A Tankcsapda londoni koncertje

Amint tudomást szereztem a koncertről, szinte azonnal el is határoztam, hogy nekem bizony ott a helyem! Egyrészt a Tankcsapda londoni fellépése már elsőre sem tűnt egy szimpla bulinak, másrészt maga a tény, hogy a srácok CSAK az első 4 lemezről fognak válogatni nótákat mindenképpen szimpatikus húzásnak tűnt a számomra. Hiszen azok a lemezek anno igen fontos részét képezték általános iskolás éveimnek. Az persze nem volt meglepő, hogy pillanatok alatt elfogytak a jegyek. Mondjuk azért a 25 fontos ár így elsőre elég durvának tűnt, hiszen a legeslegnagyobb külföldi ászok koncertjére szokott ennyi lenni a tiket egy hatalmas arénába.

A szervező csapat két magyar fiatalemberből áll, akiknek szimpatikus(nak tűnő) honlapján igyekeztem felvenni a kontaktot. Próbáltam afelől érdeklődni, hogy lehetséges-e még valami jegyet valahonnan előkaparni, urambocsá sajtósként besurranni a bulira. Persze az ég világon semmiféle választ nem kaptam (Mondjuk én nem az RTL Klub nevében írtam a levelet, lehet ez volt a baj.), amit ezúton is köszönök nekik. Ez igazából azért ütött kissé szíven, mert itt kint mindenki veri a mellét arra, hogy így unity, meg úgy összetartás, meg hajrá magyarok. Én meg egy kicsit bíztam benne, hogy na hátha most tényleg. Na ja, persze…
Végül egy londoni komám valahonnan szerzett egy belépőt, így aztán magabiztosan indulhattam neki Camden Town irányába. Egyébként rengeteg emberrel találkoztam, akik még a bejárat előtt, illetve a helyszín közelében próbáltak jegyet vásárolni, tehát az érdeklődés igencsak hatalmas méreteket öltött, még így a kezdés előtti utolsó percekben is. Később fel is tűnt egy-két utcai jegyüzér, akik 50 fontért segítettek is azokon, akiknek megért ennyit a buli.

Ahogy arra számítani lehetett, gigantikus magyartalálkozó feeling-je volt az egész koncertnek, ahogy a nagy tömeg a bejárat előtt egyre türelmetlenebbül várakozott. A helyszínen most jártam először, de nagyon megtetszett már első ránézésre is. Igazi füstös kocsma téma, csak füst nélkül (szerencsére). A küzdőteret minden oldalról körbe lehetett állni és a színpad előtt sem volt semmiféle korlát, zenekeri árok. Így aztán még teljesebb volt a házibuli hangulat.

A nyolc órás kapunyitást követően nem sokkal a helyi Alita's Curse nyitotta meg a koncertek sorát, akik igazi kocsmarock-ot nyomtak, bár túl sok nem maradt meg a zenéjükből, mivel a műsorukat végig ismerkedéssel, pultnál sorbanállással és hasonló finomságokkal töltöttem. A frontember pedig időről időre meglepően tiszta kiejtéssel próbálta hergelni a tömeget „Tankcsapda” és „Magyarok” kántálással.

Bár számomra nem okozott hatalmas sokkot a magyar szavak tömkelege, de azért az mindenképpen felemelő érzés volt, hogy mennyire testvére volt mindenki mindenkinek. Ezt csak azért tartottam fontosnak kiemelni, mert az elmúlt időkben azért elég elkeserítő összképet sikerült kialakítani a hazai publikumról a különböző koncertbeszámolókban. Itt aztán képviseltette magát tényleg mindenki. Zenei beállítottságtól, ruházkodástól vagy épp kinézettől függetlenül az egész terem egy nagy család volt! Semmiféle jelét nem láttam a legkisebb ellenségeskedésnek vagy tirpákságnak sem. A közvetlenség volt inkább a legjellemzőbb mindenkire.

A másik előzenekar a londonban élő magyarokból álló Sold for Evil volt, akiknek zenéjére azért egyből felkaptam a fejem. Mélyrehangolt gitár, erős basszus, rappelős ének. Na nézzenek már oda! Így elsőre a Superbutt ugrott be hirtelen, mint hasonló muzsika. A gitáros srác időnkét besegített a vokálokba egy-egy jól irányzott üvöltéssel. Aztán sajnos nagyon hamar sikerült lerombolni az elsőre pozitív benyomást olyan átkötő szövegekkel, mint például: „Na mi van basszátok meg? Nem ittatok még eleget?” Hát ööö…
Meg aztán volt egy-két magyar nyelvű szövegekkel operáló dal is… „Kit érdekel hogy összedől a bankrendszer? Engem kibaszottul nem érdekel.” Ez gáz.
A banda egyébként 2008-ban alakult, érződött is némileg a koncertrutin hiánya, de leginkább ezek a fentebb kiemelt verbális primitívségek vették el a kedvemet az egésztől.
Azért még megvártam és felvettem egy angol nyelvű dalt, név szerint a ST.OP.inion-t:

