M.A.B.

2007. október 26.

2007 október 22-én, egy nappal a történelmi viszontagsággal szántott ünnepünk előtt Pécsre érkeztek Mátyás Attila és barátai. A koncert a központban elrejtett közkedvelt szórakozóhelyen került megrendezésre egy Depeche Mode– és Bonanza Banzai-est kiegészítése vagy főattrakciója gyanánt, ezt csak azért írom, mert a DM pólóban rohangáló szintipop- és industrial-est DJ-n látszott, hogy nem tetszenek a gitárok érces hangjai és azt gondolhatta, hogy ez bizony metál…
Mennyire igaza van, de nem ismétlem magam, itt olvashatsz egy interjút Attilával, melyet közvetlenül a koncert előtt készítettem el, s nem csak egy jól sikerült kérdez-felelek tárul eléd, mivel Matyi a barátságos beszélgető társnak bizonyuló zenész alany, hanem némi személyes észrevétel és kötődés, és a közben észlelt benyomások is.
A koncert elméletileg 9-kor kezdődött volna, de mint minden buli, így ez is csúszott. Én egy jó barátommal mentem a bulira, akinek nem is olyan régen mutattam meg az F. O. Systemet és ajánlottam neki, ha van kedve, jöjjön el velem nyugodtan. Mivel a bátyja nagyon beteg, így nagyon örültem, hogy a koncerten Jucot boldognak és felszabadultnak láttam — már ezért megérte elmenni, mellette egy jól sikerült interjú és egy örök személyes élmény illetve dedikálva az itthon fellelhető Attilához kapcsolható produkciók, na meg egy koncert, melynek apropóján ezt most olvasod, akkor vágjunk is bele…

A beállások és a hangolások nagy része megtörtént, miközben az interjú készült — éppen ennek okán bizonyult megfelelőnek inkább az öltöző. A koncert jól szólt, bár annyira nem robbantott, mint anno a görög Rotting Christ, de annyira igen, mint pl. a legutóbbi pécsi Isten Háta Mögött, a közönség számát nem számoltam, és nem tudni ki miért jött, az élő zene miatt, vagy az utána következő party vonzotta, de úgy 60 ember és családias hangulat járta közbe a post-urbánus stencilekkel és graffitikkel díszített Toxicot. A fények pirosra lettek állítva, ehhez ragaszkodott Bense Sándor – basszusgitár, háttér vokál, Kimi Räikkönen jól sikerült futama okán. És 10 körül végre színpadra állt a társaság, felhangoztak régi és új dalok, feldolgozások egyaránt.

Kapásból egy nekem újjal indítottak (nem ismerem a 2002-es Föld és az Ég című lemezét), a Föld a MAB-tól, mellyel sikeresen elkezdték bemelegíteni a társaságot, bár szerintem kevesen ismerték még ezt a nótát, arra mindenesetre nagyon alkalmas volt, hogy kipróbálják, mi hogyan hangzik.

Majd egy közép-régi kedvenc került elő, az Agnus Dei egykori nagy sikere, az Út, mely valamennyivel átdolgozottan, de egyben nagyon kellemesen adta vissza, a 98-as év szerencsétlenül járt próbálkozását… ”A kiállás, a mondanivaló, a zene, de a négy erős egyéniség (a Sex Actionnel ellentétben) itt sajnos nem segítette, hanem kioltotta egymás erejét. Csak néhány koncert és egy igazán jó lemez maradt utánunk Minden címmel. Ez tulajdonképpen posztumusz album lett, hiszen a csapat a megjelenés pillanatában már nem létezett…”

Ezt követte a Túl közel, mely egy szintén ismeretlen dal volt számomra és sikeres ízelítőt mutattak a nagyérdeműnek a hamarosan megjelenő új lemezről.

Az első olyan produkció, melynél felcsillant a szemem, az a Nézz Rám volt, melyet még kicsit átdolgozva is kifogástalanul tolt vissza gyermekkoromba és 1990-be, persze én csak jóval később, 96-ban ismertem meg ezt a lemezt. Koltay Tamás a dobok terén alaposan adagolta a ritmusokat, de erre volt alkalma belelendülni a Mood fennállása alatt, Bense Sándor erőteljesen játszott, gyakran feelingből nyomva a gitárját, helyére téve mindent, ahol feszesen, ott feszesen, ahol megnyújtva, ott megnyújtva, s persze Attila egyszerre volt a helyén ének és szólózás terén, a buli itt kezdett intenzív lenni.
Mivel mégis csak ez egy Depeche Mode-party előszele volt, így kihagyhatatlan volt a Question of Time opus, ami súlyosan és durván bontotta a falakat, fel lehetett ismerni, de ha Attila hangja nem játszik rá Dave orgánumára, akkor a korrekt angol szöveg ellenére is csak találgattam volna, hogy mi is lehet ez, haha.

