#Hírek
december 10.
2015. március 14.
A progresszív zene rajongói vörös filccel karikázhatták be a március 12-i dátumot a naptárukban, amikor is három igencsak kiváló formáció érkezett hazánkba – a norvég Shining, az amerikai Periphery, és az este fő attrakciója, a kanadai Devin Townsend Project. Már a koncert bejelentése után lehetett tudni, hogy gyorsan el fognak fogyni a jegyek, ezért is rakták át az eseményt az A38-ról a Barba Negrába, tulajdonképpen majdnem teltház lett még így is az eredménye.
A helyszínre 8 után érkeztem kicsivel, és már akkor szép tömeg gyűlt össze. Gyors bejutás és ruhatárazás után az utam először a merchpulthoz vezetett, érdekelt milyen a felhozatal. Kíváncsiságomat elég hamar sikerült letörni, ugyanis olyan mértékű árak fogadtak, hogy alig hittem a szememnek. 25 Euro egy pólóért? Kicsit indokolatlannak érzem ezt az árat. Ezután a küzdőtér felé vettem az irányt, ugyanis fél 9-kor a Shining nyitotta az estét, akiknek ez volt az első alkalmuk bizonyítani a hazai közönség előtt. A zenéjük nem éppen könnyen definiálható: stílusukat talán legjobban indusztriális hatásokkal és egy kis avant-garde fűszerrel megspékelt progresszív rock/metál írja le. Rövid játékidejük alatt igen kellemes benyomást tettek rám. A frontember, Jørgen Munkeby széles vigyorral játszotta végig az egész szettet, látszott rajta, hogy nagyon élvezi, hogy itt lehet és ezt csinálhatja. A többi zenekari tag is becsületesen játszott, de egyértelműen a frontember vitte el a hátán az egész show-t. Külön élvezetet nyújtott a szaxofonos részek, azok a részek voltak a legjobbak a norvég banda fellépése alatt. Sajnos a hangzás nem akart nagyon összeállni, a dobok túlságosan is előtérben voltak. Összesen 25-30 percet játszottak, kellemesen bemelegítve a közönséget az este következő fellépőjének a Peripherynek.
Rövid átszerelést és egy kisebb technikai problémát követően a Periphery negyed 10 után vette birtokba a Barba Negra színpadját az első lemezes Icarus Lives!-szel. Nekem ők voltak az este fő attrakciói, a legutóbbi Juggernaut dupla albumuk számomra az év eddigi legjobb kiadványa, és mivel már több, mint 2 éve nem jártak hazánkban már nagyon vártam őket. A srácokban nem is csalódtam, nagyon jó bulit hoztak össze – Mark és Misha folyamatosan hülyéskedtek, néha csatlakozott hozzájuk Jake is, Spencer is odatette magát rendesen Muszáj szót ejtenem Matt Halpern dobistenről, egyszerűen még most se jutok szóhoz a játékától, lenyűgöző volt. Elhangzott a Make Total Destroy, de a szett nagyrészt az új album dalaira épült (The Scourge, Alpha, 22 Faces stb.). A közönség nagyon vevő volt a srácokra, együtt lélegzett, mozgott a zenekarral. Az utolsó számra, a Gravelessre még egy korrekt circle pit is kerekedett. Sajnos nem volt tökéletes a fellépésük, a hangzás gyalázatos volt ott az első sorokban. Itt jön be a képbe az, hogy a srácok gitárprocesszorokat használnak, amiket egyből a keverőpultba kötnek – ez még egy kisebb helyen (A38, Dürer) jól működhet, de itt már szükség lett volna erősítőkre. Egy jó barátom középen állt, állítása szerint ott nagyon jól hallatszódott minden. Gyorsan letelt a rájuk kiszabott 45 perc, még el tudtam volna pár dalt viselni tőlük. Reménykedjünk, hogy ha legközelebb erre járnak, akkor mint headlinerként jönnek.
Sose voltam egy Devin Townsend rajongó, csak néhány számát ismertem, de ez a koncert abszolút pozitív irányba tolt el. A mester fél 11-kor lépett színpadra egy pár perces videó intró után (amiből sajnos nem sokat lehetett érteni), és kezdte meg majd 75 perces szettjét. A hangzás itt se volt jó, a dobok kifejezetten elnyomták a többi hangszert, a billentyűkből semmit se lehetett hallani. Ettől függetlenül egy nagyon jó hangulatú koncert kerekedett, Devin nagyon jópofa, vidám ember – folyamatos vigyorgás, grimaszolás, poénkodás jellemezte végig a játékát – kevés ennyire szuggesszív frontember létezik. A koncert csúcspontja számomra a March of the Posers és Lucky Animals kettőse volt. Utóbbin egy közösségi csápoltatás is kerekedett, osztatlan sikert aratva ezzel a közönség soraiban. A kísérőzenészek nagyon becsületesen végezték a munkájukat, de eltörpültek Devin mellett, aki végig a hátán vitte a fellépést. Minden hibája ellenére egy nagyon jó kis estében lehetett része annak, aki ellátogatott ezen az estén a Barba Negrába. Reméljük, hogy nem kell megint éveket várni, hogy ezek a zenekarok újra hazánkba látogassanak.
Köszönjük a koncertet az A38 hajónak és a képeket a Barba Negrának!!