22:00 magasságában lépett színpadra a 20. születésnapját ünneplő Tankcsapda. Eddigre, mondanom sem kell, zsúfolásig megtelt a terem és az adrenalinszint a plafont verdeste mindenkiben. Kezdésként a Keleti csőd dördült el, majd pedig jöttek a klasszikusok egymás után. Most eltekintenék a nóták egyesével történő elemzésétől, hiszen egy pillanatra se engedett a már megkezdetett lendületből a técsé. Helyette álljon itt inkább a teljes tracklist, sorrendben:
Keleti csőd, Nem hagylak el, Világ Proletárjai, Gyűrd össze a lepedőt velem, Csőre Töltve, Jönnek a Férgek

Tudok egy munkát, Kis orosz lány, Nem kellett volna, Legyen az ördögé!

Aztán, ahogy arra azért kicsit számítottam, becsúszott 1-2 újabb keletű sláger is, mint például az Ez az a ház. De hát volt miből válogatni. Mondjuk kíváncsi voltam, hogy a régi számokra mennyire fognak felpörögni az emberek, hiszen nyilván nem csak ősfanok jöttek el a bulira. Persze volt, aki elszánt rajongóként, de volt olyan is, aki „csak” szimplán érdeklődőként, vagy épp a társaság miatt jött el. De összességében semmiféle panasz nem érheti sem a zenekart, sem a közönséget. A legelsőtől a legutolsó hangokig együtt lélegzett az egész terem. A hangzás is korrekt volt, tehát igazából minden előzetes várakozást felülmúlt az összkép. A dalok pedig csak jöttek, jöttek és jöttek…

Baj van, Fekszem a földön, Mitől legyen, Rio, A Rock & Roll Rugója

Adjon az ég, Kapd be a horgot, Azt mondom állj, Be vagyok rúgva, Félre a tréfát, Tankcsapda

Ekkor levonultak a sárcok a színpadról, de egy kiadós kántálást követően természetesen visszajöttek még túlórázni. Még szerencse, hogy közben sikerült leszerveznem hazaútra egy autót, mivel az éjféli hazabuszt már nem volt esélyem elérni… Hát igen, ahogy azt a nóták mennyiségéből is láthatjátok, igencsak kitett magáért a trió! Arról nem is beszélve, hogy előző nap ugye még Magyarországon játszottak, átrepülés ide, aztán mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, teljes intenzitással eltoltak egy kétórás koncertet!

Tehát a viszzahívás után jött még az Egyszerű dal, Legjobb méreg, Mennyország Tourist, Voltam már bajban és végül a Johnny a mocsokban.
A koncert körülbelül második felét oldalról, Cserkó mellől néztem végig. Zavarba ejtően jó érzés volt, nem csak ezeket a számokat élőben hallani, hanem mindezt ilyen közelségből tenni. Fejes Tomi dobolása pedig egy külön élmény volt, hogy micsoda jó kedvvel és intenzitással ütötte a bőröket. Közben meg folyamatosan ömlött a víz a plafonról! Tehát igazából minden adott volt egy igazi felejthetetlen koncerthez. Látszott Lukácsékon is, mennyire jól esik nekik az egész, illetve mennyire jól érzik magukat és persze hogy megígérték, hogy egész biztosan nem ez volt az utolsó alkalom, hogy itt jártak. Az igazat megvallva, szerintem simán belefért volna még legalább 4-5 állomás Anglia különböző részein. Erősen kétlem, hogy bármivel kisebb érdeklődés lett volna rájuk.
A koncert végeztével még meg lehetett várni a srácokat a pólóstandnál egy kis pacsizás erejéig, de mivel én autóhoz, és annak sofőrjéhez voltam kötve, lépni kellett.

Összességében azt kell mondanom, hogy a szórakozás, az szórakozás. A Tankcsapda pedig ezen az estén mindent megtett azért, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát. Mindenféle sztárallűrőktől mentesen, 3 ember állt ki a színpadra és egy igazán monumentális koncertet adtak a lehető legközvetlenebb módon. Ha pedig ilyen szinten tudnak bulit csinálni és jóformán egyetlen hatalmas családdá kovácsolni cirka 400-500 amúgy tökismeretlen embert, az mindenképpen becsülendő dolog. Nálam mindenesetre csillagos ötösre vizsgáztak!