Aztán kaptunk egy újabb szeletet a bekövetkező közeljövőből, a Szél által, remek kis dal volt, de nem tudtam mit kezdeni vele, a régi F. O. System nótákat vártam egy kis Agnus Deivel karöltve… amire még várni kellett, hiszen még egy új felcsendült, a mély és megkeseredett Újra kezdeném, majd pedig Matyi nagy kedvence, a Rain, a halhatatlan The Cult-tól… az est egyik fénypontja volt, sokkal agresszívebben adták elő, mint az eredeti, és ezek után megkezdődött a megállíthatatlannak hitt lavina.
Még, még, még… szerintem ezt a srácok is érezték, innentől a közönség családias hangulata átbicsaklott a felhőtlen mámorba, s bár skandálás nem volt — haha — de látni lehetett, hogy ezt mindenki ismeri és énekli. Ekkor Attila gitárt cserélt, s közben is sokat játszott — néha tehetetlennek és döntésképtelenként vacillálva – a pedál csodáin (amennyi gomb és pedál volt azon, ez annyira nem is csoda), és szépen lassan megindult az Eső… az Agnus Dei legnagyobb sikerű dala, amiből egyedül csak a női vokáltónust hiányoltam, meg a szövegre néhol másképpen emlékeztem.

Ekkor volt elméletileg vége a koncertnek, ám a kis családias pincesor rákezdett a Még, még, még refrénjére és így a messziről jött srácok még eljátszottak egy ráadást, a Hordom a jelet, ami szintén Agnus Dei-szám.
Mivel nem vagyok nagy fotós, és otthonról is kutyafuttában utaztam Pécsre, a gépemet nem állítottam be, és így a remek Kimi Räikkönennek köszönhetően alkalmatlanná tettek a fotók elkészítésére — meg hát alapvetően nem vagyok egy kamerás művészlélek, így a végén kapcsolva még készítettem egy kis videót, amennyi hely volt még a gépben… a hangzás egész jó lett, de sikerült úgy beállnom, hogy Attila hangja, mondhatni hamisnak hat, holott a koncerten végig tisztának hallottam.

„Hétfőn hajnalban, egyik vidéki koncertünk helyszínén rátámadtak basszusgitárosunkra, aki védekezés közben súlyos kéztörést szenvedett. A Wigwamba tervezett, lemezbemutató koncertünket e hét péntekén sajnos nem tudjuk megtartani.

Elnézést kérünk mindazoktól, akik velünk együtt nagyon készültek erre a bulira, de mivel nem tudjuk, és nem szeretnénk őt mással pótolni, a lemezbemutató koncertet ELHALASZTJUK.

A koncert napjára tervezett bejelentésünket ezúton tesszük közzé: az ÚJ MÁTYÁS ATTILA ALBUM november közepén jelenik meg, és kiváló minőségben, teljes egészében, MINDENKI SZÁMÁRA INGYEN lesz letölthető a weboldalunkról.

Találkozunk novemberben !

Mátyás Attila, Bense Sanyi és Koltay Tamás
Budapest, 2007. október 25.”

Nekem minderről nincs információm, hiszen nagyon fáradt voltam, és a koncert után még beköszöntem a srácoknak, aztán eljöttünk, nem igazán voltam kíváncsi egy ilyen jól sikerült koncert után, a már több ezerszer hallott DM és Bonanzra remixekre.

Jaa, és hogy megelőzzem a jogi procedúrákat, mind a magam, mind a Nuskull nevében; mivel, mint már fentebb írtam, hogy nem vagyok egy nagy fotómachina varázsló, így a PartyZoo kulturális portálról szedtem le a 3 képet, meghagyva a lógójukat, és megemlékezve a sikeres munkájukról, melynek az elvégzésére én magam alkalmatlannak bizonyultam.
Akit érdekelnek még képek a buliról és az azt követő partyról azok itt találják: