2021. április 9.
Néhány hónappal ezelőtt sokakat meglephetett a hír, hogy a Cadaveres az utolsó nagylemezén dolgozik. Persze feloszlásról szó sem volt, csak arról, hogy a hazai metalszíntér 2005 óta rendületlenül törtető alakulata halad a korral és innentől kisebb megjelenésekben gondolkodik majd. Addig viszont itt a hatodik nagylemez, az Ars Moriendi, ami ma a Nuskullon debütál és vasárnap délig streamelhető nálunk.
Soha nem telt még el ilyen hosszú idő, közel öt év két Cadaveres-nagylemez között. Ennek az az oka, hogy a legutóbbi, 2016-os The Fifth House album megjelenése óta elég sok minden történt a zenekar körül. A legfontosabbak a tagcserék: 2019-ben két új tag érkezett a bandába, Pápai Zsolt énekes és Tajti Vince dobos. Velük még abban az évben kijött két új dal, illetve tavaly egy rap metalos, közreműködőkkel teli EP is, de mégis a kétszámos kislemez volt az, ami nagyjából körvonalazta, hogy merre tovább zeneileg. Ahogy Körmöczi Péter alapító gitáros mondja:
A Ghost Riders és a #13 című nóták a Si(g)ns kislemezről elég jól kijelölték az utunkat. Amikor ezzel a két dallal újra életjelet adtunk magunkról, pontosan lehetett tudni, hogy merre indultunk. Ezek után nyilván nem fogunk nagy meglepetést okozni a lemez többi dalával, hangzásával, hangszerelésével sem. Tudatosan indultunk ebbe az irányba és nem tértünk le az ösvényről. Gitárközpontú anyagban gondolkoztunk, kemény riffeket akartunk sok üvöltős énekrésszel és gyors, vad, zabolátlan dobolással, néhol egy-egy fogós refrénnel. Csupa koncertnóták születtek szerintünk, és reméljük, a nagy részüket lassan végre élőben is meg tudjuk majd mutatni!
Körmi a lemez címének hátterébe is beavat:
A keresztény tradíció halottaskönyveként számon tartott Ars Moriendi (A meghalás művészete) a középkori vallásos irodalom egyik kiemelkedő alkotása volt. A Szentírás mellett valószínűleg az egyik legismertebb könyv volt, hiszen a haldoklót e könyv utasításai és imái alapján készítették fel a halálra.
„…Engedd közel magadhoz a halált, hogy szabadon és félelmek nélkül élhess!…”
Az új anyagunk címét innen kölcsönöztük és bár mondanivalója eltérő a fentiektől, gondolatisága hatással volt a lemezünkre illetve a borító grafikájára. Az „érték, örök lét, alázatosság, türelem, bizalom”, a borító latin kifejezései mint fő irányelvek fonják össze a szövegek mondanivalóját. A borítót egy görög művész, Dystopia Arts és Jacsó Balázs alkották meg a mi elképzeléseink alapján.
A gitáros a dalszerzés és a stúdiózás folyamatairól is mesélt:
A lemezanyag megszületése egy hosszabb folyamat eredménye volt. A tavalyi év elején, még a közös próbák alatt, megszülettek az első, friss szerzemények és persze – mit sem sejtve – készültünk a tavaszi koncertjeinkre, amik az akkor megjelenő Ezzel még tartozom EP dalait is tartalmazták volna. A vírus persze átírta a mi menetrendünket is. A karantén időszakában a főszerep a dalszerzésé lett. Kálmi csak úgy öntötte ránk a friss ötleteit, gitártémáit, amikből aztán idővel dalokat szerkesztettünk. A munkamódszerek kicsit eltérőek voltak a korábbiaktól. Témaküldözgetések, e-mailes és telefonos ötletelések, dobgépes demók sokasága született a Budakalász-Budapest-Gyál-Sukoró-Szekszárd tengely mentén.
A nyár végi néhány koncert azért jólesően feltöltött minket is, hogy aztán az őszi leállások a stúdiók irányába tereljék a zenekart, ahol elkezdődtek az Ars Moriendi lemez felvételi munkái. Zsolti a Bresaola Studiosban Nóniusz Gáborral dolgozott az énektémákon, és 10 év után én is mikrofon mögé álltam… Kálminál az ASSperger’s stúdióban rögzítettük a gitárokat, a legvégén pedig Gyulán a No Silence stúdióban Vince felütötte az összes dobot a lemezre. A keverés is ugyanitt történt Simon Istvánnal, aki összerakta a puzzle darabkáit és egybeolvasztotta őket, majd egy vaskos hangzást kovácsolt belőlük az anyagra.
A lemez fizikai formában a H Music kiadásában jelent meg, három külöböző formátumban, amelyek a zenekar webshopjából megrendelhetők.
És végül itt van maga az album, ami vasárnap délig végighallgatható:
