2015. február 15.
Egyáltalán nem lehet panasza a magyar pop-punk-szerető közönségnek erre a hétvégére, hisz több kiváló külföldi zenekar látogat(ott) el Budapestre (és Debrecenbe is) ezen a hétvégén, remek magyar előzenekarok társaságában. A szombat este kevésbé szólt a könnyed dalokról, erről a párizsi Hightower zenekar gondoskodott, akik a 2014-es év egyik legnagyobb meglepetéseként robbantak be Sure.Fine.Whatever című debütlemezükkel. De ne szaladjunk ennyire előre, hisz a magyar zenekarok is rendesen odatették magukat, tökéletesen megalapozva egy remek estét.
A nyitózenekar a veszprémi Makeshift Promise volt, akik pop punkot játszanak, de nem ám a limonádé fajtából, hanem inkább a Lifetime vagy akár a Crucial Dudes világát megidézve. Bizonyos problémák miatt nagyjából fél-háromnegyed óra késéssel csaptak bele elég szűkre szabott műsorukba (amibe nyilván benne van az is, hogy nem igen van daluk 2 perc felett), de ez egyáltalán nem ment a buli kárára, szerencsére az első sorokban a szövegismerettel sem volt gond, így egész jó kis banzáj kerekedett ki a szettjük alatt. Hatalmas fegyvertény a zenekarnak az énekes Rácz Attila, aki nemcsak király „pop-punk” hangi adottságokkal rendelkezik, de egy nagyon aranyos, alázatos és hálás frontember is emellé, egész végig mosolyogva vezette le a bulit, ahol új számok is felcsendültek a szokásos Makeshift „slágerek” (Black Eyes, Stapled Mouth) mellett és nyugodt szívvel mondhatom, hogy fejlődtek a srácok és az új dalok ütni fognak. Járjatok Makeshift bulikba!
A sorrenden itt egy cserét eszközöltek, így magam is meglepődtem amikor a terembe belépve nem a Hanoi, hanem a Fake Shakes kezdett bele a (z érzésre még a Makeshiftnél is rövidebb) műsorukba, ezúttal a négy tag helyett csak hárommal. Ahogy a BEMUTATJUK cikkünkben is írtuk, a Fake Shakes nem épp a legbefogadhatóbb pop punkot játssza, zenéjük zajos, mentes mindenféle divatos megoldástól, inkább a garázsmegoldásokhoz folyamodnak. Sok kontaktot nem tartottak a közönséggel (ez betudható igazából a kevés, csúszással teli játékidőnek), csak nyomták egymás után a dalaikat, amik élőben is ugyanannyira jól működnek mint lemezen, bár a színpadképük eléggé be van határolva egy igazi frontember hiánya miatt. Alattuk már megjelentek sajnos a már-már kötelezőnek számító „jáccatok valami pankot!!!” részeg figurák, akik miatt kb. lehetetlen figyelni 100%-ig a zenekarokra, mert sose lehet tudni épp mikor támad kedvük beleszállni valakibe fénysebességgel. Na mindegy, a lényeg itt a Fake Shakes, ügyesek voltak, dühösek voltak, de ennyi fért bele (hatalmas mínuszpont volt a Nincstöbbészeretet mellőzése, haha!), sok sikert nekik a Hightowerrel közös EU-turnéhoz (amiről egy turnénaplót is olvashattok majd itt a NuSkullon)!
A Fake Shakes féktelen punk zenéje után egy kicsit dühösebb, negatívabb banda következett, a december végén egy remek nagylemezzel jelentkező Hanoi! Bevallom férfiasan, hogy még soha nem láttam őket élőben, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire tudják átadni azt az energiát és dühöt, amit a kiadványaikon tapasztalhattunk tőlük. Abszolút beváltották a hozzájuk fűzött reményeimet, egy nagyon dühös energiabomba volt a műsoruk, ahol természetesen az új lemez dalai adták a setlist gerincét. Náluk már egész szép mozgás is kialakult, bár ahogy én észrevettem a két részeg furkó zavarta az énekes Szabó Pétert is, mert persze itt is folytatták azt, amit Fake Shakes alatt elkezdtek (nyilván nem buli a buli 40 kilós lányokba belerobbanás nélkül). A buli egyik csúcspontja számomra a Ne nézz a Napba című szám volt, ahol beszállt pár sor erejéig a Have No Clue énekese Taki is, így egyik legjobb dal a lemezről itt is hatalmasat ütött, de ugyanilyen tetőpontnak lehet mondani a Keresztre szegezve „Visszadobtad, megtagadtad, meggyötörted, összetörted!” kiállását is. Rendkívül profi és lendületes előadást láthattunk tőlük (még úgyis, ha jól hallottam, akkor a Tervek átvezető alatt csúnyán elmentek az erdőbe, de ez már csak szőrszálhasogatás) és az új lemezükkel minden bizonnyal egy olyan dalcsokrot tettek le az asztalra, amit nem igazán fogunk elfelejteni egyhamar.
A Hanoi után már csak a főattrakció maradt hátra, vagyis a Hightower! Őket még jobban vártam, mint a Hanoi-t, ugyanis tavalyi lemezük sima top 10-es nálam és kíváncsi voltam milyenek élőben (főként az énekes teljesítménye érdekelt, aki néhány videón egészen csapnivaló teljesítményt nyújt). Azért az látszik, hogy ez a zenekar nem bíz a véletlenre semmit, ha a produkciójukról van szó (gondolok itt a Los Angeles-i stúdió és sztárproducer mellett a koncertre is), ugyanis itt már látszott az arculat kialakításának szándéka, amibe beletartozott az is, hogy konkrétan EGY SZÓT SEM szóltak a számok között, ezt igazából felróhatnám nekik, de ez így volt hatásos, amúgy sem a legvidámabb zenét játsszák, jó volt ez így. Néhány szám kivételével a teljes debütlemezt lejátszották sorrendben, az olyan dalok mint a kezdőszám Aqua Tiger vagy This Is Really Neat elképesztően nagyot ütöttek, sokan üvöltötték együtt a szöveget a srácokkal, akiknek láthatóan tetszett a magyar közönség (ez az énekesen nem látszott, de ő egész végig vagy nagyon át volt szellemülve, vagy szarkész volt). Nulla üresjárat volt a szettjük alatt köszönhetően a konkrétan nem létező kontakt miatt, szűk fél órát játszottak, majd megköszönték a lehetőséget és távoztak. Tökéletes szombati program volt és tökéletesen indíotta be ezt a csodálatos hétvégét. Találkozunk holnap az Our Youth, Trash Boat, Trophy Eyes, As It Is bulin, amiről természetesen szintén beszámolunk majd!
