2010. május 3.
Battle of Universities – DÖNTŐ
2010.05.01. (Szombat) – 17:00
Budapest, Dürer Kert, Nagyterem
Körülbelül egy hónappal ezelőtt a Battle of Universities elnevezésű tehetségkutató utolsó elődöntőjére egy szerencsés véletlennek köszönhetően keveredtem el, aminek aztán az lett a vége, hogy az esemény szervezőjének, Héra Dániel felkérésének eleget téve a döntőn már hivatalosan is zsűritagként vehettem részt további négy társammal egyetemben. A finálé a Dürer Kert nagytermében kapott helyet, a startpisztoly pedig délután 5-kor dördült el egy jóformán teljesen kihalt Dürerben. Fogyasztás is csupán a bejárati főpultnál volt még ekkor.
A fellépés sorrendje sorsolás útján lett eldöntve, a korai kezdés mindig hálátlan szerepét pedig az Aeternum zenekar töltötte be. Zenéjükkel a metal tradicionálisabb vizein eveztek. Vízy Kristóf dobos mindössze egy hónapja zenél a bandában, így aztán igazán becsülendő az ő teljesítménye, még akkor is, ha értelemszerűen ennek köszönhetően nem mindig állt stabil lábakon az alap. Jankovits Gergő basszusgitáros nagyon feszesen és jól nyűtte a húrokat, a csapat egyik erőssége. A Harmos Noémi által megszólaltatott szinti jól kitöltötte ugyan a zenét, viszont előadásmódban van még hova fejlődnie, hiszen az azért elég furán adta, amikor a programjuk alatt lényegében végig csak támasztotta a szintit a bal kezével. Kategóriájában jól muzsikált a csapat, viszont elég hamar egysíkúvá vált programjuk, hiányoztak a kiemelkedő momentumok, az emlékezetes témák. Horváth György énekes/gitáros pedig helyenként túlvállalta magát a magasabb énektémáknál. Az elődöntőben állítólag nagy szerepet kaptak Noémi vokáljai is, ebből itt sajnos semmit sem sikerült tapasztalnom, hallanom.
www.aeternum.blog.hu
Őket követte az X-PunkHairs legénysége. Rendkívül fiatal formáció, akiknek zenei orientáltságát gondolom nem kell nagyon ecsetelnem ilyen névvel. Több feldolgozást is játszottak (Pl. Tankcsapda), összességében viszont a folyamatos tempógondok rányomták a bélyeget a produkcióra. Mint mondottam nagyon fiatalok, ez érződött a játékukon is, sok sok próbával, gyakorlással ki lehet küszöbölni a fent említett legfőbb problémát, hiszen főleg ebben a stílusban elengedhetetlen egy lendületes, feszes alap. A beállásként eljátszott saját szám lehetne a követendő út a jövőben.
www.myspace.com/xpunkhairs
Már az első hangoknál érezni lehetett, a Pygmalion koncertje valami igazán többet ígér… Így is lett! Egy rendkívül egységes, kiállásában is szimpatikus, funky alapokon nyugvó csapatot ismerhettünk meg mindannyian. Székely Ádám basszusgitáros fáradhatatlanul vezette elő a mesés hangzással megtámogatott, nyughatatlan, sűrű slappeléssel előadott témáit. Ámon Balázs precíz dobolása pedig tökéletes kettőssé olvasztotta a ritmusszekciót. Alapvetően nem mondanám, hogy szeretem a szaxofont, de ide nagyon jól illett, igazi bulizene volt ez kérem a javából! A gitár kissé eltűnt helyenként a zenéből, de ez mondjuk nem feltétlenül a zenekar hibája. Sallai László énekes is jól végezte dolgát és tényleg nagyon jó volt látni, hogy végre megmozdul a színpad. A Ricky Martin feldolgozás a végén nagyon poén volt. Összességében mégis volt egy kis hiányérzetem, talán az éneken, énektémákon lehetne még gyúrni, de az biztos, hogy nagyon jó úton halad az ötös! Ádám pedig vitathatatlanul a Pygmalion nagy erőssége, rendkívül tehetséges basszgitáros.
www.myspace.com/thepygmalion
Az Indeed muzsikáját viszont nem nagyon tudtam hova tenni. Alapvetően egy grunge-os zene ez, Nirvana, illetve Marilyn Manson hatások ugrottak be többször is, de sehogy sem állt össze a kép. A dobos nagyon ügyes volt, a masszív alappal tehát nem volt gond. Viszont hiányzott hozzá a karakteres basszus. Hallottunk jó részeket, ügyes ötleteket a dalokban, de összességében nem volt meggyőző a produkció. Igazából nem tudtam eldönteni a hallgatásuk közben, hogy vajon ki lehet a célközönség. Ez persze nem feltétlenül baj, de bennem kicsit túl sok kérdőjel maradt a koncertjük után.
