Május 25-én került sor a második MetalchamP döntőre, a felhozatal vegyes volt, mind tömeg, mind zenekarok terén, na de lássuk kicsit közelebbről a dolgot.
Az estét vagy fél óra csúszással a budapesti
Nuke kezdte, zenéjük feelingesen terjengett némi
Pantera beütéssel, s a
Powerman5000 is gyakran jutott eszembe produkciójukat hallgatva, a zene lüktetett, intenzív volt és fiatalos, de nem súlyos, emészthető, ám azért némileg döngölős is. A nem túl szerencsés korai időponttól függetlenül a műsoruk színes kavalkádja, és barátságos hangulata meglepett.
Michael Jackson –
Bad nem lett valami hűűde fényes feldolgozás (amibe viccesen belecsempészték az
I’m broken-t a Panterától, haha), a
Rob Zombie –
Dragula annál inkább, nagyon látszott, hogy ez már inkább az ő műfajuk, s felkerült a tipikus
Rob kalap is, korrekt volt!
A szintén bp-i
A Losing Season volt a második; magabiztosan szállt a színpad adta ringbe, felvértezve dupla vokállal, erőteljesen játszva az ének adta váltásokkal, ám a gitárok hangzása háttérbe szorult, mely által az a hatalmas erő mely bennük feszült, csak részben vált eggyé…
Az
REM feldolgozással se volt semmi gond, és az
Alice in Chains is durván vitte a pálmát, náluk éreztem egyedül azt, hogy mindkét feldolgozásban megállták a helyüket és felismerhető volt az eredetije (ezt a bandák többsége szépen elszarta, naaa ez van). Ezt a két nótát a srácok simán bevehetnék a koncert és lemez repertoárba, kicsit vaskosabb gitárokkal megtámogatva, azt hiszem, tépné szét a vízágyúk csöveit, haha. Játékuk lényege az extrémség volt, megtartva az alapokat teljesen dekonstruktívan destuktívan, korrektek voltak, 3. lettek! Őket amúgy csak névről ismertem, így egy nagyon kellemes meglepetésként hatottak, ha van rá lehetőségem, akkor megnézem őket máskor is!
A karcagi
Vale of Tears tette tiszteletét harmadikként, produkciójuk színvonalas volt, de a vokál a jó hangzása ellenére is kibaszottul egysíkú. Zenéjükben jó adag kalapálós death metál él vágja szeletekre a kevéske energikus svéd husikát; az összhatás erős, de nem kimagasló. A
Placebo felismerhetetlen volt (nem csak a vokálnak köszönhetően) a
NIN egy fokkal jobb, de semmi sem jött át az eredeti nóta érzéseiből és világából.
A tatabányai
Ideas egyáltalán nem győzött meg, unalmas volt, bár kétségtelenül profi, de számomra értékelhetetlen; ki is mentem róla, a
Nightwish feldolgozás jól sikerült, de nem is lehetett másképp, hiszen zenéjük a valahol a közép
TOT és a
Nigthwish között mozog, a színpadi produkció
Anita részéről kb az volt, ami
Tarja esetében… szóval szép, szép, jó hang, tehetséges. etc ám színház és az operett falai, itt sem repedtek meg, pár húrpendítéstől… (hiába, nem egy
Waltari –
Avanti! – Yeah! Yeah! Die! Die! Death Metal Symphony In Deep C…)
Végül egy dalt bírtam végignézni, azt is unalommal és feladatteljesítés malmával játszogatva, kinn söröztem egy picit a játszótéren, majd rohantam vissza, mert kíváncsi voltam nagyon az 5. bandára…
Na miért is? Kik is ők? Haha, hát a
Nadir, a szennyek, a mocskok a szemetek, a kitaszítottak és elvetéltek crewja. A hangzás mondhatni nem volt a legprofesszionálisabb, de ennek ellenére a zene és az intenzív produkció mindenért kárpótolt,
Viktor teljeségében közönség barát módon viselkedett, bement a tömegbe, ott énekelt, közvetlen volt és energikus, s mindezt egy
Bolt Thrower pólóban, ahogy
Szabolcs Malevolent Creation mögé bújva adta a ritmust, és volt még
Entombed és etc. Haha. Hogy miért emelem ki mindezt? Mert az
Ideas unalmas dolgai után, ilyen külsőségektől az ember szíve megörvend, és tombolni kezd. A
Björk feldolgozás csapnivaló volt, vagyis nem felismerhető, tehát értékelhetetlen, azonban a záró nótával teljeségében más volt a helyzet;
Kreator –
Violent Revolation, egyszerre idézte fel a középiskolás emlékeket és adta számba a szöveget, mozgatta fejemet. Hihetetlenül jól visszaadták azt, ami a német thrash királyok megteremtettek, a
Nadir anyagja amúgy itt van nálam, és ha egy kis időm lesz kritika is születik róla!!! – ígérgetem már egy ideje –
Őket a
Solar Scream követte hatodikként, egy keveset bent voltam rajta, a
Stone Temple Pilotssal sikerült remekül vissza adniuk az eredetijének faramuci hangulatát, de maga az összkép nem hatott meg, ennek több oka is volt, egyszer már fáradt is voltam, másodszor nagyon feeling zene volt, viszonylag profin előadva, ám nem ennek a közegnek, s így valahogy nem sütött, de nem ám! Talán a művészkedés rombolt le valamit, mindesentre sánított a dolog. Én, pedig megunván mindezt leléptem, mivel vidéki vagyok (Vidéki vagy? Aha, na jóvan…), és reggel 5kor keltem, és mivel a koncert előtt csomót futkostam ide-oda, és a sör is lefárasztott így elindultam a hazának. A buli amúgy vagy 40 perc késéssel dolgozott és még éjfél után lett volna zenekar, illetve 1:30kor eredményhirdetés… mentségemre legyen, hogy a haverom albija a 47es villamos végén van (Budafok, Városház Tér), ahová aztán abszolúte nem volt kedvem az éjszakában kigyalogolni.
