Bridge To Solace: turnénapló! – 3. rész

3. rész – 2009. november 5. – november 9. Benelux államoktól Franciaországig, mostmár kicsit fáradtan és nyűgösen…

2009. november 5. Den Ham, Hollandia, szabadnap

Legutóbbi bejegyzésem után egy-másfél órával megérkeztünk Gerjan barátunkhoz, illetve szülei házába, ami Den Hamban, egy háromezres kis településen található. Az egész felső szintet birtokba vettük, majd bealudtunk. A szabadnapok néha jól jönnek, néha azonban fárasztóbbak, mintha koncerteznél, ugyanis ilyenkor mindenki csak szikkad. Viszont most jól jött a pihenő, elmentünk bevásárolni, csináltunk közös ebédet, megetettük Gerjant és a szülőket, akik amúgy nagyon aranyosak, csak egy hangot nem beszélnek hollandon kívül. Gerjan akkora király, hogy egy haverja elhajt a házuk előtt, meglátja a turnébuszt és már érkezik is a telefonhívás, hogy na akkor hány grammot kértek. Este pizzarendelés, Bilinte meg én iszunk egy-két sört, a többiek elszívnak hozzá egy-két grammot, megnézzük a Planet Terror-t, majd mindenki jóízűen alszik.

2009. november 6. Vriezenveen, Hollandia @ JC Flashback

Felkelünk dél körül, még mindig itt vagyunk ugye a festői környezetben, meg is állapítjuk, hogy milyen jó lenne ide visszajönni minden koncert után. Az esti buli Vriezenveenben van, ami szintén egy kisebb település 8-10.000 lakossal, ráadásul a táv 15 km, így még vezetni se kell sokat, plusz jöhetünk vissza majd aludni a paradicsomba :-)

Haszontalanul telik a napunk, majd 5 óra táján egy jó kis csendespihenőt félbeszakítva megindulunk a koncerthelyre. 5 zenekar van aznap, két hamisítatlan holland hardcore banda, két crust banda és mi. A koncert előtt fogom és bevetem magam az irodába és borzalmas internetkapcsolat mellett végigszenvedem online az Újpest – Videoton meccset, amit sajnos érdemtelenül nyer meg a Vidi, ebből kifolyólag rossz is a kedvem.

A hely amúgy kicsi és borzalmas szarul szól, eddig a turné legalja sajnos. Meg kell állapítani, hogy rettenetesen furcsák a hollandok, hiába, itt jóléti társadalom van, nehéz miért lázadni :-). A koncert középszar, a közönség meg mint pár éve Németországban, mindenki lefagy, nem mernek az ember szemébe nézni, stb. A koncert után kipakolás, majd a félrészeg hollandok valamilyen oknál fogva befeszülnek egymással, verekedésközeli állapot, amit mi jól végigröhögünk. Áthajtunk egy szomszédos bárba, ami ilyen félig-meddig sportbár, a falakon Vitesse és Twente mezek, a TV-n fociösszefoglalók majd hírek, megiszunk egy-két pohárral, Boo ekkor már hódít, ugyanis egy meglehetősen csinos hölgy még a koncerthely előtt közli vele, hogy „I think you’re a pretty boy“. Szóval pár pohár elfogyaszt, pár gramm úgyszintén, hazafele Bobika kiokádik a busz mellé, a szintén jó állapotban lévő Gerjan pedig akkurátusan megkér mindenkit, hogy legyünk csendben, mert alszanak a szülei, majd a házba belépvén azonnal darabokra tör egy virágvázát. Jó éjszakát mindenkinek!

2009. november 7. Schoonhoven, Hollandia @ De Bastille

Utolsó reggelünket töltjük a den ham-i csodálatos házban, már amennyiben 12-kor kelni reggelnek számít-e bármilyen formában. Mindenki megy amerre lát, Pete vezérletével pl. páran a szomszédos városba egy coffee shop-ba, mi pedig elmegyünk a közértbe mirelitkajáért, útközben meg is örökítjük a csodálatos kis falu pár remek építményét az utókor számára…

Délután 5 előtt nekiáltunk a napi penzumnak, ami körülbelül 150 km, azaz nagyjából 2 rész Sopranos. Ezt letudván megérkezünk a következő állomáshelyre, az amúgy festői szépségű holland kisvárosba, Schoonhovenbe. Bárcsak a koncert lenne olyan jó, amilyen jól a város kinéz, de nem lehet mindig szerencsénk. A klubba érkezvén legalább a helyiek nagyon kedvesek, a hangosító, aki amúgy Alex névre hallgat, simán beférne a Dan Aykroyd féle Csúcsfejek c. filmbe. A kaja eddig a turné legalja, fűrészpor ízű zöldséges tészta.

