2022. augusztus 24.
Azt hiszem, a Zeal & Ardor térnyerése óta nyugodtan kijelenthetjük, hogy a black metal műfaja nem csak sápadt arcú, skandináv fiatalemberek kezében válhat mindent leigázó fegyverré. Jelen cikkünk alanya nem más, mint BlackBraid, aki egy amerikai őslakos felmenőkkel rendelkező független előadó, a New York állambeli Adirondack-hegység vadonjának szülötte (jó, ezt ne tessék szó szerint venni, nem él barlangban, meg nem fogyasztja el frissen levadászott állatok húsát – bár ha valami, az tényleg elég blekkmetál lenne).
BlackBraid debüt kiadványa, ami szimplán csak a BlackBraid I címet viseli, augusztus 26-án lát majd napvilágot, rajta hat dallal, amiből három már meghallgatható. Ezeket a dalokat elindítva magában a soundban nincs olyan éles kontraszt, mint például a már emlegetett Z&A esetében, igazából bármilyen norvég (vagy más országbeli) blacknek elmenne. Ugyanakkor ha az ember vet egy pillantást a klipekre és a dalszövegekre (meg hát az egész imidzsre), könnyen feltűnhet, hogy itt elég erős a természet-ember kapocs, és ha nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, akkor elég csak belegondolni, hogy mind az indiánok, mind a norvég fiatalok tulajdonképpen kényszerítve lettek arra, hogy hagyják hátra a hitvallásukat, míg a „megszállók” elnyomták őket. Dirr, ott a párhuzam!
Mutatjuk is a dallistát (ami alapján emberünk nem épp a változatos címadás mestere) és a már meghallgatható három tételt, és ne feledjétek, gyerekek: soha ne hagyjatok veszni valamit, csak mert az szembemegy a normákkal. Az ilyen kezdeményezésekből születhetnek az efféle vadmetalok:
