2013. május 8.
Március elején került bejelentésre az örömteli hír, miszerint 5 év után ismét hazánkban fog koncertezni a hardcore alapvetésnek számító legendás Shai Hulud, ami az idei rendkívül hatásosra sikeredett visszatérésük tükrében igencsak felkorbácsolta a kedélyeket és olyan felfokozott várakozást okozott az aktív koncertrejáró publikum körében, amire nem minden nap van példa. Aki már látta, aki még nem, akinek régi kedvence a zenekar, akinek csupán új felfedezett a Hulud, a lényegen mit sem változtat, miszerint piros betűs ünnepnap a május 7, a koncerten való megjelenés pedig ellentmondást nem tűrően kötelezőnek számított.
Az eredetileg 8 órás kezdés csupán egy picit csúszott meg, ha jól tudom a kertben zajló 5. születésnapját ünneplő Dürer Kert bulijának, illetve valami sajtótájékoztatónak hála, de ezt egyáltalán nem lehet felróni negatívumként. Azt már sokkal inkább, hogy számomra renddívül meglepően alacsony nézőszám előtt kezdte meg programját a Téveszme a tőlük megszokott vehemenciával. Nagy Viktor énekes továbbra is rendkívül biztos kézzel vezényelte le a koncertet, igaz korábban csupán egyetlen alkalommal volt szerencsém a zenekarhoz, de a már akkor kialakult pozitív összkép ezúttal sem szenvedett csorbát. A közönségkedvenc slágereken kívül egy egyelőre még cím nélküli új nóta is felcsendült, nekem pedig továbbra is az jelent némi negatívumot a srácokkal kapcsolatban, hogy tényleg csak az tudja élvezni az egyébként rendkívül míves magyar szövegeket, aki betéve tudja a sorokat. A hangzás mondhatni katasztrofális volt, ami ugyan a végére egy kicsit feljavult, valamint a családias létszám is változott pozitív irányba a kezdéshez képest.
Ezt követően a skót Departures lépett színpadra, akik lemezen különösebben nem fogtak meg, így koncerten viszont kifejezetten kellemesnek tűnt a zenéjük. Ebben nagy szerepet játszott a rendkívül erős frontemberi jelenlét, a szuggesztív előadásmód, az összképet viszont sajnos nagyon elrontotta a betlicsászár basszusgitáros, akinek leggázabb pillanata az volt, amikor leesett a fejéről a gondosan felhelyezett baseball sapka, majd hosszú időre abba is hagyta ekkor a játékot, hogy újra peckesen felhelyezze azt a kobakjára. Hát ez nem volt valami túl megnyerő momentum, úgyhogy inkább én is kifelé vettem az irányt és a merch pultnál pacsiztam a Hulud tagokkal. A hangosítás itt sem votl a helyzet magaslatán, amit mi sem bizonyíthatna jobban, mint amikor az énekes kérte, hogy vegyék le a reverbet (visszhangot) a hangjáról, majd semmi sem történt…
Kissé érthetetlen volt számomra az a langyos fogadtatás, amiben a Shai Hulud részesült, hiszen annak kellett volna lennie a minimumnak, hogy az összes jegy elfogyjon a buli bejelentését követően, az A Profound Hatred Of Man és Hardly kettősével megkezdett koncert alatt pedig felrobbanjon a kisterem és hogy mészárszékké változzon a tánctér. Ugyan nézőszámot tekintve azért szépen megtelt a terem, de néhány lelkes fanatikuson kívül, akik vagy teli tüdőből üvöltötték a szövegeket, vagy éppen szólóban tolták a mosholást, miközben az általában csak előzenekaroknál kialakuló borzasztó látványt nyújtó félkörben üresen tátongó színpad előtti rész állandósulni látszott. A borzasztó erős nyitány után a friss hanganyagról érkezett a Reach Beyond the Sun és az A Human Failing, miközben egyre inkább kezdett hatalmába keríteni az a borzasztó jó érzés, miszerint végre alkalmam nyílt élőben is szembesülnöm a legendával, és körülbelül gyermeki lelkesedéssel figyeltem, hogy mit tanítanak a mesterek. Mert ez itt kőkemény tanítás volt, lelkesedésről, kitartásról, alázatosságról, odaadásról és nem utolsósorban HARDCORE-ról. Justin Kraus énekes minden kétséget kizáróan a lehető legtökéletesebb választás volt a frontemberi szerepre, olyan benyomást keltett, mintha egész életében a Shai Hulud frontembere lett volna, haha. Aki esetleg nem ismerné őt, a Reach Beyond The Sun albumon is vokálozott, de van saját zenekara is, a With Life in Mind. Egyszerűen félelmetes volt ez a rendkívül szuggesztív előadásmód, szinte egy pillanatig sem állt egy helyben, miközben olyan szintű átéléssel énekelt minden egyes szót, hogy konkrétan majdnem felrobbant az ember. Nem egyszer lejött a közönség közé is és tényleg minden egyes embert megszólított.
A basszusgitáros is óriási forma volt, de a zenekar összes tagját ki lehet emelni, hiszen nem csak maximálisan teljesített mindenki, de közben olyan energiákat adtak át, amit nem lehet tanítani, csak érezni. Matt Fox pedig egy hihetetlen arc, rendkívül laza csóka, miközben a legmélyebb tiszteletet kivívó jelenség volt a koncert egésze alatt, akinek minden egyes szavát, minden egyes gitárpengetését csak és kizárólag csodálattal lehetett figyelemmel követni. A dalok egyébként nagyon jól össze voltak válogatva, minden egyes korszakból kerültek be himnuszok a programba. Elhangzott még többek között a Solely Concentrating On The Negative Aspects Of Life, a To Suffer Fools, zárásként pedig a Misanthropy Pure. De szerencsére itt még nem ért véget a koncert, hiszen további 3 szám erejéig folytatták a showt hőseink és előbb a Beyond Man / This Wake I Myself Have Stirred kettősével, végszóként pedig a For The World eljátszásával vált kerek egésszé a körülbelül háromnegyed órás élmény. Nagyon nincs mit ragozni, ahogy arra számítani lehetett, egy fantasztikus koncerttel ajándékozták meg Huludék az egybegyűlteket, és ugyan a hangzás és az erősen döglött közönség adott némi keserű felhangot az estének, de még így is egy rettentő erős koncert részese lehetett mindenki, aki ellátogatott a Dürer Kertbe ezen a keddi napon. Aki pedig kihagyta, az igazán bánhatja, viszont innentől kezdve ezt a koncertet hivatkozási alapként kell kezelnünk. Shai Huludék példát mutattak, mi, akik ott voltunk, ezt tudjuk jól, csak sajnos pont a legtöbb olyan ember hagyta ki ezt a tanórát, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a korrepetálásra.
A koncertért köszönet a Phoenix Music Hungarynek!
