2010. március 1.
Arena, Bécs – 2010.02.25. (csütörtök)
Megkímélek mindenkit a kalandos előzmények és a még kalandosabb utórezgések részletezésétől, legyen elég annyi, hogy egy kétnapos bécsi túra alkotta számomra a keretet ennek a már első olvasatra is igen ütős koncertnek. Mivel a tavaly őszi A Day To Remember / August Burns Red pakkot sajnos ki kellett hagynom, ezúttal semmit sem bíztam a véletlenre. Ha emlékezetem nem csal, már decemberben berendeltem a koncertjegyet, ami mint utóbb kiderült, egyáltalán nem volt elhamarkodott döntés. Habár pontos információim nincsenek az időpontról, de hogy február elején már nem lehetett egy darab belépőt se kapni, az egészen biztos.
A helyszínre érkezvén akaratlanul is bődületes kacaj tört fel belőlem, hiszen első ránézésre Csepel valamelyik lerobbant gyárnegyede jutott az eszembe. Ez persze nem jelent feltétlenül rosszat, de mivel még sosem jártam korábban a helyszínen, azért kissé meglepett a látvány. Az Arena előtt várakozva igen hamar összehaverkodtam egy nagyobb társasággal, akik Székesfehérvárról érkeztek, így aztán sikerült tartalmasan elütni a kapunyitásig rendelkezésre álló időt. A jegyen feltüntetett 7 órás beléptetés csupán néhány percet késett, az már más tészta, hogy naná, hogy abba a sorba sikerült beállni amelyik legalább ötöd olyan lassan haladt mint a másik. A bejutást követően azonnal a Lamb of God / Job For a Cowboy merch pultnak ütközött az ember, a Between The Buried And Me / August Burns Red nyalánkságok valamivel beljebb voltak megtalálhatóak. A nem túl pénztárcabarát áraknak köszönhetően ezúttal kimaradt az egyébként előzetesen betervezett nagybevásárlás, 8 óra magasságában pedig jobbnak láttam valami előnyös helyet elfoglalni a tánctéren. Nagyon verekednem nem kellett, hiszen igencsak szellős volt a terep a BTBAM új lemezén található Fossil Genera – A Feed From Cloud Mountain-nek a felcsendülése idején. A hangzás egész jó volt, a közönség pedig a tipikus döglött hal pózban szemlélte végig a nótát. Némi aktivitás vette kezdetét a zseniális Colors album zárónótája, a White Walls alatt, amit ugyan elkezdtem rögzíteni, de mivel egy nem éppen rövid műről van szó, jobbnak láttam félidőnél szüneteltetni a dolgot.
Rövid átszerelést követően érezhetően megnőtt az érdeklődés és egy egész barátságos kis tömegnyomor alakult ki a színpad előtt. A számomra est fénypontjának számító August Burns Red pedig robbantotta is a bombát a Back Burner-rel. A hangzás elég gáz volt, egy nagy kása. Az énekből szinte semmit nem lehetett érteni. Ennek ellenére teljes sokként ért a folytatásban felcsendülő White Washed ami számomra abszolút favorit a Constellations című lemezről. Óriási élmény volt élőben hallani a dalt! Ezt követte az album slágere, a Marianas Trench.
A Job For a Cowboy nem különösebben tartozik a kedvenceim közé, ennek ellenére egy klubbulit és egy Download fesztivál nagyszínpadot követően most láttam őket már harmadjára. Az ő koncertjükre már azért rendesen kialakult a heringeffektus is, úgyhogy én inkább távolabbról szemléltem az eseményeket, valamint rögzítettem a 2005-ös Doom ep-ről a Knee Deep-et:
Az est főattrakciójára a Lamb of God-ra mondanom se kell, jóformán alig lehetett beférni. Az új lemez intrójával, majd az In your Words-el csaptak bele a lecsóba, sajna nem valami világmegváltó hangzással. Holott azért az ember azt hinné, hogy legalább a főbandának sikerül kicsiholni valami izmos soundot. Mondjuk a lemezen hallható fazék pergőhangzást remekül sikerült prezentálni, de maga az egész egy kiadós massza volt, ami azért szerencsére idővel elkezdett kitisztulni. A folytatásban jött a Set To Fail,
A hangzás ugyan hagyott kívánnivalót maga után, de senki sem volt oka lógó orral távozni a buliról, hiszen mindegyik banda rendesen odatette a magát, a Lamb of God pedig egy egészen monstre show-val zárta az estét.
