2015. augusztus 3.
Fotó: Phillip Karasz
A hétvégén alkalmunk volt elkísérni a faminehill zenekart egészen borsod bugyraiból a flancos osztrák fővárosba, Bécsbe, ahol a srácok ismét bizonyították, hogy bármilyen helyen, nehézségek és balfaszságok után, ismeretlen környezetben is emlékezetes koncertet tudnak adni.
A szokásos kisbusz a legkirályabb sofőrrel a volánnál a pénteki fejetlenségben már alapból későn indult el (na jó, én is fél órát késtem), hogy begyűjtse a banda tagjait. A próbaterem előtti árokból kikászálódva, öveket bekötve már majdnem teljes létszámban és felszereléssel céloztuk meg a fővárost. A basszeros és az énekes csatlakozás után pedig elkezdődött az igazi agyfárasztás, (kretén röhögés, üvöltözés, nadrág nélkül szaladás, zabálás) vagyis egy átlagos, fellépést tartalmazó nap. Journey together.
Az idei első külföldi fellépés osztrák szervezésben, Bécs egyik kis klubjában a Venster 99-ben zajlott, a banda a brit Canvas előtt szórakoztatta a nem túl népes, de nyitott és figyelmes közönséget. A buli előtt még kérdéses volt az angolok részvéte, hiszen az éppen kisebb Európa turnéját járó gárda Franciaországban lerobbant. Szerencsére mégsem veszítették el a Reményt és csak egy állomást kellett lemondaniuk és időben megérkeztek Ausztriába. Az este fő attrakciója tehát már felaggatta a roppant pozitív „NO FUTURE” feliratú molinóját a dobok felé, amikor még mi csak bolyongtunk az ismeretlen utcákon az innovatív humán GPS-ünk segítségével kapunyitás után fel órával. Kisebb félreértések, elrontott címek és kellemes telefonbeszélgetések után majdnem másfél órás késéssel feltűnt a klub. Gyors kipakolás, hangolás (a szakember addigra már több sör ihatott meg, mint mi összesen) után felhangzottak a hazai közönség által eddig nem hallott, számunkra viszont jól ismert dallamok. Biztosan sokan értesültetek már róla, hogy a fiúk sikeresen rögzítették a No Silence Studioban az új anyagot, melyből néhány dalt már hallhatott is a közönség. Szép, dinamikus válogatást raktak össze a fiúk, és ahogy a technika engedte sikerült is jó minőségben előadni azokat. Mozgás volt, de inkább figyeltek a hallgatók, az arcukon észre is vettük a rezdüléseket és felismerést, amikor magyar szöveg, üvöltés rázta fel a kis termet. Levente hangja egyre súlyosabb szinteket üt meg, a dobok használata még mindig zseniális és egyedi, a húros szekció pedig külön-külön illetve együtt is kiváló munkát végez. A visszajelzés pozitív volt a helyiektől, várják vissza a társaságot máskor is. A tervezett hazai, másik előzenekar viszont lemondta a fellépést, így azonnal eljutottunk az este főszereplőihez, a már említett Canvashez. Az öttagú banda nem a vidám témáiról híres, az általuk játszott dallamos hardcore még a műfajhoz képest is nagyon rapszodikus. Nem törekednek arra, hogy könnyen emészthető, sosozatgyártmányt rakjanak a hallgatóik el. A súlyos dallamok, témák és szövegek nem akadnak apadni a tollaikból, egy idő után eléggé rá is tudnak telepedni a befogadóra, majdnem fullasztóan is hatnak. Ezt a furcsa és nem mindennapi érzést, melyet a Canvas vált ki a hallgatóságból ti is kipróbálhatjátok hamarosan, hiszen az Emptiness Bookings a szintén brit Acres társaságában hazánkba szállítja őket szptemberben, nagy örömünkre újra a faminehill nyitja majd előttük az estét. A megszokottól eltérően levezető, egyszálgitáros produkciót is hallhatunk egy helyi hölgytől, Leesatól, ami kissé feloldotta a hangulatot.
A kissé kaotikus nap és koncert lezárásaként az összes ingyen sört elfogyasztottuk, random szálláshelyeinken pár órát aludtunk és maradt egy napunk a városnézésre. Kihagyhatatlan a gyökereknek a Mariahilfer Straße, az ingyen héliumos lufi is, de természetesen a főbb látványosságokra is sort kerítettünk, végül egy Schönbrunni kastély –kertlátogatással köszönt el a zenekar első, ausztriai fellépésétől. Ötletekből és energiákból nincs hiány a faminehill táján, igyekeznek élni az eléjük táruló lehetőségekkel, fejlődni és meglepetéseket is okozni. Ha tehetitek, támogassátok őket és járjatok koncertre!
RED in the SKY photography: KÉPGALÉRIA A KONCERTRŐL