www.myspace.com/indeedthemusic
Ötödikként következett a hozzám legközelebb álló zenét játszó alterDistrict, akiket már jól ismertem az elődöntőből. Engem már akkor is megvettek kilóra és nagyon kíváncsi voltam, hogyan tudnak majd megbirkózni az előttük álló feladattal. Zenéjük alapvetően nu metal, de senki ne gondoljon semmi rosszra. Elég változatosak és ötletesek a számok ahhoz, hogy elejétől a végéig lekösse az ember figyelmét, arról nem is beszélve, hogy akkora póver van a dalokban, hogy a heves bólogatás, ökölrázás a minimum. A beállás alatt a jóformán teljes süketségre panaszkodó srácok végül elkezdték a show-t, viszont ezúttal igencsak megilletődött társaság benyomását keltették. Látszott a srácokon, hogy be vannak kissé tojva, illetve nyilván az is feszélyezte őket, hogy jóformán semmit nem hallottak egymásból odafent. A második szám (Alone) az abszolút favorit nálam, igazi koncert nóta, utána jól érezhetően ők is kissé felengedtek, illetve felszabadultabban kezdtek játszani. Mikula Tamásnak nagyon jó hangja van, kellően karakteres, amihez Kövecses Ádám basszer vokáljai tökéletesen passzolnak. Nagyon ügyesen énekelnek együtt, illetve jól el vannak osztva a részek. Viszont Tamásnak jobban a kezében kéne tartania a produkciót, van még hova fejlődnie a frontemberség terén.
A két gitáros a stílus által megkövetelt erővel szólaltatják meg a húrokat, nem egy számban igazi hangrobbanást produkáltak időnként. Ha a Pygmalionnál a basszusgitárt neveztem a zene lelkének, akkor itt mindenképpen Keresztes Balázst, illetve az ő dobolását emelném ki. Rendkívül színesen, ötletesen, látványosan üti a bőröket és az erő sem hiányzik játékából. Ahhoz képest hogy durván két éve zenélnek együtt a srácok, illetve egy évvel ezelőtt volt az első koncertjük, egy igencsak egységes és erős produkcióval tudtak kiállni ezen az estén (is). Nyilván van még hova fejlődniük, de azt kell mondanom, elég erősen bekezdtek, remélhetőleg vezet még számukra felfelé út. Ha képesek lesznek még erősebb, fogós, minőségi új dalokat írni, illetve komolyabb mozgással megtámogatni koncertjeiket, akkor azt hiszem szép jövő elé néznek.
www.myspace.com/alterdistrict
A Patent által megszólaltatott dalcsokor ismét a partivonalat erősítette. Hajdu Csaba remek frontember, aki nem mellesleg kiválóan énekel. Egyértelműen ő volt az est legmeggyőzőbb előadója, aki ráadásul még billentyűzött is, ha jól emlékszem három nótában, na de nem is akárhogy… Az érdekességek pedig itt még nem érnek véget. Van ám hegedűs is a zenekarban, akinek én valamivel nagyobb teret biztosítanék a dalokban, de lehet hogy csak egy kis hangerőpara volt és én annyira nem éreztem, hogy ki lett volna használva a benne rejlő plusz. Paulik András gitáros amellett, hogy jól pengetett, az ő énektémái is nagy lökést adtak a nótáknak. Jó zenészek, kellemes muzsika, igazi fesztivál feeling alakult ki fél órára a Dürerben.
www.myspace.com/patentzenekar
Egyébként minden egyes műsor után tartottunk egy gyors kiértékelést, illetve mindannyian bőszen jegyzeteltünk, hiszen azért nem lett volna könnyű észben tartani a részleteket, valamint visszaemlékezni mind a kilenc csapatra.
A verseny vége felé közeledve lépett színpadra a The Smash, beállásként pedig egy érdekes kis egyveleget játszottak, Metallica-val az élen, ami egyébként igencsak ütősre sikeredett. Viszont sajnos ahogy utólag a srácoknak is mondtuk, igazából ez az erős kezdés utána a folytatásban már nem lett megközelítve sem. Valamint nem tudtam eldönteni azt se, hogy igazi füstös kocsmametalt hallok vagy épp egy laza, vicces házibuli rock a koncepció. Hiányzik még a dalaikból az, hogy tartson valahova a zene, ne csak úgy szóljon a nagy semmibe. De ezt megbeszéltük aztán a koncert után személyesen is… Suliprojektnek oké, de komolyabb célokhoz kevés.
