2015. április 13.
A jó idő közeledtével mintha osztódással szaporodnának a király bulik itthon, ennek a dömpingnek az egyik részese a tegnap este Dürerben megrendezett pop-punk mulatság két hazai és egy spanyol zenekar közreműködésével. A zenekarokra nem igazán lehetett panasz, ahogyan a hangulatra sem (a vasárnap esti időpont ellenére egész szép számmal megjelentek az emberek), lássuk hát hogyan teljesítettek a fellépők!
Az estét a budapesti dallamos hardcore ötösfogat Brokenthread nyitotta röpke egy órás csúszással (amiről egy bizonyos technikai probléma és nem a szervezők vagy a zenekarok tehettek), ám ez talán még előnyükre is vált, hisz így később, egy egész szép számú közönség előtt bizonyíthattak. Sajnos azt nem mondhatom, hogy maximálisan éltek a lehetőséggel. Kezdjük a pozitívumokkal: zeneileg teljesen rendben volt a produkció, ismét kiderült, hogy a srácok zenéje élőben sokkal működőképesebb mint lemezen és a feldolgozásaikat is király zenekaroktól választották (Comeback Kid, More Than Life). Az egyetlen (és egyben legnagyobb) kivetnivalóm a zenekar színpadi aktivitása, vagyis annak hiánya volt, ugyanis nagyon sokat levont a buli értékéből a hangszeresek passzivitása, ezen az énekes Bärlein Martin (aki egyébként hatalmas fejlődésen ment át) javított kissé azzal, hogy bemozogta a parkettet, de ez így ebben a formában még kevés volt. Nem tudom, hogy izgultak-e, vagy mi volt az oka ennek, hogy nem tudták magukat teljesen beleélni a buliba, de ezen mindenképpen változtatni kell, ha tényleg át akarják adni azt a fiatalos energiát, amit a zenéjük magában hordoz. A potenciál megvan bennük, már csak ki kell teljesedniük, mert minden adott ahhoz, hogy egy király zenekar legyenek mind élőben, mind a kiadványokon. Hajrá!
Rövid átszerelés után a dorogi pop-punk közönségkedvenc Headstock lépett a színpadra és a tőlük megszokott komolytalansággal csaptak a húrok közé. Ekkor már tekintélyes számú ember volt jelen, így minden adott volt ahhoz, hogy megalapozzák a hangulatot a főzenekar előtt, ami sikerült is, az addig elég passzív közönséget is sikerült néha megmozgatni vagy megénekeltetni az olyan slágerekkel mint a Hagyd Meg Nekünk vagy az Elképzelt Élet. A frontember Walczer Dávid laza és közvetlen előadásmódjával remekül vezényelte le a nagyjából fél órás műsort, amivel szépen lassan fel is oldódott a közönség szerencsére és a buli végére egész szép darálás kerekedett ki a színpad előtt, bár ez nem meglepő, hisz programjukat a két legnagyobb „új” slágerrel zárták, a Záporral és a Keringővel. Koncert után még egy kis stand up comedy-t is kaptunk a közönség egyik külföldi tagjától (de azt ne kérdezzétek, hogy milyen nyelven beszélt, mert fogalmam sincs) levezetésként, de a zenekar ezt is lazán kezelte, ebből sem volt gond. Király volt, na, köszi Headstock!
A spanyol főzenekar Daylight háromnegyed tizenegy magasságában lépett színpadra, először zavarbaejtően (és érthetetlenül) kevés ember előtt (zenekarral és hangosítóval együtt tizenöt embert számoltam), de ők ezt leszarták és maximális lelkesedéssel kezdtek bele a bulijukba Anthem Of The Broken című albumnyitó dalukkal. A hangsúly természetesen az új lemezes tételeken volt, de azért előkerült pár sláger a 2 Cool 4 School-ról is (a címadó, Not In My Life, Summer Season, stb.). Szerencsére az első pár dal után azért elég szépen megtelt a terem és a közönség is aktivizálta magát, így a hangulat a tetőfokára hágott, amit a zenekar meg is hálált, a végigturnézott évek azért meglátszanak, hisz megállás nélkül pörögtek-forogtak és ugráltak a színpadon mindenfajta hiba vagy fáradtság nélkül, remekül megkomponált show-t láthattunk tőlük, főleg a két énekestől (akik egyébként testvérek). Két szám között sem lankadtak, hanem igyekeztek viccelődni, előkerült például Justin Bieber is, de az egyik gitárost is le lehetett volna smárolni ha lett volna erre jelentkező. A buli csúcspontja nálam a hard rock, punk és grunge slágerekből előadott „medley” volt, ahol ACDC (TNT), Ramones (Blitzkrieg Bop) és Nirvana (Smells Like Teen Spirit) slágereket adtak elő rövidítve, de Avicii Wake Me Up-ját is belecsempészték ebbe a kis összeállításba. Mint minden jónak, egyszer ennek is vége szakadt, durván egy óra játékidő után a fentebb említett Summer Season című dallal búcsúztak tőlünk. Azt hiszem mindenki elégedetten jöhetett ki a teremből, király bulikat láthattunk egy könnyed, laza este folyamán, köszönet ezért a szervezőknek és a zenekaroknak!
