#Hírek
december 10.
2012. augusztus 13.
Yoyo, NuSkull-olvasók! Igaz, kicsit megcsúszva, de itt a következő adag Hanoi beszámoló. Pörögnek az események, nincs megállás, csupán a technika ördöge hátráltatott minket. Sajnos nem mindig sikerül akkor internet közelbe kerülni, amikor szeretnénk, de ez a lényegen nem változtat. Kellemes olvasgatást! Az utolsó rész pár nap múlva esedékes, már otthonról!
Chemnitzbe érkezve első utunk a város (de talán az egész bolygó) legjobb kolbászos-hamburgeres standjához vezetett, ahol szétzabáltuk magunkat, így ez volt az első eset a turné során, hogy nem farkaséhesen érkeztünk meg az esti buli helyére. A chemnitzi koncertet barátunk, a Vengeance Today zenekar gitárosa, Carsten szervezte. A helyszín a Crasspub foglaltház volt, ami több épületből áll és kialakításából adódóan inkább egy foglalt falura emlékeztetett. Komplett családok, kis gyerekek, crust punkok és kutyák alkották a kommunát. Kipakoltuk a cuccokat a koncertterembe, kaptunk egy rekesz sört majd egy-másfél óra múlva vacsorát is, a koncertek pedig csak tizenegy felé kezdődtek. Rajtunk kívül még egy helyi powerviolence zenekar játszott, akiket leginkább egy B-oldalas PFA-hoz tudnék hasonlítani. Utánuk jöttünk mi, pontosan lenyomtuk a szettet, tetszett is az embereknek. A buli után mindenki lezuhanyzott, aztán még tangapapucsban meg törülközőben beugrottunk a hely bárjába egy sörre meg egy felesre, amiből a csapat egyes tagjainak több is lett…
Másnap korán kellett indulnunk, ugyanis a következő megálló a 600 km-re lévő Hengelo volt. Az út nagyjából eseménytelenül telt, mindaddig, amíg a német-holland határ közelében sikerült egy útépítési bójával lezúzni a bal tükröt. Fasza… Bánatunkat hamar feledtette a holland miliő, olyan volt, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Ez idáig egyikőnk sem járt a tulipán országában, ezért szájtátva bámultuk a kockatéglás házakat, a zöld gyepet és a kerékpárosok seregét. Hengelo holland mércével mérve kisvárosnak számít, de ennek ellenére fél tucat squat és klub működik. Mi az Innocent nevű ifjúsági centrumban játszottunk, rajtunk kívül a portugál For The Glory és egy környékbéli zenekar lépett még fel. A hely kb. 25 éve működik és a régió színterének bástyáját képezi. A hosszú évek alatt, olyan zenekarok fordultak meg, mint a Have Heart, a Verse, az Another Breath, a Champion, vagy a Ceremony , de Rivers Run Dry és Human Error-firkákat is felfedeztünk. Egyébként ez egy cserebuli volt, mivel haverunk, a Striking Justice-ban érdekelt Renns intézett be minket, mi pedig augusztus 26-án fogjuk őket vendégül látni Debrecenben. Ami a koncertet illeti, túl sok minden nem történt, azon kívül, hogy a portugálok leszakították az arcom. Nagyon profi műsort toltak, ráadásul még jó fejek is. Utána bandáztunk velük kicsit a városban, meg kipróbáltuk a ”világ legprolibb kajájaként” aposztrofált EURO Snacket, ami lényegében a holland önkiszolgálós meki. A sérült tükör miatt a másnapra tervezett amsterdami kirándulás veszélyben forgott, de Joost a Striking Justice-ból segített nekünk ebben. Egy-két telefon után végül a helyi Ford-szalonban találtunk egy méretben egyező darabot, és dél körül már úton is voltunk Európa legsuttyóbb városába.
Eredetileg egy amsterdami klubbuli is a turnéterv részét képezte, de úgy alakult, hogy két héttel indulás előtt a szervezők visszamondták az egészet. Mivel mindenáron meg szerettük volna nézni a várost, ha már egyszer Hollandiában járunk, és a lyukas dátumot amúgy sem sikerült betömni, ezért egy városnézéssel egybekötött day off mellett döntöttünk. Hogy mik történtek vagy nem történtek, azt mindenki saját szárnyaló fantáziájára bízom…
Különös érzés volt a kurvák és drogok nyüzsgő fővárosából egy csendes belga nyárspolgári városkába csöppenni. Szűk téglaházak szegélyezte aranyos kis utcák kanyarogtak minden irányba. Az egyik ilyen kis utcácskában található a Klokhuis klub. Mikor megérkeztünk, az est főzenekara, a Mucky Pup soundcheckje már javában tartott. Mivel az amcsik európai turnéját a Mad Tourbooking bonyolította, ezért ők a többi zenekartól elkülönített backstage-t és komolyabb ellátást kaptak. Szerencsére a koszt közös volt, ezért mi is ugyanazt az isteni finom milánói makarónit tömhettük magunkba, mint ami megillet egy tengerentúli headliner bandát. Rajtunk kívül még két hammei beatdown és egy aalsti thrash banda alkotta a supportot. Én idáig nem tudtam, hogy a belgáknál nagyon megy most ez a beatdown hardcore vonal, a helyi közönség fiataljai is egytől egyig e két zenekar köré csoportosultak. A Mucky Pup miatt azonban főleg a 40 pluszos korosztály alkotta a publikumot, de ez nem csoda egy ’85 óta működő zenekar koncertjén. Mi másodikként játszottunk. Egész jól szóltunk és lelkesedésben sem volt hiány, de azért látszott, hogy még kicsit idegen terep számunkra a nagyszínpad és a füstgép. Sikerült felkelteni pár helyi promóter figyelmét, hiszen a jövőre nézve kaptunk néhány ajánlatot, ráadásul jó pár kontaktot is sikerült bezsebelni. Az amcsikkal ellentétben mi nem kaptunk hotelszobát, hanem egy pár kilométerrel odébb lévő városban, egy próbateremben szállásoltak el minket. Reggel viszonylag korán keltünk, mert a turné leghosszabb utazása várt ránk, a Belgiumból egészen az észak-németországi Rendsburgba.
