Cold World & Sean Price – How The Gods Chill

Épp elegendő példát hallhattunk erre az Intent To Injure ide vonatkozó kísérletein és a Crown Of Thornzon túl is, ám a legfontosabb állomásnak még így is a Judgment Night mára méltán kultikussá vált filmzenéjét kell tekintenünk, mert akárhogy is nézzük, azon túl valahogy minden a partvonalon kívül maradt (bár ez a periférikus kísérletek számlájára is írható: a Threat filmzenéje éppen ezt a szélsőséget testesíti meg). Lehet, hogy az itt hallható kollaboráció minőségi kiugrása miatt; lehet hogy csupán azért, mert olybá tűnt, ebből is el lehetett mondani mindent – ám kétségtelen, hogy hiába történtek újabb próbálkozások a szintézis felfrissítésére, ezek valahogy rendre nem hozták meg a titkon remélt eredményt. Egészen addig, amíg fel nem tűnhetett 2007-ben a No Omega című gyűjteményes kiadványával a Cold World legénysége, akik lényegében a semmiből előkerülve vették fel ott a fonalat, ahol hozzávetőleg több mint tíz éve sikerült azt kimondatlanul is lerakni. A Deathwish Inc. nem is véletlenül figyelt fel a srácokra, hiszen tényleg sugárzik belőlük az az őszinteség, amit ez a hangzás megkövetel: a Cold World számára a hip-hop lényegében eszköz, ami egyszerre hangsúlyoz és színesíti az összhatást. Ennek köszönhető, hogy intermezzóként is feltűnhetnek ilyen-olyan samplerek, valamint az is, hogy akár a dalokon belül is szerepet kaphatnak scratch-betétek vagy nem várt vendégsávok. A banda természetesen a zenekar arculatán kívül is protestálja elkötelezettségét, így a dobos Nick Woj(iechowski) rendre készítgeti a saját hip-hop mixeit, amiket klubbulikon is szívesen pörget (sőt, egy ilyen gyűjteményt már meg is osztott az érdeklődőkkel). Lényegében így figyelt fel rájuk idővel a Boot Camp Clikből és a Heltah Skeltah-ból is ismert rapper, Sean Price, aki felkereste a srácokat, hogy mi lenne, ha egy kiadvány erejéig kollaborálnának. Az eredeti elképzelés szerint Sean producelte volna a Cold World új nagylemezét, a közös munka azonban annyira olajozottan ment, hogy inkább az alábbi felvételt hozták össze – az album pedig még várat magára, de a végeredményt hallva ezt azért elnézhetjük.

Ezt pedig azért kell kihangsúlyozni, mert Sean és Dan Millsék egy régi-új szemponttal szeretnék felfrissíteni a két színtér kapcsolatát, ez pedig nem más, mint a mashup hagyománya. Így a How The Gods Chill lényegében egy olyan dalértékű mashup, ami önmagában is a zenei intertextualitás átjárhatóságára szolgáltat példát, hiszen a szerzemény zenei alapját a Judgment Night filmzenéjét is megjárt Faith No More-tól kölcsönözték a srácok (a Kindergarten riffjeiről van szó), amire teljesen új szöveg íródott mind Dan, mind Sean részéről, és a tétel végére a Cold World becsempészett egy kis hamisítatlan hazait is, csak hogy tudjuk, minek hol van a helye. Önmagában pedig a szerzemény tényleg megállja a helyét, hiszen benne van a hip-hop húzása, a hardcore ereje, és a FNM fogóssága is, ez a hármas pedig tényleg párját ritkítja. Hasonló lelkesedéssel sajnos nem tudok nyilatkozni a Roc Marciano és Meyhem Lauren közreműködésével készített remixről, ami ugyan szövegében képes átértékelni a korábban hallottakat, zenei alapjában mégis annyira ragaszkodik a sztenderdhez, hogy ezzel önmagát is belövi az átlagosnál jobb, de nem kiemelendő hip-hop szerzemények végeláthatatlan sorába. Ami külön izgalmat jelenthet ebben a szerzeményben, az nem más, mint a zenei aláfestés szétbonthatósága, hiszen több dallamfoszlánynál is érzékelhetővé válik a több gyökér párhuzamos húzása, ám ezt meghagynám a nálam jártasabbaknak: számomra csak a refrének végén elhelyezett hirtelen emelkedő hangszín volt konkrétan betájolható vendég a legutóbbi Outerspace-lemezről.

Nyilván túlzás lenne azt állítani, hogy ez a kétszámos kiadvány új tendenciát indíthatna be, hiszen valószínű, hogy egyszeri és megismételhetetlen alkalomról volt szó, azonban a How The Gods Chill tökéletesen bizonyítja, hogy igen is van potenciál ebben a keveredésben, sőt, arra is emlékeztet, hogy a mashup még 2011-ben is kimeríthetetlenül menő. Ennek tükrében pedig igazán elkészülhetne a következő Cold World-nagylemez is.