2011. május 4.
Interjúalanyom egy igazi nem mindennapi figura, akivel életem első Slam Poetry előadásán ismerkedtem meg tavaly a Könyvtár Klubban. Angyal Gyula, becenevén „a metálos költő”, akinek sok verse született keményzenei ihletésből. Számos véleménye jelent meg a Metal Hammerben, annak utódjában, a Hammer Worldben, a Metro/Metropol napilapban és egyéb sajtóorgánumokban. Ezekben sokszor hívta fel a figyelmet a rock értékeire. Azt pedig talán nyugodtan kijelenthetjük, hogy ő az egyetlen magyar költő akire rá van tetoválva Jane Doe (Converge) és Marta Peterson (Bleeding Through) arcképe, illetve a Have Heart Unbreakable dalcíme. Most pedig megszervezte a Rock Slam Poetry irodalmi estet, ahol jó dalszövegírói vénával bíró magyar rockzenészek és vagány szövegű költő-előadók („slammerek”) váltják egymást a színpadon. Erről, és még sok minden másról is szó esett a kissé bő lére eresztett beszélgetésünk alatt, de azt hiszem, senki sem bánja meg, ha rászán néhány percet az interjú elolvasására.
Szia Gyula! Az interjú egyik fő apropójául szolgáló Rock Slam Poetryről mit érdemes tudni? Mikor, illetve hol kerül ez majd megrendezésre, és mi a jelentősége?
Szia Csabi, köszönöm az interjúlehetőséget, baráti jobbom a NuSkullt olvasó srácoknak és csókom a hölgyeknek! 2011. május 9-én hétfőn lesz este 8 órakor a Hunnia Art Bisztróban (Budapest V. ker. Bank utca 5.), a Rock Slam Poetry elnevezés pedig onnan jött, hogy a slammerek mellett a hazai rock színtéren elismerésre méltó dalszövegek írására képes muzsikusokat is meghívtam erre a rendezvényre. A zenészek közül örömmel üdvözlöm Veres Gábort a Watch My Dyingból, Török Zselenszky Tamást, Liszkai Andrást az Another Way zenekarból, illetve Barbaró Attilát a Junkiesból. A slammerek között pedig ott lesz Kotroczó Máté, Fülöp Tamás, illetve Mokbel Ádám, valamint jómagam is, persze.
Mivel feltételezhetően nem mindenki van tisztában a slam poetryvel, mint előadási formával, kérlek mutasd be, hogy mit is takar ez pontosan, illetve Magyarországon mióta létezik ez a fajta show!
Szó szerint körülbelül odavágós költészetnek fordítható, én villámköltészetként magyarítom, mert ebben benne van az energiája és mindaz amit ki akar fejezni. Felperzseli az embert teljesen lelkileg, mint esetleg egy jó kis adag napalm.
Az első slam poetry rendezvény 2006. januárjában, ha jól emlékszem, a Gödörben volt. Rendszeresen pedig 2008. januárjától van jelen Budapesten. A Kőleves étteremnek a pincehelyiségéből pedig most költözött a Mika Tivadar klubba a rendezvény. Később csatlakozott Veszprém, Szeged, illetve néha Pécsett is megrendezésre kerül, most az egyetemi napokon is.
Te mikor és hogyan ismerkedtél meg ezzel az egésszel?
2007-ben olvastam valahol a „poetry slam” kifejezést és megragadt bennem. Aztán 2008 tavaszán rákerestem a neten, láttam hogy Budapesten is van ilyen. 2008 november vége volt az első alkalom, hogy el tudtam menni és beleszerettem. Azóta megjártam mindegyik olyan magyar várost, ahol rendszeres slamek voltak. 2009 őszén pedig Berlinben a 1st European Poetry Slam bajnokságon a hazánk színeiben versenyző hármas egyike voltam.
Az előadások mennyire tartalmaznak spontán elemeket is?
Ez igazából úgy emberfüggő, mint helyzetfüggő. Alapvetően a slam poetrynek az a legenergikusabb megnyilvánulása, amikor az illető fejből adja elő a saját versét, és ez nagyon fontos mindig, hogy saját vers legyen. Továbbá az igazán jó slammer a testét, a hangját is beleviszi az előadásába, kvázi színészkedik. Mivel a közönség automatikusan reagál, ezért bármikor lehetnek olyan spontán akciók, mint például rákacsintani egy csinos lányra, ilyesmi. De mindig vannak ezeknek az esteknek egyfajta csúcspontjai, a tízszavas versenyek, amikor 20 perc alatt a közönségből bedobált tíz szó felhasználásával kell egy ütőképes verset formálni. Ez nem is megy mindenkinek, ennél spontánabb már csak a rappereknek a freestyle-ja lehet.