Pedig igazából a java ezek után következett… szóval nem kis szívfájdalommal hagytam el a helyet, nem búcsúzva az amúgy tutira unszolgató ismerősöktől.
Hetedikként a megint csak bpi (csepeli) banda következett, a
Don’t Say A Word (velük volt haverkodás a játszótéren, normális arcok, akik szeretik oltogatni egymást, haha) mely old school HC féleségben utazik, kissé talán a
Bones Brigade féle dolgokba kapaszkodva, meg egyébb fertőzésekbe. Valószínűleg energikus lehetett a dolog, bár ekkor már nem voltam ott… amúgy 8. lettek a 10-ből, s ez egyáltalán nem rossz arány egy múlt idézgető bandától!
A listát nem írtam le, koncert közben pipálgattam, szóval a 8. bandában nem vagyok biztos, mindenesetre úgy emlékszem, hogy a
Damned Spirits Dance volt, őket nagyon szívesen láttam volna élőben, hiszen a bemutatkozó EP-jük (
The Growing Spiri) anno meggyőzött, gondolom most is mutogatta fehér fogait! Valószínűleg nagyon jó koncertet adhattak, hiszen másodikak lettek!
9. akkor az
Endor, akik metal + HC hibridséget nyomatnak, és ez a bulijuk dobos gondok miatt totálisan bukó volt, ami nagy kár, mert a
Life Of Agony –
Underground egy hatalamas dal még a kezdetekből, s
Lenny Kravitz –
I belong to you is faszán feldolgozható téma (ha dobosuk nincs is jelenleg, de ízlésük az igen, haha!). Remélem mihamarabb rendbe szedik soraikat és harcba indulnak, büszkén és súlyosan, mert nekik érdemes lenne nem megtörni!
Az utolsó banda mindenképpen a
Pantera,
Down,
Metallica,
COC-on felnőtt feelinges beleszarunk metal csapat, a
3XS, rájuk is durván kíváncsi lettem volna, mert hiánypótló az, amit csinálnak, s nem utolsósorban; jó! 7. lettek, melyet nem igazán értek, de sebaj, remélem máskor alkalmam nyílik rá, hogy meglessem, mennyire ütnek a sör mellé, haha.
Tanulság: a hely jól szólt (evidens), de a Kultiplex mindig kibaszott meleg, és ez részben rányomja pecsétjét a „előadásokra” is, voltak pózerek és nem pózerek, fiúk és lányok, férfiak és nők, death metál harcosok és HC versenyzők, balfaszok és értelmesek, józanok és részegek, amolyan igazán nagy kavalkád.
Mondjuk azt nem értem, hogy miért éppen az Ideas jutott elsőként tovább (bassza a csőröm, nem tehetek róla, vérszegény produkciójukat látva megvoltam róla győződve, hogy utolsók lesznek, és bukó a stuff), s adott rá a metal hammer arcok többsége max pontot… talán intelektüelt akarunk felmutatni a külföld előtt? Kissé értelmetlen próbálkozás, inkább zúzni kéne, amúgy is közelebb vagyunk a Balkánhoz, meg oda is sorolnak… na, de sebaj!
Köszönöm a lehetőséget a Nuskullnak (Szeva Nelzon!:} ) és a szervezőknek, illetve kívánok minden zenekarnak további sikeres koncerteket és anyagokat!
Jah, a helyezés a következő amúgy:
(közönség + zenekar + zsűri szavazatok = végső pontszám)
I. Ideas (61+26+128 = 215 pont)
II. Damned Spirits’ Dance (59+65+64 = 188 pont)
III. A Losing Season (134+52+0 = 186 pont)
IV. Vale Of Tears (61+26+96 = 183 pont)
V. Nuke (98+65+0 = 163 pont)
VI. Nadir (90+39+32 = 161 pont)
VII. 3XS (66+52+32 = 150 pont)
VIII. Don’t Say A Word (70+39+32) = 141 pont)
IX. Solar Scream (57+13+0 = 70 pont)
X. Endor (53+13+0 = 66 pont)
A zenekarok egymásra leadott szavazatainak súlya: 13
A zsűri szavazatok súlya:32