A Crime & Hole hasonló betegségekkel küzdött. Kissé arctalan, erőtlen volt a zenéjük, holott az elképzelés maga nem rossz. A színpadi image, illetve a „poénok” pedig nagyon nem működtek, nem csak szerintem… A szintis lány pedig kaphatna nagyobb szerepet, hiszen Binges Zsolt (Fish!) zsűritársam konkrétan a koncertjük feléig nem is volt tudatában annak, hogy bizony van ám itt billentyűs is.
A koncertek sorát végül az Angel’s Revenge hardcore metalja zárta. Ahogy már az elődöntőben sem, ezúttal sem voltam kibékülve az énekkel, illetve a magyar szövegekkel. Tök jó az, ha magyarul énekelnek, viszont akkor nagyon rá kell feküdni a témára. Többnyire nem volt érthető, amikor igen, akkor meg nagyon klisé volt a szöveg. Stílusában nem tudtak kiemelkedőt nyújtani a srácok, ugyanakkor gond sem volt velük, a basszer kifejezetten erőssége volt a bandának. Összességében ez így most csak közepes volt. De lehet hogy máshol, más körülmények között jobban rá tudtam volna érezni a csapatra.
www.myspace.com/angelsrevengemusic
Ekkor elvonultunk a backstage-be tanácskozni, ami aztán igencsak hosszadalmasra sikeredett, leginkább az egyéni produkciók tekintetében, de végül sikerült a legigazságosabb, illetve legkorrektebb döntéseket meghoznunk minden kategóriában. Adós vagyok még az ítélőbizottság három további tagjával: Tobler Gergő (undeRecords Management, Cojones zkr.), Horváth Attila (Vintage 52 hangszerüzlet és szerviz), Jeges Zsolt (Mamazone kiadó)
Azt már a legelején eldöntöttük, hogy ne csak egy győztest hozzunk ki a végén, hanem legyen rendesen három díjazott, ami végül így alakult:
Harmadik helyezést ért el a Pygmalion, 20 órányi stúdióidőt nyerve, amit Soundvisions-ben használhatnak fel.
Második lett az alterDistrict, akik majd a Subscribe társaságában koncertezhetnek együtt, de hogy hol és mikor, az még a jövő zenéje.
Az első helyezett pedig a Patent zenekar lett, akik különböző promóciós támogatást, illetve négyhavi menedzselést nyertek, valamint egy szép nagy serleget.
A legjobb basszusgitáros Székely Ádám (Pygmalion), legjobb énekes Hajdu Csaba (Patent), aki egyben a legjobb billentyűs kategória győztese is lett. Legjobb dobosnak egyöntetűen Keresztes Balázst (Alter District) választottuk. A gitáros poszton kicsit gondban voltunk, mivel az igazat megvallva, nem tudtunk hirtelen egy valakit mondani, aki iszonyatosan kitűnt volna a többi gityós közül. Végül többszöri átgondolás, érvelés, ellenérvelés után Balassa Gábor (Alter District) mellett döntöttünk.
A legtöbb közönségszavazatot pedig a The Smash kapta.
Az estét végül a Subscribe koncertje zárta. Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy sokan voltak, mert lényegében a keverő mögött már élő emberrel nem lehetett találkozni, jó ha 100-an voltak a teremben. Ezt azért is furcsállottam, mert a kezdésnél még elég szép számban láttam emberkéket, de aztán mire kikeveredtem a backstage-ből, igencsak megcsappant a létszám.
Ettől függetlenül óriási bulit csaptak a srácok és végig széles mosollyal, nagy kedvvel játszottak. Ugyan nem vagyok valami expert Subi disco-ban (azt hiszem itt az ideje ezen változtatni), de kifejezetten tetszett a koncertjük. A végén felcsendült a Kölyköd voltam, sőt, még egy igazán vérmes circle pit is kialakult a tánctéren.
Május elseje, érettségi, ballagás. Nyilván e triumvirátus miatt lett ennyire családias hangulatú ez a buli, de panaszra szerintem senkinek sem lehet oka. A nyertes zenekaroknak csak gratulálni tudok, ahogy az összes fellépő bandának is, illetve további sok sikert és kitartást kívánok mindenkinek! Héra Daninak pedig nagy respect fáradhatatlan munkájáért és sok jó bulit kívánok még neki a jövőben. Hajrá!!!
