosan nem okoztak csalódást és a frontember egyszerűsége és közvetlensége sokat adott az egészhez. Remélem halljuk még őket itthon!
Észre sem vettem, de az Endless Heights alatt szépen megtelt a terem emberekkel, ami – ahogy az várható volt – a Landscapes alatt szépen tovább is duzzadt. Nem volt véletlen a nagy érdeklődés, várakozás, hiszen a banda már állt ugyanezen a színpadon, sokan akkor ugyanúgy végigénekelték velük az akkori szettet. A brit alakulat másfél év után újra a magyar közönség előtt állt és már az elején ellőtték az egyik legnagyobb ágyújukat a D.R.E.A.M.-et, ezzel azonnal magukkal rántva a hallgatóságot a jól ismert és sajátos Landscapes-i sötét csodaországba. A húros szekció „hátán húzza” az egész bandát (ebben semmi negatív felhang nincs, dicséretként használom), egyszerűen bódító hangokat varázsolnak elő hangszereikből, amihez Shaun egyénisége, torka megfelelően passzol. Most sem panaszkodhatott senki sem rájuk, játszották a kötelező, meghatározó dalokat. Hibátlan, mély, hatásos koncertet adtak. Várjuk az új alkotásokat tőlük, már hallhatunk is tőlük ebből ízelítőt.
Nehéz nem elfogultan nyilatkozni a Break Evenről, de az objektivitás határán maradva is azt kell mondanom: valóban az év egyik legjobb koncertje volt, nagy köszönet a szervezőknek, hogy összehozták nekünk ezt! A programajánlóban már említett kiadványsorozat, visszavonulás/feloszlás, majd újra együtt zenélés kissé nosztalgikus érzést kelt, mintha a banda második aranykorát élné. Szerencse, hogy így van ez, hiszen a The Bright Side album megjelenése (2009) sem most volt és Ausztrália sem a szomszédban van. Már a hír felvillanyozott, amikor megtudtam, hogy hazai állomása is lesz az Európa turnénak, ott lenni, hallani őket pedig óriási élmény volt. Az este első két zenekara is nagyszerű teljesítményt nyújtott, egyenként is helyt álló buli lett volna, de az este leginkább várt zenekara mégis a Perth-i társulat volt. A Landscapes után mindenkinek szüksége volt egy kis levegőre, szusszanásra, majd igyekeztünk vissza a kisterembe. A nagyszerű October 27th dallal indult a várva várt fél óra (vagy ki tudja mennyi, rövidnek éreztem, de tartalmasnak), már az első tétellel megénekeltették a hallgatókat, aztán szépen adagolták a jobbnál jobb dalokat (Dreamer, Heart Shaped House, Young and Bright, Smashing Lights, Run For Your Life, …). Volt mozgás, éneklés, jól érezte a közönség a bandát, ők meg is köszönték ezt. Nehezünkre esett kijönni a végén… jó volt.
Biztosan lehetne szép körmondatokkal lefesteni még az estét, de felesleges, éppen eleget mond az a mondat mindenről, hogy az év egyik legszínvonalasabb, legjobb koncertje volt! Óriási köszönet a No Regret Productionsnak a szervezésért és lebonyolításért, és persze a Dürer Kertnek!
