Az A38 meséi – Nomad- és Amigod-koncertbeszámoló

Szombat este három hazai zenekar tartott közös lemezbemutatót az A38 fedélzetén: a grunge-ban jeleskedő Nomad; a Köteles Leander nevével fémjelzett, (szinti)poppal kacérkodó Amigod; és a két évtized után újraéledő blues-rockos Tér-Idő. Különböző hangzások, egyformán profi kiállás, különböző eredmények. Koncertbeszámoló.

Egy eltűnt lakáskulcs miatt a Tér-Idő műsorának csak a legvégét sikerült elkapnom, de az abból a néhány percből is átjött, hogy a Bátorfi Attila (gitár/ének), Gilián Gábor (dob), Philipp László (basszus) alkotta trió – amely erre az estére egy billentyűssel és egy vokalista hölggyel is kiegészült, – afféle igazi örömzenélést rendezett a színpadon. A kellemes meglepetést csak fokozta, hogy bár érezhetően nem ők voltak az este húzónevei, azért már az ő előadásukra is egész szép létszámú közönség gyűlt össze a hajó gyomrában.

Az Amigod, mint azt fentebb említettem, Köteles Leander új projektje, amivel néhány barátja (Fábri András és Czifra Miklós gitárosok illetve Maczák Márk dobos) társaságában a saját nevét viselő zenekarhoz képest jóval könnyedebb, poposabb vizekre evez. Műsoruk (és egyben Love Story című friss lemezük) nyitódala, a Hősöd például annyira ’80s, hogy a megszólalásig hasonlít a híres Flashdance-betétdal Maniacre, bár élőben a stúdiófelvételekhez képest jóval gitárcentrikusab megszólalást kapott. Ez egyébként az egész műsorra igaz – olyannyira, hogy a basszus- és szintitémák kivétel nélkül gépről mentek, Leander egy szál mikrofonnal a kezében nyomta végig a koncertet, amivel kicsit furcsán is nézett ki, de egyáltalán nem volt zavaró a dolog. Nem úgy az, amit hősünk énekelt… Én már a ‘Risingot is egyedül a (magyar) dalszövegek – meg néhol az előadásmód – hatásvadászata, giccsbe hajlása miatt nem tudtam maradéktalanul kedvelni, az Amigodban pedig megint előjönnek az ilyen vonások, talán még jobban is, mint eddig. További közös pont a két bandában a népzenei hatás, itt éppen az Este van című népdal került feldolgozásra, amiben Kállai Ernő hegedűművész is közreműködött – zeneileg amúgy tökéletesen megáll a lábán a produkció, a hangszereseket csak dícsérni lehet, de az énekkel kapcsolatban említett dolgok nálam jelentősen visszavetik az egész élvezhetőségét. Bevallom, nem is maradtam bent a háromnegyed órás műsor végéig, a záró két feldolgozást (Imagine Dragons – Warriors és Edda – Elhagyom a várost) már inkább csak egy sört kortyolgatva hallgattam az orrbárból. A többségnek viszont hallhatóan tetszett a dolog, hisz még vissza is hívták a zenekart, akik további dalok híján végül a Hősöd elismétlésével búcsúztak el.

Aztán jött a Nomad. A legendás The Bedlam tagjait újra összehozó banda 2007-es Végállomás című debütje azóta is az egyik leghangulatosabb hazai lemez, tavaly pedig pár év kihagyás és egy alapos átformálódás után a Hotel Polimerrel megint az év egyik legjobb anyagát tették le az asztalra. Utóbbira jócskán be is keményedett a banda zenéje, de a fő mozgatórugó továbbra is ugyanaz – ez Jánosi „Cicó” Szabolcs, hazánk egyik legízesebben játszó gitárosa, akinek Jerry Cantrelltől Tom Morellón át John Frusciantéig gyakorlatilag az egész ’90-es évek ott lapul a kezeiben. Mellette az utóbbi években az egykori Bedlam-dobos Újvári Péter és a Neck Sprain-basszer Nagy Levente alapoznak, a zenekar frontján pedig a Csillag születikben feltűnt Juhász Marci énekel, illetve néha akusztikus gitárt is ragad. A csapat a „lemezbemutató koncert” fogalmát a lehető legszorosabb értelemben vette: a műsor majdnem egy az egyben követte a Hotel Polimer számlistáját, amit csak féltávon egy rövid első lemezes blokkal, valamint a ráadásban a vadiúj Igazából című dallal szakítottak meg. Nem mondom, hogy nem esett volna jól több régi darabot hallani, de igazából azoknak a jóval finomabb tételeknek nem is annyira áll jól a mostani ritmusszekció metálosabb hangzásvilága. Emellett némelyik téma (régiek és újak egyaránt) elbírna egy második gitárt is, plusz jó másfél óra után a végére Marci gyakori énekeltetései is kicsit soknak érződnek már, de ezeket az apróságokat leszámítva gyönyörűen egyben van a banda, és külön öröm, hogy második nekifutásra úgy tűnik, végre a közönségüket is megtalálták, a nézőtérről az egész koncertet nagy lelkesedés és hangulat kísérte. Csak így tovább!

A három koncertet a Petőfi TV stábja rögzítette is, és még idén adásba is kerülnek: az Amigod műsora november 25-én, a Tér-Idő 30-án, a Nomad pedig december 3-án. Utóbbit még élőben is elkaphatjátok az évben, mégpedig dec. 30-án a Gozsdu Manó klubban.

Koncertfotók: FotóM / Polgár Marianna