2011. május 17.
Tracklist:
1. Shame
2. Sin of Addiction
3. Shield
4. Burst of Colour
5. When Crowds Are Trapped... The Lonely One Dies
6. Fault Lines
7. Drowned in Flames
8. Draft
9. Scum of the Earth
Valahogy olyan régimódi manapság a kiadón keresztül új bandákat találni, nem? Azt a kort idézi, mikor még a sampler cd-knek tényleg volt értelmük, mikor az embert nem csak a zenekar meg a letöltési link érdekelte, hanem az is, hogy a kiadó még kiket tartott szerződésre érdemesnek. De még ma is vannak kivételes esetek, így én is ezzel az ósdi módszerrel bukkantam az As We Draw-ra: ha nem is sampler cd, de a kiadó, a francia Throatruiner által. Ott állomásozik ugyanis az a Birds in Row, akik nemrég kétszer is Magyarországon jártak, és akik miatt rálestem a cég honlapjára, ami egyből tolta is az arcomba a tavalyi év dobogós poszt-metal korongját.
Úgy tűnik, hogy lassan kezdik felfogni a poszt-metal zenekarok, hogy Neurosis és Isis nyúlásokból pusztán nem lehet megélni, így aztán egyre többen próbálnak egyedi színfoltot vinni a receptbe, különösen az európai harctéren: tavaly ennek koronázott királya az olasz Amia Venera Landscape volt, bár a hamarosan másodszor is hazánkba látogató német Radare se maradt el sokkal tőle, és novemberben az As We Draw is kiadott mindössze másfél év együttzenélés után egy olyan albumot, ami harapófogóként próbálja kihúzni a szegeket a műfaj koporsójából. Szükség is volt ilyen kiadányokra, hiszen a The Ocean kissé ráijesztett a rajongóira, mikor a két zárthelyijére átlagban csak egy hármast lehetett megajánlani, és bár felesleges egy újabb Oceanicot vagy Aeoliant várni a 2010-es versenyzőktől, azért vannak még itt tehetségek.
A francia As We Draw pedig kétségtelenül az, hiszen majdnem annyi jó dolgot el lehet róla mondani a Lines Breaking Circlesről, mint a The Long Processionről, sőt, olyan téren be is előzik a talján fiúkat, hogy a 37 percüket teljesen kitöltik, nem igazán vannak üresjáratok. Ahogy fentebb is írtam, már ők se próbálnak C-kategóriás Enemy of the Sun utánérzés-riffeket eladni nekünk, és a doom-pöcsölés-doom dalszerkezeteket is elfelejthetjük: nem akar az egész kétpólusú lenni, pulzálnak a végleteket hiányoló átmenetek, a könnyedebb részek pedig nem unalmas zajkeltések, a fiúk fel merik vállalni, hogy néha szellősebb témák is születnek a próbateremben. Ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy sokan poszt-hardcore zenekarként címkézik őket (néhol elő is fordulnak ilyen jellegű témák, pl. Sin of Addiction eleje), pedig nincs szó erről – ugyan nem feltétel, de például dallamos ének is csak mutatóba fordul elő, szemben pl. a fent említett olaszokkal. Egyszerűen úgy értelmezik a progresszív metalt, mint az East of the Wall, a Precambrianos Ocean, az Abraham, vagy néhol akár a Burst: attól, hogy bevett szokás, a progresszív jelző nem kizárólag szólókat, köldökbámulást és önkielégítést jelent, hanem ide vehetjük a poszt-metal alapra kerülő, a műfajhoz képest új megoldásokat, dinamizmust (Draft), betéteket, váltásokat (ebben a témában a Shield remek). Nincsenek 8-9 perces dalok, de mégis van hangulat (legyen mondjuk a Scum of the Earth), a végén pedig talán a katarzishajhászókon kívül mindenki elégedett, aki nem egy korai Neurosis albummal, hanem ezzel a kritikával melegített az albumra.
Mindenkinek érdemes letöltenie az ingyenes albumot, aki szereti a poszt-metalt, de azért kezelhető a sznobizmusa, és vevő egy kicsit színesebb lemezre (mondjuk nem döntött úgy a tavalyi Rosetta hallatán, hogy még a koncertjükre se megy le) – az AVL kedvelőinek meg természetesen kötelező anyag. Jó látni, hogy kezd kialakulni egy friss, nem csak sablonokból építkező európai színtér, így talán abban is reménykedhetünk, hogy hamarosan egyre több és több banda bukkan fel (akár hazai részről is), és koncertezik nálunk.
8/10
