2015. október 21.
Dübörög az őszi koncertszezon, jobbnál jobb bulik követik egymást, szinte már a bőség zavara léphet fel az egyszerű koncertlátogatónál. A progresszív metalcore rajongói elégedetten csaphatták össze a tenyerüket, amikor bejelentésre került a Northlane új lemezét promotáló turné magyarországi állomása. A srácok nem először járnak itthon, de eddig csak előzenekari pozícióban zenélhettek, most azonban mint headliner tértek vissza a Dürer Kert új Room 041 nevű termébe. A turnéra több zenekar is elkísérte őket – a szintén ausztrál Hellions, a The Acacia Strain és a Volumes. Sajnos ez utóbbinak le kellett mondania az estét, ugyanis a dobosuk Nick átesett egy kellemetlen műtéten, ami miatt nem volt olyan állapotban, hogy játszhasson. Innen is jobbulást kívánunk, Nick!
A koncert az előzetesen kiírt menetrendet percre pontosan tartotta, így az ausztrál hardcore punk fogat már nyolckor belecsapott a szettjébe a színpadról a nézők irányába. Örömmel konstatáltam, hogy ilyen korai időpontban is már elég szép számmal jelent meg a közönség, szellősen megtöltve a Dürer új 300 fős termét. A Hellions munkásságával nem volt semmilyen kapcsolat, de kellemesen csalódtam bennük. Bár a zenéjüket nem mondhatom magaménak, meg kell hagyni a színpadi produkciójuk elég meggyőző volt, elég energikus koncertet csináltak a színpadon. Minden zenekari tag beleadott apait-anyait, de külön ki kell emelnem a dobost, Anthony Carusot, aki hihetetlen vehemenciával püfölte a bőröket, öröm volt nézni. A közönség a srácok szettje alatt még nem mutatott nagy aktivitást, a legtöbben elégedetten bólogattak erre az energikus performanszra.
Az est második fellépője az amerikai The Acacia Strain volt, akik a Hellionshoz hasonlóan most először járnak nálunk. A djentes hangzású deathcore kvartett jól láthatóan már jóval több embert érdekelt, az első percektől fogva kiemelt figyelem kísérte őket a közönség első soraiban. A hangzás nem volt a legjobb, néha nagyon összefolyt az egész, de ettől függetlenül elég brutálisan szólalt meg a banda, a nyolchúros gitár és a feszes dob szépen ledöngölte a teremben összegyűlt hallgatóság dobhártyáit. A frontember, Vincent Bennett egy külön jelenség, teljesen átszellemülve ordította le a pokol legmélyebb bugyrait is, plusz szívesen osztogatta a mikrofont a zenekar rajongói között, akik kívülről fújták a szövegeket, egyértelműen ő vitte el a hátán a showt. Számomra egy idő után kicsit egysíkú volt a zene, de ettől függetlenül ki lehet jelenteni, hogy egy nagyon korrekt koncertet adtak a srácok.
Ezután már csak az est fő attrakciója, az ausztrál Northlane volt hátra, akiket most volt szerencsém először látni. Az új albumuk elég jól szerepelt nálam, külön megfogott a rajta található dalok fogóssága és hangulata, így elég nagy volt az izgalomfaktor részemről. A nyáron megjelent Node bemutatóturnéjának számító koncerten értelemszerűen a setlist gerince ezek a dalokra épült fel, de így is kaptunk pár tételt a korábbi anyagaikról. Kezdésnek az Obelisket lőtték el, amely után rögtön a Leech következett. A hangzás itt már sokkal jobb volt, mint az előzenekarok esetében, bár párszor itt is elvesztek a gitárok, néhol a szőnyegszerű betétek voltak túl hangosak. A srácok külön ügyeltek a vizualitásra is, külön fényekkel készültek, amellyel nagyszerű hangulatot varázsoltak a Dürerbe. A harmadik szám a már tavaly megjelent Rot volt, amely a koncert egyik csúcspontja volt számomra, és itt vetették be először a füstgépeket, ami igazi meglepetést okozott a teremben összegyűlt tömegnek. A közönség maximálisan vevő volt a srácokra, egyként mozgott a tömeg, volt néhány stagediving és circlepit, közös éneklés, tehát a zenekarnak egy szava sem lehetett a hallgatóságra. Marcus egész szépen hozta az albumon hallható vokálokat, azonban meg kell hagyni, hogy a korábbi anyagaikról származó nóták esetében (Quantum Flux) néha bajban volt, ettől függetlenül kitett magáért. A koncert alatt elhangzottak még (a teljesség igénye nélkül) az Impulse, a Scarab, vagy az első lemezes Dispossession. Egy rövid intermezzot követően a srácok még két számra tértek vissza: az egyik a Weightless volt, amely éteri hangulatával teljesen levett a lábamról, a másik a koncertet záró Masquerade, amely során még egy utolsó energia kiadásra volt lehetőségünk. Összességében egy nagyszerű élményben lehetett része annak, aki eljött a Dürerbe ezen az esős, borongós hétfői napon.
A lehetőségért pedig ezúttal is köszönet a Phoenix Music Hungary-nek!