Beszéljünk egy kicsit a zenei ízlésedről is, hiszen aki járatos a budapesti klubéletben, az elég sokszor összefuthat Veled koncerteken. Milyen zenei közeg áll hozzád a legközelebb? Melyek a kedvenc zenekaraid?
Műfajt igazából nem tudnék mondani, inkább zenekarok vannak, amik közel állnak hozzám. Én annak idején Tankcsapdával kezdtem még 19-20 éves koromban, majd később jött a Nightwish és a HIM, Marilyn Manson. De ide sorolnám még a Nevergreen, Dalriada, Eleven Hold, Turulvér, Watch My Dying, Isten Háta Mögött, Tesstimony, Casketgarden zenekarokat is. De ott az angol To-Mera is, élén a magyar Kiss Júliával, aki gyönyörű. Egyre jobban örülök a metalcore / deathcore népszerűségének is. Nagy favorit a Killswitch Engage a kedvenc énekesemmel, Howard Jonesszal. Mondhatnám a Bridge To Solace-t, elődjét, a Newbornt, aminek jótékonysági koncertjén szerencsém volt részt venni. Bár a kedvencemet, a Dead Poet Societyt nem játszották sajnos. A fiatalabb bandák közül Képzelt Város, Nova Prospect, The Southern Oracle, és az Over Promises. Utóbbit körülbelül fél évvel ezelőtt fedeztem fel a SZ.A.R.-feszten. Nemrég pedig az V. Grindrise Feszten voltam részese elképesztő teljesítményüknek. Sokat fogunk még hallani róluk szerintem.
Milyen témákkal foglalkozol költeményeidben legszívesebben? Vagy teljesen változó a dolog?
Teljesen változó, de ami igen gyakran előfordul nálam, az a közélethez, rockzenéhez, szerelemhez, szexhez kötődő dolgok. Egy-egy konkrét dal pedig annyira megihlethet, hogy továbbgondolom. Például írtam már Háborút hányok címmel egy iszonyatosan gore / death metal megfogalmazással, ami akár egy igazi Cannibal Corpse dalszövegbe is beleillene, haha! De a Lamb Of God As Palaces Burn tétele alapján született a WTC -9-11-esetet feldolgozó Amint a paloták égnek versem. De van, hogy semmi köze a témának a zenéhez, viszont a prog metal, jazzcore stb. kedvenceim miatt lendületes ritmustördeléseket alkalmazok.
Hogyan kell elképzelni az alkotó Angyal Gyulát, milyen körülmények között és mennyi idő alatt írod meg ezeket a nem mindennapi verseket?
Ennek volt egy fejlődési folyamata. Kamaszkoromban általában külön hangulatba kellett hoznom magam, az első néhány versemnél még meditáltam is rá, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat. Aztán volt egy olyan korszakom, hogy például csak este írtam, akár egyetlen lámpa vagy egy szál gyertya mellett. De van, hogy egészen spontán és szokatlan helyeken jön rá az emberre az írhatnék, például buszon, menet közben, ami rendkívül idegesítő tud lenni a nem éppen egyenletes útviszonyok miatt. Sokszor jött az ihlet munka közben is, ekkor előkaparok egy papírdarabot valahonnan és már vésem is a sorokat. Vagy konkrétan a MARS POETICA versemet a megboldogult Kultiplexben írtam egy szilveszteri bulin, miután beindult az agyamban a Converge No Heroes dala. Ez a vers most tavasszal az Irka pályázaton került be a győztes versek közé. Az írási időtartam pedig változó, de mivel nem blöffölök 2-4 soros versekkel, hanem oldalakat írok tele egy agyroham során, ezért legalább fél órát léleklángolok a papír felett.
Vannak előadók akikre felnézel, esetleg inspirálóan hatnak rád?
Akit nagyon fontosnak tartok megemlíteni, az Otep Shamaya metal énekesnő, aki az HBO slam poetry műsorában, a Def Poetry Jamben is szerepelt. Rendkívül energikus előadásmódja van.
És úgy nagy általánosságban van olyan előadóművész aki hatással van a munkásságodra?