A koncerten vannak kábé harmincan, pedig itt még az előzenekarok is nagyon jók, hiszen a az egyik zenekar a Magyarországot az Insane és a Superbutt vendégeként többször is megjárt Deliberate Jeopardization, a másik pedig egy új GSR banda, akikkel már játszottunk szeptemberben Németországban, a Forgettoforgive. Velük lett volna amúgy Európa turnénk, amit a valamelyik korábbi bejegyzésben már említett idióta turnészevező elcseszett. Mindkét zenekar jó, tagjai kedvesek, így jó hangulatban telik el a napunk, meg a koncert is. Meg kell állapítani, hogy Hollandiában nagyvárosban kell játszani legközelebb, mert ennek nem sok értelme van így. A koncert után némi spanolás, póló- és CD-csere, megtudjuk, hogy Szűcs Szabolcs tanult kollégánk (ex-Superbutt, Parkplatz Stúdió) legendásan csak Fingersausage-man névre hallgat errefelé, majd irány a két szállásra, ahol mi húzzuk a rövidebbet Bilintével és Booval, mert a ház ugyan nagyon jó (és egy tipikus holland csatornarendszer mellett van, ami még extrán jól is néz ki), még a kimondhatatlan nevű cica is kedves, van internet is, csak éppen a lehúzott róló mögött nyitva az ablak így gyakorlatilag rommá fagyunk az éjszaka.

2009. november 8. Ieper, Belgium @ Vort’n Vis

A napi adagunk szerencsére megint rövid, így koradélután nekivágunk a 250-300 km távnak. Örülök is Iepernek, mivel jópárszor játszottunk itt az Ieperfesten, illetve nagyon jól is néz ki a város, plusz itt van kedvenc Frituur-öm, de erről majd a maga idejében.

Az úton természetesen megint lecsúszik pár Sopranos, köztük a legendás rész, amikor is Paulie és Chrissie elvesznek a havas erdőben New Jersey déli részén. Annyira klasszikus, hogy mindenki zokog a röhögéstől. Megérkezünk Ieperbe, ahol a Vort’n Vis vár minket, a város szívében egy kis klub, ami még kisebb lett, hiszen a koncerttermet szétverték átalakítás miatt, így a bár részén fogunk játszani. Érkezés után fogad minket Bert, a The Ignored bőgőse, akik játszottak itthon is a Free Festen idén. Nagyon jó arcok, igazi kellemetlen humorú srác, úgyhogy röhögünk is eleget rajta. Átsétálunk a lakásába, ahol a barátnője háromféle levessel és kétféle lasagna-val vár, simán a turné egyik csúcspontja eddig étkezésileg, nem győzünk hálálkodni, majd visszamászunk a klubba.

Azért is vártuk még Iepert, mert itt találkozunk két régi ismerőssel, a félig magyar Michel Kaszással illetve Didier-rel akik a BTS Facebook oldalát csinálgatták nekünk. A koncert pedig az egyik legjobb hangulatú BTS koncert a turnén, bár nincsenek sokan, de sikerül jó hangulatban eltölteni, ráadaásul még vesznek egy rakat pólót, pulcsit, stb. A klubban úton-útfélen belefutunk a Semmi Komoly falfirkáiba, hiszen Bert szervezett nekik koncertet itt pár hete. A koncert után pedig egy party veszi kezdetét, Michel és Didier megjelenek egy rakat Duvel sörrel, ami igazi belga, dupla alkohol százalékkal és itt nincs olyan, hogy nemet mondasz…

Bepakolás után már mindenki félrészeg állapotban, megindulunk vissza Berthez, ahol egy instant házibuli van, vagyunk is kábé húszan, az egyik gyerek beszívva részegen cipőben és jointtal a kezében elalszik az ágyunkban. Miután keltegetjük, a házigazda korábbi instrukciói alapján megpróbáljuk kiemelni az ágyból, erre rúgkapál, ugat, közli, hogy ez az ő országa és nekünk itt semmihez semmi jogunk, majd dióhéjban lerövidítve a sztorit végül sikerül addig sértegetnie és köpködnie minket, illetve a helyi lányoknak keménykednie, hogy átrepítjük a szobán, Boo le is baszik neki két akkorát, hogy a szemöldökét is felnyitja, még tovább ugat majd miután kap még egyet, bekussol egy percig, hogy utána tovább ugasson, aztán egy fél óra múlva nagy nehezen elmegy. Nem győzünk mentegetőzni a helyieknek, akik viszont közlik, hogy a gyereket mindenki utálja és köszönik, hogy végre valaki jól szájbaverte :-).

Utána mindenki egy kicsit feszült, leszámítva Kokót, aki az egészet takonyrészegen átaludta egy fotelban, hogy néha felkeljen értelmetlenségeket hebegni-habogni, majd némi beszélgetés után irány az emeletre a szobánkba, ami a változatoság kedvéért jéghideg…

2009. november 9. Párizs, Franciaország @ Le Klub

Dél táján, miután megreggeliebédelünk a Frituurban – ami sajnos minél puccosabb, annál szarabb lett az elmúlt pár évben – nekivágunk az újabb 270 kilóméternek, hogy végre lássuk is Párizst egy kicsit, ne csak elmondjuk, hogy jártunk ott, mint korábban. Befejezzük a harmadik évadot, elkezdjük a negyediket, kábé 3 rész fér bele időnkbe, majd megérkezünk Párizsba.

Őszintén tényleg szép város, főleg a belső része, de olyan szinten túlzsúfolt hodály, hogy nem csoda, ha az embernek egyből szorongani támad kedve. A koncerthely Le Klub névre hallgat, kicsi és lehetetlen helyen van, parkolásra az esély egyenlő a nullával. Megállunk, cucc gyorsan kipakol, majd Bilinte és Szente egy helyi lány segítségével kőröz kicsit fel-alá, parkolóhely természetesen nincs. Végül úgy döntünk, hogy akkor fogjuk a buszt és menjünk várost nézni, amit utóbb kicsit meg is bánunk a dugó miatt.

Az Eiffel torony nekem nagyobbnak tűnik, mint gondoltam volna, bár vannak, akik szerint meg kisebb. Tényleg jól néz ki, egy gigantikus, nyomasztó vasdarab, gyönyörűen van kivilágítva, így nyílván mindenki nekiáll jó pár fotót készíteni. Utána buszba be, irány a Champs Elysees és a diadalív, amely körül érthetetlen és felfestetlen 5-6 sávos körforgalom. A franciák pedig simán úgy, vagy akár még rosszabbul vezetnek, mint az olaszok. Összevisszaság, a motorosok türelmetlenek, az autók nagy része itt-ott meghúzva, jobbról-balról értelmetlenül előznek, akár a belső sávból, komolyan érthetetlen hogyan élhettek ezek túl egy-két nagyon komoly szituációt. Ráadásul Párizs minden szépsége ellenére irgalmatlanul rohad a szmogtól. A klubhoz visszavezető úton 60 méterrel a hely előtt a rendőrök valamiért lezárták az utcát, minek hála teszünk egy hatalmas kitérőt, 1,5 kilométert megteszünk vagy egy óra alatt, ebből legalább felet eltöltünk egy rettenetesen nyomasztó alagútrendszerben, ahol teszünk három kört anélkül, hogy észrevennénk, majd nagy nehezen kikeveredünk. A végén van akkora szerencsénk, hogy a klub előtt találunk parkolóhelyet. Klubba be, minimál hidegkaja fogyasztás, majd én a busz felé veszem az irányt, hogy aludjak, de előbb egy Juvenile nevű fanzinhez csinálunk Bobikával interjút. Fél óra csendespihenő után még fáradtabban megindulok a klubhoz, ekkor már megkérkezett Érsi barátunk (Insane dobos) húga, Anna barátnőjével, akik Párizsban tanulnak, Geri barátom, aki a Kultiplexben volt poharas-pultos és az elmúlt évet erre-arra töltötte Európában, illetve Kuti egy magyar haverja. Rajtunk kívül még játszik egy The Shuffle névre hallgató tökös punkrock trió, ahol a dobos srác énekel, és a Nine Eleven, akik ékes példái, hogy Franciaországban is lehetnek jó hardcore bandák, nagyon jó kis bulit tolnak. Utánuk jövünk mi, de ez sajnos nem a mi napunk, a közönség is eléggé le van fagyva, arról nem is beszélve, hogy amilyen szerencsénk van, pont ugyanaznap van az Eastpak Antidote turné az Anti-Flag és Alexisonfire főszereplésével, de legalább a kis hely még így is jól néz ki az 50-60 fős közönséggel.

A koncertek után minimál beszélgetés, majd irány a szállásra Seb-hez, a szervező sráchoz, aki nagyon kedves és jóarc. A lakása természetesen a negyediken van, lift nincs, úgyhogy hullafáradtan csigalépcsőn hurcoljuk fel a szarjainkat. Az eddigi francia tapasztalataimhoz képest úgyahogy jó a hely, csak félig-meddig koszos, hehe. Lefekvés előtt kiderül, hogy Seb óriási Fifa-játék fanatikus, úgyhogy lenyomunk pár meccset, bár én PC-n játszom a játékkal, Xboxon soha, úgyhogy általában megver, de egyszer elkapom én is Anelka két szép góljával :-). Lefekvés előtt beállítok némi-nemű letöltést és elalszom, hogy aludjak 4-5 órát.