Csodálkozni fogsz, Marilyn Mansont említem, ő ugyanis úgy adja elő a dalszövegeit hogy az egész testével, arcával játszik. Egy különösen egyedi karakter. A This is the new shit klipje a testbeszéd valóságos oktatófilmje. De ez csak elismerés felé, igazából teljesen a saját testem jelzéseire hagyatkozom. Az irodalmi munkásságomat viszont leginkább Raoul Renier, avagy Kornya Zsolt verse, Az éjszaka ivadéka és novellából bővült regénye, A hitehagyott indították el. Az a sötét árnyalatokkal, pontos vonásokkal és egyéni megfogalmazással jellemezhető stílus arra késztetett, hogy magam is megpróbálkozzam az írással. Szerencsére sikeresen.
Mi az általános meglátásod a slam poetry fogadtatását illetően? Szélsőséges reakciók milyen arányban szoktak előfordulni a fellépések alkalmával? Például dobáltak már meg egy előadás alkalmával?
Teljesen változó. A nagyobb médiafelhajtást kapó esteken már eleve felspannolt állapotban jön a közönség és ott minden verset igazából ujjongással, nagy szeretettel fogadnak. Ugyanakkor a kis helyiségekben, kis közönség előtt megtartott havi műsorok alkalmával persze kisebb a taps, pedig lehet hogy akár jobb előadás is volt, mint egy nagyobb rendezvényen. Egy szimpla versfelolvasás, ha ismert személy végzi, olykor nagyobb hurrát kap, mint egy gyakorlott, fejből előadott verselés, amit ismeretlen srác tesz. Ez benne van a pakliban.
Megdobálás még nem volt, de ha valakinek például nem tetszik valamelyik szóösszetétel vagy megfogalmazás, előfordul egy-egy felszisszenés. Káromkodást vagy ilyesmit még nem tapasztaltam visszajelzésként a közönségből. Olyat már láttam hogy nagyobb közönség előtt egy srác, aki egyébként nem volt gyakori előadó, egész egyszerűen elmondott egy egyszerű szónoklatot és belesült a szövegbe.
Nekem az a hozzáállásom, hogy el kell szabadulni a színpadon! A vers süssön, robbanjon, sugározzon és vele együtt a slammer is! Ennek köszönhetem, hogy már kétszer is jöttek hozzám fellépés után közös fotót kérni. Pedig költővel fotózkodni nem trendi, haha. Ugyanez a teljesítmény vezetett oda, hogy lehetőséget kaptam a Headbangers’ Balltól, ahol rendszeresen leadták egy-egy rocktémájú verselésemet. Köszönet érte a műsor szerkesztőjének, Tóth Gergőnek.
Mivel keltenéd fel valakinek az érdeklődését, hogy ellátogasson egy ilyen előadásra, aki soha semmilyen formában nem szembesült még slam poetryvel?
A slam poetry nyelvezete sokkal közelebb áll a raphez, mint valami nagyon elvont alkotásokhoz. Az utca nyelvén szól. Lazán kiosztják benne a celebeket, politikusokat, zenészeket, stb. Tehát igazából mindenki megkapja benne a magáét. Szóval aki szereti a rappet, jöjjön. Főleg hogy olyan ismert hazai hiphop-arcok mint Újonc, Saiid (Akkezdet Phiai), Wolfie (Punnany Massif), Ponza és Indiana is benne vannak ennek az egésznek a forgatagában. Aki szereti a popzenét annak Nelly Furtadora, Erykah Badura és Alicia Keysre hivatkozok, mert szintén voltak a Def Jamben. A sportkedvelők pedig remélem nézték a 2010-es kanadai olimpiai megnyitót, mert Shane Koyczan csapta a rímeket a kamerák kereszttüzében. A rockrajongók pedig szerintem könnyen ráhangolódnak a lázadó hangnemre.
Az egyik legnagyobb irodalmi oldal a litera.hu mostani novellapályázatán bekerültél a döntőbe, azaz 116 nevezőből a legjobb 10 közé. Mesélnél erről egy kicsit bővebben?
Duna legendárium címmel fut ez a pályázat, városi legendákat kellett írni, ami lehet valóságos is vagy akár kitalált, legfeljebb 4000 karakterben megfogalmazva. Kettő novellát küldtem be, a döntős pedig a Csepel ostora című novellám lett, ami egy meglehetősen ironikus hangvételű mű. Arról szól, hogy egy fickó talál a Csepel Művek területén a vízben egy rozsdás drótkötél darabot, és rásózza egy lúzerre 20000 forintért azzal a dumával, hogy az Csepel főlovász ostora, ami 1100 évvel ezelőtt véletlenül beleesett a vízbe. Mindenkinek „CS”-vel kezdődik a neve, ami egyrészt utal a Duna vízének csobogására, másrészt pedig egy kifejezetten játékos hangulatot ad az egésznek. A Csepel Műveknek állít egyfajta nosztalgikus emléket a mű.
Most az, hogy egy nagyon szigorú zsűri beválasztott 116 versenyző közül a legjobb tízbe, azt jelenti, hogy nemcsak verset, hanem novellát is tudok írni. Az első három helyezett mindegyike 100000 forintot fog nyerni, ami több mint nekem az egyhavi fizetésem, és ennélfogva ez nagyon jól jönne. Valamint a győztes mű angol nyelven, nemzetközileg is megjelentetésre kerül, és a Litera is kiemelt publikációt ad neki. Sokat olvastam arról, hogy külföldön a slammerek legtöbbje igazából csak lelki ráhatással adja át az írásait a hallgatóknak, legtöbbjük nem tud publikációképesen fogalmazni. Szerencsére hazánkban arányaiban több színvonalas slammer van. Nekem most zsinórban ez a negyedik döntős szereplésem irodalmi versenyeken, szóval nagyon örülök.
Melyik az a három album ami a legközelebb áll a szívedhez?
Magyar: WMD – Klausztrofónia, Dalriada – Szelek, Nevergreen – Ezer világ őre
Külföldi: Marilyn Manson – Mechanical Animals, Killswitch Engage – End Of Heartache, Nightwish – Oceanborn
De rengeteg lemezt tudnék még mondani.
Ha jól tudom, több olyan tetoválásod is van, ami szervesen kötődik a rock színtér egy-egy jellegzetes alakjához. Mesélj ezekről, illetve arról, hogy miért épp mellettük döntöttél, hogy életed végéig viselni szeretnéd a testeden.
Hardcore-eredetű tetoválás a szívem felett található Have Heart Unbreakable-felirat, ami nem csak a HC-himnusz iránti kötődésemet fejezi ki, de ez a három szavas üzenet engem is jellemez.
A bal felkaromon látható a kedvenc múzsáim egyike, Jane Doe arca, a Converge albumáról. Ez a címadó nóta egyébként egy sikeres versemhez is kötődik. Ezt a dalt hallgatva írtam a Jane Doe-verset egy pályázatra, ami bekerült a több mint 4400 jelentkező közül a legjobb 100 közé. Még a döntőből kiszorult versenytársak is gratuláltak hozzá, ami nagyon jólesett!
Marta Peterson arca is látható a felkaromon, ugyanis a Love Lost in the Hail of Gunfire videóklip és maga a dal rázott ki belőlem egy olyan érzelmi tömeget aminek hatására megírtam a Pügmalion szavai című verset. Pügmalion az ókori görög költészetben, Ovidius Átváltozások című művében egy szobrász volt, aki megalkotta a lehető legtökéletesebb női szobrot, és beleszeretett. Arról a plátói, fájdalmas szerelemről írtam meg a verset, amit a szobor iránt érzett. Miközben írtam ezt a verset, folyamatosan Marta arcát láttam magam előtt, mintha ő lenne a szobor. Sikerült vele találkoznom, beszélgetnem a 2009-es itthoni koncertjük után. Elolvasta és nagyon meghatódott, megölelt. Negyed órán át dumáltunk.
Ha holnap eljönne a világvége, akkor mi lenne az a 3 dolog amit mindenképpen véghezvinnél még a mai napon?
Dugnék az első jó nővel akit meglátok, meginnék egy üveg tokaji aszút és a Nigthwish Oceanborn albumát hallgatnám végtelenített lejátszásban. Vagy csak az első: három nővel egymás után, hehe!
Végezetül pedig költenél egy verset most így hirtelen a nuskullról?
Új koponya, benne dörömböl asztrálvihar,
screamo, hardcore, kemény magból ki mar
magának zengő lényeget? Kérhetek
angolról magyarra tisztes szóképeket?
Legyen a wall of death: „halálfal”,
összecsapó embercsorda-családdal,
a circlepit pedig „forgózúzda”,
ami szikár izmomat csontról húzza
százlábú malomkerékként!
Koncerten fizessük a szerény bért;
500 Ft egy doboz rühes cigi ára
ennyit odaadhatunk bandáknak a Mára,
hogy hónapok múlva is koncertezzenek!
Underground vagyunk, gyönyörű férgek,
humuszban örvénylő öröm, űrlélek,
pár urbánus paraszt és sok szép képzelt város…
Büszkén elkülönül, de mégsem magányos.
Szex, hardcore, erő, becsület a szintje,
hegtetoválva szívkoszorúereinkre!
Köszönöm az interjút a NuSkullnak, az Over Promisest pedig mindenkinek ajánlom, május 13-án pénteken este fognak zúzni a Szabad Az Á-ban, más csapatokkal együtt.
